Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)

1976-07-01 / 27. szám

Thursday, July 1. 1976. © AMERIKAI MAGYAR SZO TOM PAINE: A KÖZEMBER SZABADSÁGÁNAK BAJNOKA NÉGEREK AZ AMERIKAI SZABADSAGHARtBAN Tom Paine (1737-1809), az angol születésű be- j vándorló az amerikai gyarmatokra, egyike volt azok­nak a valóban nagy embereknek, akik az amerikai gyarmatoknak az anyaországtól, Nagy Britanniától való függetlenségét támogatták. Egy évvel a szabadságharc kitörése előtt, 1774- ben érkezett Amerikába és irói készségével mindjárt figyelmet keltett. “Common Sense” (józan Esz) volt az első, benyomást keltő rőpirata 1775-ben, amely segitette a gyarmatosokat szabadság iránti törekvésükben. Ebben Paine elitelte a királyokat es udvaroncokat, mint zsarnokokat és tolvajokat, akik csalárdsággal és erőszakkal hajtották a népet akara­tuk igájába. A Köztársaság felállítását hirdette, ami alatt egy király és fó'nemesség nélküli országot ér­tett. Egyszerű keresetlen nyelvezetben es élénk mo­dorban irt rőpirata több, mint 150.000 példányban kelt el akkor, amikor a gyarmatok lakossága mint- * egy három millió volt. A röpirat olyan felvilágosí­tással szolgált, amely széles körökben megvitatva, felébresztette a népek tudatát a monarchiák meg­szüntetésének szükségességéről. Következő, jelentoséges röpiratanak cime “The Crisis” (A Válság) volt. Válságos időpontban irta ezt is. A gyarmatosok egyik csatát a másik után vesz­tették el és George Washington tábornok kénytelen volt a túlnyomó angol és hesseni (német) erők elől visszavonulni. (A hesseniek az angolok által erre a háborúra bérelt zsoldosok voltak.) Az amerikai ka­tonák éhesen, rosszul ruházva, fázva és nem sok lel­kesedéssel, sokat szenvedtek testileg es lelkileg. Paine-nek ez az újabb munkája felhivta az országot, hogy sorakozzon fel küzdő katonái mögött. Paine, a szavak mestere, ezekkel a szavakkal kezdte Írását, amelyek minden amerikai iskolásgyermek oktatásá­nak részét képezik vagy legalább is kellene, hogy kepezzek: “Ezek azok az idők, melyek az emberek lelkét próbára teszik. A nyári katona és a napsugár hazafi, ilyen válság idején húzódik hazájának teendő szolgálattól; de az, aki most kiáll, ki­érdemli minden férfi és no szeretetét es háláját,” Ez a munka Washingtonra olyan mély benyomást tett, hogy elrendelte annak felolvasását a csapatok­nak-néhány nappal előbb , mielőtt támadásba men­tek az angolok és hesseniek ellen. Ezektől a szavak­tól fellelkesitve, a katonák támadasukk^l.mqgleptph az ellenséget és nagy győzelmet arattak. A győzelem sokat tett a bizalom helyreállítására és hozzájárult ahhoz, hogy Washington megmaradjon, mint főpa­rancsnok, mert mar indulóban volt egy törekvés, hogy tisztsége alól felmentsek. Paine megmutatta, milyen hatásosan tud a toll egy ügyet elősegíteni. Paine mindig a közember, a farmer, az iparosle- geny és a munkanélküli mellett állt ki. “A szenvedő ügyet a magamévá teszem” — mondta. Hive volt a “laissez faire”-a magárahagyás gazdasági elvének , amely megengedi a szabad vállalkozás működését, a kormány beavatkozása nélkül. Ebből kifolyólag a Szabadságharc támogatásának részéről egyik oka az volt, hogy tisztán látta, hogy Nagy-Britannia a gyarmatok ipara és kereskedelme fölött gyakorolt felügyeletével megnehezítette a gazdasági és keres­kedelmi élet kifejlődését. Paine felfogása szerint, az üzletemberek ésszerű korlátok között fogják tartani üzleti profitjukat es nem törekednek majd hatalmas vagyonok felhalmozásara a nép karára. A középkor­ból eredően volt az embereknek egy csoportja, amely a “moral economy’) az erkölcsös gazdaság elvének volt hive, mely szerint a termelőeszközök úgy, mint maga a termetes tulajdonosai, Önként vállalt tartóz­kodással éltek és az méltányos es ésszerű haszonnal kell, hogy járjon. Paine pártolta egy amerikai tulaj- donbairlévö bank létrehozását is, ahonnan minden polgár, akinek pénzre van szüksége, segítséget kap­hat. Paine, sajnálatosan tévedett, amikor az üzletem­bereket es a bankárokat ilyen alapon Ítélte meg. Ahelyett, hogy korlátozták volna profitjukat