Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-08-19 / 32. szám
Thursday, Aug. 19. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZO Ml VAN AZ ALARC ALATT Demokrácia, parlamentarizmus, többségi elv, szabad világ: ezer szájból fújjak a jelszavakat. Szép szók, több száz eve küzdöttek ez eszmékért. De a hang teszi a zenét és a hangokból hipokrizis szól. Ravaszság, álszentesség, megtévesztés. Kivánják-e igazán a “szabad világ” kormányai, pártjai, újságjai a többségi népakarat érvényesülését, a többpárti parlamentarizmust, szabad sajtót és bírálatot, tórvenytiszteló fegyveres erőt? Igen is, nem is. Ha látjuk, hol igen, hol nem, azt is láthatjuk, hogy e követelések nem őszinték. HOL KÍVÁNTAK? Például Praga szamara. Ott visszaéltek a múltban a hatalommal, ártatlanokat üldöztek, de amikor hozzákezdtek az abuzusok megszüntetéséhez, az ország belső és külső ellenségei “emberarcú szocializmus” jelszóval ellenforradalomra, az USA-t szolgáló Atlanti-szövetségbe való beolvadásra törtek. Miután szövetséges ereik segítségével a veszélyt véráldozat nélkül elhárították, emigrált ellenforradalmárok serege külkormányok támogatásával igyekszik az államot diffamálni, rendjét felborítani. A csehszlovák állam védekezik, ellenségeit távoltartja felelős pozíciókból, egyes felforgatókat fogva tart. Ez lázban tartja az ellen forradalmárokat, a Nyugat sajtóját és polgári pártjait. Követelik, hogy a prágai kormány ne védekezzék és ellenfeleinek teljes működési szabadságot biztosítson. A nyugati sajtó követeli, hogy az ellenforradalmárok pártot alakíthassanak, ellenforradalomra izgató lapokat indíthassanak, vagyis, hogy Csehszlovákiában “nyugati demokrácia” legyen. Mivel pedig Csehszlovákia nem kíván második Münchent (ahol 1938-ban a nyugati “barátok” elárulták őket), e barátok most órajuk hivatkoznak, hogy a kommunistákban nem lehet bizni, velük egyezséget kötni hiábavaló. A nyugati szabadságot persze elsősorban es leghangosabban a Szovjetuniótól követelik. Mindama politikai szabadsagokat, amiket Csehszlovákiában (és mind a többi szocialista országban is) kivannak és általában az “emberi szabadságjogok” tiszteletben tartását. Az igaz, hogy korábban a Szovjetunióban is megsértették ezeket, hosszú idő óta azonban még az ellenséges sajtó sem bir szovjet “Justizmordokat” kitalálni, csupán a politikai cselekményekért kirótt büntetések nagyságát kifogásolják. Mégis, az USSR-t minden más rendszernél erősebben kell támadni: ha tehát az “Amnesty International”, a stockholmi Russell-tribunál es ENSZ-bizottságok felsorolják, hogy 60—80 országban sok száz, néhol sok ezer, sőt sok tízezer politikai foglyot kínoznak és gyilkolnak, ex has hozzáteszik, hogy a Szovjetben 10.000, vagy 100.000, illetve egy, vagy több millió politikai fogoly van (dobalodznak Szolzenicsin ama tébolyával is, hogy a sztálinizmus száz millió embert gyilkolt meg). Csodálatos ezek után, hogy bár ae USSR a háborúban 20 millió lelket vesztett, népessége mégis 250 millió fölé gyarapodott. Es amikor sok év óta naponta jelentik a katonai, fasiszta es tőkés diktatúrákról e’s konzervatív királyságokból, Hogy ott tömegével irtják a baloldaliakat, rendszerint halálra kínozván Ókét, e szörnyű listában azt emelik ki legerősebben, hogy egyes politikai kritikusokat, akik a nyugati újságírók szerint állítólag egészségesek, egy- \deig ideggyögyintézetekben kezeltek (szerényen elhallgatva, hogy az USA-ban hetenként jelentik, hogy egészséges embereket évtizedekig elmegyógyintézetekben tartottak). HOL NEM KÖVETELIK? Nem is sorolhatom itt fel mindama országok nevét, amelyekben a náci haláltáborokon tultévő módón alkalmazzák a tortúrát és a baloldaliakat, faji és nemzetiségi kisebbségeket tömegesen gyilkolják, törvényes formák leple alatt - lásd a rhodésiai és a százszoros délafrikai kivégzéseket — vagy az SS mestereiken tultévö halalbriga'dok fegyvereivel, vagy közvetlenül a katonák es a rendőrök latbavetésével. Marokkó, Delafrik.a, Rhodesia, Namibia, Spanyolország, Törökország, Irán, Saudi Arábia, Délköre», a Fülöp-szigetek, majdnem valamennyi latin-amerikai állam, Indonézia: ezektől nem követelik az emberi jogok tiszteletben tartását, sót örömmel regisztrálták, hogy például egy millió kommunista férfit, not es csecsemőt gyilkoltak meg par evvel ezelőtt,, hogy Husszein, Jordánia királya ezrével Ölette palesztinai testvéreit. Nem védik a szabad, igazságos bíráskodás elvét, ha Delkorea halálbüntetést szab ki azokra, akik az Elnököt kritizálják (csak a Szovjetunió ellen védik, ha ez egy