Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-15 / 29. szám
Thursday, July 15. 1976. Szitási Ferenc: AMERIKAI MAGYAR SZO— T r .» MEG ODAÉRÜNK A paraszt ember mindig nyugtalan. A föld olyan, mint a kisgyerek; ha éhes, enni kér, ha meg jóllakott, akkor gyümölcsét vissza akarja adni a parasztnak, így hát munkát nyújt bőven. Aki egyszer felfedezi magában a világot, az ragaszkodik hozza. Meg akkor is, ha langszirmu pipacsok, vagy Duna-kék, szomorú szarkalabak hajladoznak a lába előtt. A virágok sohasem kérdezik, meg, hogy orul-e az ember, vagy bánatos. Azoknak mindegy. A termeszét törvénye szerint kidugják hegyes fejeiket a földből, aztán hamvas kelyhekkel fordulnak a Nap fele: virítanak, hízelegnek az embernek. A parasztember meg — ha igazán az — e'rt is a szirmok nyelvén. Szereti a hatar ártatlan vendégeit. Azután, ha elhervadnak, lehorgasztott, napszítta fejük a föld fele hajlik, a parasztember azt is természetesnek veszi. Nem haborog, meg sem fordul fejeben, hogy ez másképp is lehetne. Úgy van jól, ahogyan van. A bő esztendők Álló Barnat is ehhez szoktattak. Földjét mar nem a maga tarka ökreivel munkaija. Mar azt is elfelejti lassan, hogy melyik volt az övék. Traktorok meg lánctalpasok varázsoljak porhanyos- ra á’ tengernyi földet a határban, s ki is tudná pontosan számon tartani a hajdani barázdákat. Ó is olyan, mint a gép. Reggel felkel, megeszi a szalonnáját, kihó'rpöli rá a tejeskávéját, és megy a parancsosztásra. A korhadt kapuk örökke nyitva vannak. Este nem csukja be senki, hat reggel senkinek sem kell kinyitnia. Az udvar egyik'felében hosszan nyújtózkodik az istálló. Az épület már régi. A vakolat rojtokban mállik le az öreg tégláról. A tetőn sűrű sötétzöld telepekben moha meg zuzmó domborodik. Az istálló ajtaja felig tárva. Nemreg ment haza az éjjeliőr Az istállóból kihallatszik a lovak topogása meg a pruszkolese. Álló Barna kintről is meg tudja különböztetni a lovai hangját. Bemegy az istállóba, felemeli a valaszrudat. A széna meg a zab az istálló sarkában van. Először szénát dob a lovaknak. A zabot az abrakolóba önti. Nem méri, tudja o azt szemre is, hogy mennyi kell a két pirosnak. A lovak sűrűn topognak, fejüket szaporán ingatják. Allo Barna a megszokott mozdulatokkal elejük dobja, ami nekik jár, aztan szaraz almot hint a faruk alá, es kimegy az udvarra. Csák három pár lova van mar a szövetkezetnek. A másik két pár ügyet sem vet Állóra. Becsukott szemekkel áljnak, egymás nyakan átvetik fejűket. A csoportvezető leszáll a biciklijéről, a nedves fal melle támasztja, és egyenesen Alfo Barna felé tart. — Ma a dohányba mész. A gumiradlisba fogj be! Ne felejtsd el a kocsit lemerni! — Jo, tudom — poszogta Allo Barna a csoportvezető fele. — Aztán a lányoknak békét hagyj ám, mert még valamelyik beköti a fejedet —, kiáltott vissza a csoportvezető, es felpattan a biciklijére. Allo Barna noha már negyvenéves volt, mégsem gondolt arra soha, hogy megnősüljön. Arca barna volt, mint a napjárta tisztáson a fü, vörös, puha haja két oldalt kikandikált a barettsapkája alól. Ismerte már az életet szélteben-hosszában, de meg volt győződve, hogy olyan dolga, mint most van, nem volt soha életében. Havi kettőezer ugyan nem sok, de a természetbeni pótol mindent. Mondogatta magiban. Sohasem gondolt arra, hogy itt hagyja a lovakat, es máshol keressen magának munkát. Megszokta o mar a lovakat, mint otthon a magányosságot. Egyedül élt. Anyja meg apja halála előtt Csehországba szökött egy sovány vasutassal. Azóta nem hallott semmit sem felőle, azt sem tudja, hogy él-e vagy hal-e. Apja nehezen viselte el az anyja hűtlenséget. Sehogyan sem tudott beletörődni a valóságba. Egyre többet ivott. Hitte,hogy az asszony egyszer majd visszajön, és ó boldog lesz, mert meg- bocsájthatja neki azt a sok fájdalmat, ami öt és fiát miatta érte. Minél többet ivott, annál erősebb volt benne a remény. Sokszor haza sem ment éjjel, hanem kiment az állomásra és várta a vonatokat. Aztán agyhoz kötötte a tüdőgyulladás. Fel sem kelt többe. Meg halálos óráján is a feleségét emlegette. De rajta kívül nem hallotta senki a halni készülő szavát. Pedig akkor még az életet erezte. Allo Barna nem tehetett semmit. Csak nézte őt. Nagy tehetetlenségében még azt sem vette eszre, hogy marja valami a