a gaz­dag amerikaiak, akik ezeket a bankokat megnyitot­ták, csak kevés kedveltjüknek nyújtottak kölcsönt, ugyanakkor hatalmas vagyonokra tettek szert azál­tal, hogy visszatartották árucikkeiket a piacról, úgy aháboru folyamán (1775-1783), mint az azt követő időkben. Paine nem tudta elképzelni, hogy vannak önző és kapzsi emberek, akik kihasználják a hábo­rút, hogy magukat meggazdagitsák, mialatt a kato­nák legtöbbjük fiatal és szegény, a harctéren küz­dött és nagyon sokan életüket hagyták ott, vagy megsebesültek. Paine-t megtámadták, amikor téve­dését belátva, elitélte ezeket a lelkiismeretlen embe­reket. Gyakran idegennek nevezték és tanácsoltak, hogy menjen vissza szülőhazájába Angliába, értékes munkálkodása ellenére, amellyel hozzájárult a hábo­rú sikeres befejezéséhez. Paine Franciaországba ment és résztvett a Fran­cia Forradalomban (1789-1793) a burzsoa párt, a Girondisták oldalán. Fogságba ejtették és lefejezte- tes vart rá, de amerikai közbelépés az utolsó perc­ben megmentette életét. Paine-nek talán legsúlyosabb gyengesége az volt, hogy nem tudta felismerni a társadalom osztályjel- legét, nem tudta világosan felfogni, hogy az elszaka­dás Angliától király nélküli országot és a nagy több­ség részére, önkormányzatot jelentett, de a burzso­ázia részere nemcsak azt, hanem egy lehetőséget ar­ra is, hogy kizsakmanyolja az amerikaiakat csakúgy, mint az angolok tettek azelőtt. Mindennek ellenére, mint a közember jogainak megvédöje ezeket ajogo- kat a “The Rights of Man” című munkájában szö­gezte le és mint a függetlenség szószólója,' erdemei jelentősek maradnak mind a mai napig. Tálán feles - leges hozzátenni, hogy a gazdagoknak és felsőbb osztálybelieknek Tom Paine nem a kedvenc írójuk , de megmarad, mint országunk leghaladóbb erőinek ^lufuuSÍuű ,■> sjojio/i j Fordította:.,Vágó Oszkár, n 1770. március 5-én angol sorkatonaság Bostonban tüzet nyitott a gyarmati uralom ellen tűntető tö­megre. Az összetűzésnek öt halálos áldozata volt. Az első amerikai, akit angol golyó ölt meg Crispus Attucks, néger tűntető volt. Ez az epizód felhivta a figyelmet arra, amiről az amerikai történetírás in­kább hallgatott és amiről most, a függetlenség ket- százéves jubileumának ünnepségei alkalmával is vi­szonylag kevés szó esik. Az amerikai szabadsagharc- ban jelentős szerepet játszották a négerek. Becsle­sek szerint öt-hétezer amerikai néger polgár vett reszt a felszabadító küzdelemben a hazafiak oldalán . Nevükhöz sok hőstett és bátor cselekedet fűződik. Boston 1770. A történészek a bostoni tüntetést az amerikai függetlenségért vivott küzdelem forduló - pontjának tekintik. Amikor Washington 1776-ban átkelt a Delaware fo­lyón, testőre a neger Prince Whipple volt. Törvényeknek és intézményeknek lépést kell tar- taniok az emberi elme haladásával. Ahogyan az fej­lettebbé, felvilágosodottabba válik, uj felfedezések történnék, uj igazságok derülnek fel, változó körül­ményekkel változnak a vélemények es magatartá­sok, úgy intézményeknek is valtozniok kell, lépes­ben az időkkel. Nem várhatjuk el egy felnőttől, hogy azt a kabátot hordja, amely egykor, mint gyermek jól állt rajta, egyként egy civilizált társa­dalom nem élhet barbár őseinek kormányzata alatt. Thomas Jefferson, 1816. Tarthatja egyik emberöltő kötelékében a mási­kat, es az utána következőket, mindörökké? Úgy vélem, nem. A Teremtő a Földet az élők részere hozta létre. Jogok és hatalmak csak személyek bir­tokát képezhetik, nem pedig tárgyakét, nem akarat nélküli anyagokét. A holtak még csak nem is tár­gyak... Mihez vannak akkor kapcsolva a jogok és hatalmak, melyeket ember formájuk idejen gyako­roltak? Egy emberöltő lekötheti önmagát, amig többségében fennáll, ha az elmúlt, egy más többség lep helyébe, birtokában mindazon jogoknak és ha­talmaknak, melyeket elődeik bírtak, amely elődeik törvényéit es intézményéit megvaltoztathatja ige- nyei szerint. Tehat, semmi sem megváltozhatatlan, csak az ember önmagában rejlő es elidegeníthetet­len joga.-OXH1 SOJJKUV »9J HÜüTloWW IJíiffiriOBi 14011 nrju *.■

Next

/
Oldalképek
Tartalom