rágalmazójának visszatartja útlevelet,-a legnagyobb amerikai énekes, Robeson tiz évig nem kapta meg) és ha Indonéziában, Iránban, Tuniszban életfogytiglan tartanak embereket börtönben bírói eljárás nélkül. Ha Délafrika valóságos rabszolgaságban tartja a lakosság 4/5-e’t, ez nem tartja vissza az “ipari hatalmakat” ott milliárdokat befektetni, oda más milli- árdokat kölcsönözni, a chilei borzalmak ellenére arad oda az USA pénzügyi és katonai segítsége, Izrael másodrendű polgárokként kezeli az ott ősidők óta lakó arabokat és folytatólagosan megfosztja őket földjüktől (legutóbb tucatnyi arab ifjút agyonlőtt): ez nem akadálya, hogy ez ország egymaga annyi amerikai segítséget kapjon, mint a világ összes többi országa együttvéve; de ha Moszkvában zsidó szerkesztők, akadémikusok, fotisztviselök, rendezők stb. elégedetlenek sorsukkal, felhangzik a nyugati sajtókőrus a szovjet népirtás ellen. KÍNA De hát az USSR kommunista ország, azt — es a vele baráti országokat — csak szabad piszkolni? Ezt minden hívőnek be kellene látnia, de a proble- ma nem ilyen egyszerű. Kina egymagában fontosabb, mint a felsorolt más országok együttvéve és demokrácia, szabadságjogok tekintetében évezreddel van a Szovjetunió mögött. Sajtója teljesen egyoldalú, rezsimkritikusok ott nem emelhetik fel szavukat, a kormányt és a pártot bírálni nem lehet, a vádlottak védekezését nem halljuk; irodalma annyira regulázott, hogy abból a külföld jóformán semmit sem ismer: de ez az állítólag szélső kommunista ország, amelynek vezetői a Szovjetuniót is kapitalistának mondják és Önmagukat tekintik a kommunizmus pápáinak, nem szenvedi a francia intellektuellek, az amerikai zsidó szervezetek e's Moynihán kritikáját. Pedig ez az “igazi kommunista” kormány elsősorban a reakciósokkal, konzervatívokkal és fasisztákkal (miként Chile) keresi a barátságot. Miért nem kérik tőlük számon a demokráciát? Éppen eze’rt. Épp oly kevéssé követelik azt-Romániától, amely ország elég sokat megtartott a sztálini rendszer elnyomó apparátusából. De Romania a •. kommunisták “fekete báránya”, amely állandóan borsot tör Moszkva orra alá es ünnepelte az amerikai elnököket, mint Nixont, akinek kezet csókol- tattak román venasszonyokkal. Ez van a demokrácia halali-janak hátterében. A Szovjetunió es barátai tisztelhetik bármennyire a szabadságjogokat, engedhetik, hogy disszidensei oly erősen trafikálja- nak az USA-val, ahogyan itt elképzelhetetlen, hogy pld. egy new yorki iró a saját lakásán konferenciát tartson a szovjet sajtó embereivel és egy amerikai polgár Brezsnyevhez forduljon panaszával Washington ellen. A demokrácia, politikai pluralizmus, korlátlan egyéni szabadság (Nyugat-Nemetorszagban most dobáljak ki állásukból azokat, akiknek lojalitásában a náci bírák kétkednek) ürügy a Szovjetunió és szövetségesei támadására es gyengítésére. Hipokrizis, semmi más. Peregrinus CAPETOWN, He! -Afrik» e varosának külvárosaiban: bangában, Nyangában, Gugtlietuban, nap, mint nap újabb is újabb lázongás lobban fel a Vorster-kormány apartheid-politikája miatt. A rendőrség farkaskutyákat Hszit a tüntetőkre és éles golyókkal töltött fegyverrel ló a fegyvertelen bennszülöttekre. Az összeütközésben 28-an életűket vesztettál, sokan megsebesültek es 50 tüntetőt letartóztattak. A bennszülött feketek lazadasa rokon szénvre talált az ország polgári lapjai részérói is, melyek vezércikkben a kormány apartheid-politikájára vezetik vissza a lázadásokat. A kormány a polgári lapok cenzúráját helyezte kilátásba, ami tijabb bizonyitek (ha bizonyítékra volna szükség), hogy a Vorster- kormány nem hajlandó érdemleges engedményeket adni a bennszülött fekete lakosságnak, nem is beszelve arról, hogy kezükbe adja az ország kormányzását. Del-Afrika válsága tovább tart. ® Törökország és Görögország a habom küszöbén ‘all. A két allam közti viszályt az idézte elő, hogy mindketten magukénak vallják az Egei-tenger szigetei térségében levő tengerfenék olajat. A Szovjetunió átiratot intézett mindkét ország vezetőihez, melyben korlátozásra biztatja az ellenfeleket és javasolja, hogy a fennálló ellentéteket békés utón oldjak meg. Amerikai ; MAGYAR SZO ‘ Published weekly, except 3rd & 4th week in July ' „ v by Hungarian Word. Inc. 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952 under the Act of March 21, 1879,"at the P.O. of New York, N.Y.Előfizetési arak: New York varosban, az Egyesült Államokban és Kanadában éfcy évre 12.50 dollár "felévre 7.00 dollár. Minden más külföldi országba egy évre 15.00 dollár, felévre 8.00 dollár. _3