lelkét, csak azon gondolkodott, hogy mi tetszhetett anyjának azon a sovány vasutason. A fajdalom nem tart örökké. Jo orvos az idő. A lányok szaporán törték a dohány tenyeres leveleit. Kezük zöld volt, mint az érő dió héja. Szájuk kicserepesedett a dohány erős szagától. Nyelvükkel gyakran nyálazták. Közben hajlongtak, mint szélben a fák. Elvira is ott volt közöttük. Lapos csomagban hordta ki a dohányleveleket a kocsiutra. Nadrágjából a hátán kiviritott a fehér bőre. Hegyes orra és feher fogai voltak, mint altalaban a parasztleányoknak, akiket a föld igyekszik magahoz hasonlóvá tenni. Huszonkilenc eves volt, de huszonötnek sem látszott. Fekete haja apró gömböcskék- ben hullott a homlokara. Álló Barna csak nézte a lányt. Gyönyörködött a szögletes mozdulatokban. A dohány végeben megállította a lovakat. Közelebb ment Elvirához. — Ma sokat fogok keresni. — Csak ne lenne büdös a levél. — Majd lemossátok otthon. — Maga nem érzi, hogy milyen erős a szaga? Álló Barna kellemetlennek erezte a kérdést. Odament a legközelebbi kupachoz es felmarkolta. — Úgy látom, nem — jegyezte meg csipkelődve Elvira. — Koran jöttetek ki? — Úgy négy óra után. — Lassan elég is lesz, mert nem tudom bevinni. Csak magamat osztottak ide. — Harmat igazan fordulhat. — Egyedül aligha. Nehéz a rakodás. Elvira felegyenesedett. Kezefejével kiharitotta szeméből a haját. — Majd a harmadik fordulónál segítünk rakodni. — Csak tizenkettőig veszik át a száritóba — védekezett Álló Barna. — Holnapra kiszívja a nap. s csak másodosztályúnak veszik át. A pénz minekünk is pénz. Most meg no a level, mintha nyújtanák. Jo rí* az idő. Álló Barna latra, hogy Elvirának csípős a nyelve. Nem szolt. A kocsi tele nézett. A lovak a kerékut közepén legelték a porcfüvet. Elvira a férfi felé fordult. Szeméből sugarakban verődött Álló Barna felé a fény. A bal lábára állt. Csípője felemelkedett. A kék munkaruha a mellen apró hullámokat fodrozott. Álló Barna olvasott a mozdulatokból. A harmadik fordulóig a lányok már mind hazamentek, csak Elvira segédkezett szaporán. Tömött csomagokban adogatta fel a dohányt. A férfi először a kocsi elejét rakta meg. Lepillantott Elvirára. Erezte, hogy sajnálja a lányt. Felrepedezett ujjai milyen makacsul ölelik a leveleket. — Szorgalmas lány — gondolta magában a férfi. Aztán rászólt Elvirára: — Lassabban, te lány! — Már fél tizenkettő ám, Barna. — Lesz meg tizenkettő is. — hangzott felülről. A kocsi megtelt. Csak három kupac maradt a fold végén. Álló Barna a középső kupac mellé járt: — Ezt majd én teszem fel, legalább összefogja a közepét. A lány bólintott. A férfi leugrott a kocsiról. Bakancsa koppanasát elnyelte a puha föld. Kissé elóreesett, keze odakoccant Elvira derekához. Elvira erősen állt, meg sem ingott. Allo Barna odaállt a lány elé. Szemebe akart nezni, de aztan hirtelen megijedt sajat gondolatától. — Tegye mar fel, mert elkésik — sürgette a lány. A férfi nem szolt, hirtelen lehunyta szemét, mintha sötét felhő tolakodott volna pillája elé. Egy dohanytőhöz lepett, levelet mutató es hüvelykujja köze vette. Körme könnyen belevajt a levél puha húsába. — Sietsz, Elvira. — Főznöm kell még. — Főzhetnél nekem is. A lány furcsállotta Álló Barna beszédet, mert komolynak vélte a szavakat. Úgy erezte, hogy minden szó a férfi leikéből, nagyon mélyről tör fel. Hirtelen visszhangzottak őbenne is a szavak, mintha nehéz kövek lennének. Álló Barna átfogta a lány nyakát. Elvira nem ellenkezett. — Ha akarja — bökte ki Elvira bátortalanul. Szereti a mákos retest? . — Almásán. A férfi mellere vonta a lányt. Erezte a melegséget, ami fele ömlött a lány testéből. Hirtelen nagyon egyedül érezte magat. Nagy zöld sivatagot látott maga körül, meg a széles, hullámzó leveleket. Szemében nem erzett mast, csak forró homlokot. — Mindjárt tizenkettő — szolalt meg Elvira. — Meg odaérünk — felelte Álló Barna, e’s meghúzta a lovak gyeplőjét. I LEGRÉGIBB MAGYAR CÉG jl 1 FÖLDES UTAZÁSI ÍRÜDft j 1503 First Avenue, 11 New York, N. Y. 10021 Telefon: BU 8-4983 — 3U 8-4990 ÍJ AZ ÖSSZES HAJÓ ÍÉS LÉGI TÁRSASAGOK HIVATALOS KÉPVISELETE IBUSZ—IKKA—TUZEX rendelések felvétele BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK —ROKONOK KIHOZATALA Ax iroda július és augusztusban szombaton zárva van «■■maBIMiHHMaaBBMaaall 6 —
