Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-12-23 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 23. 1976. Ml IDÉZI ELŐ AZ INFLÁCIÓT t (folytatás) A fejlődő országok valóban számottevően emelték az olaj és más nyersanyagfajták árát a hetvenes evekben, különösen 1973-ban és 1974-ben. De figyelembe kell venni, hogy ez az emelés több, mint két olyan évtized után történt, amikor viszonylag stabilak voltak a nyersanyagok nemzetközi árai, miközben csaknem szakadatlanul emelkedtek az iparcikkek árai. Ha az 1950-es árszínvonalat 100- nak vesszük, akkor 1970-ben az összes nyersanyagfajták nemzetközi exportárai 105 %-ra növekedtek, a feldolgozó ipar termekéinek nemzetközi arai pedig 147 %-ra. A hetvenes evekben az olajtermelő országok gazdasági érdekeinek a monopóliumokJkal és az imperialista országokká! szemben való megvédésére felhasználták nemzetközi szervezetüket, az OPEC-et az olajárak emelésére, amit a többi nyersanyagfajták nemzetközi árainak emelkedese követett. De a nemzetközi nyersanyagarak emelkedése gyorsan kifulladt. Az 1974—1975-ös gazdasági világválság oda vezetett, hogy 1974 második felétől es különösen tavaly a legtöbb nyersanyagfajta nemzetközi ára esni kezdett, mig az iparcikkek ara az imperialista országokban folytatódó infláció hatására továbbra is növekvő tendenciájú maradt. Ennek következtében, mig 1974-ben a nyersanyagok es az iparcikkek világpiaci áraránya elérte a 122-t (1950 = 100), 1975 második negyedévében már 98-ra süllyedt, s továbbra is süllyedő tendenciájú. De a nyersanyagok világpiaci árszínvonalának csök- /fijjftt tőkés országokban az infla- ' S* lrorit»t>; ütemL/iOü (Uc.ílikltvcüoj ly I o wt-tí iajv. — «W- - a ..--- ----ben folytatódott. Ehhez hozza kell tennünk meg egy körülményt. A fejlett tőkés országok maguk is felhajtottál; az energiahordozok es más nyersanyagfajták árat. Az Egyesült Államok például 1974 végén 90.7 dolláros áron adta el Japánnak a kokszolható szén tonnáját, holott 1971-ben ennek ára 27.6 dollár volt. Tavaly pedig 1 tonna ára hatalmas volumenű egyedi ügyletekben elérte a 140—150 dollárt. Azokban az esetekben tehat, amikor a monopóliumok érdekei megkívánják, az Egyesült .Államok sem mond le az olyan energiahordozok világpiaci árának emeléséről, amelyekkel maga is rendelkezik. Washington hivatalos politikáját át- meg áthatja az a törekvés, hogy magas profitot biztosítson például a szénbányászati és az atomenergetikai részvénytársaságoknak. Az amerikai kormány eppen azért tevékenykedik aktivan a magas minimális világpiaci olajárszinvonal megállapítása ügyeben, éppen azért vetett ki vámot a külföldről importált olajra es hozott más intézkedéseket, hogy a szobán forgo részvénytársaságok érdekeit védelmezze az olajtársasagok konkurrenciájával szemben. Sok más fejlett tókés ország is pontosan ugyanilyen magatartást tanúsít. Ma bármelyikük valamilyen nyersanyagfajtából bőséges készletekkel rendelkezik, lelkiismeret-íurdalas nélkül közrejátszik világpiaci árának emelésében. Nem meggyőzőek azok a fejtegetések sem, hogy az infláció éleződését a névleges bér emelkedése okozza mivel növeli a termelési költségeket, termékeik arának emelésére kényszeríti a cégeket. Márpedig az ilyen állításokra támaszkodik az a burzsoa körökben igen elterjedt meggyőződés, hogy az infláció elleni harc döntő eszközének a munkásosztályra — elsősorban a munkanélküliség növelése utján — gyakorolt nyomásnak kell lennie. Fegyvertárrá bukkantak Pedig a munkásosztály névleges herének növekedése semmiképpen nem oka a nagy monopolcégek áremelésének és az infláció kiéleződésének. Először, magat ezt a növekedést elsősorban a fogyasztási cikkek árának emelkedése idézi elő. Más szóval, a béremelésért való harc a munkásosztály védelmi reagálása az életszínvonala elleni támadásokra. Másodszor, a béremelkedés és az áremelkedés viszonyának megítélésekor fontos figyelembe venni, hogy mivel a munkabér csupán egy részé a termelési költségeknek es az aruk aranak, novelese nem idézhet elő ugyanakkora áremelkedést. A legutóbbi statisztikai adatok szerint az Egyesült Államok feldolgozó ipara termékeinek értekeben a munkások és alkalmazottak bérének a hányada kb. 24 %, a munkások herének hanyada pedig egymagában csupán mintegy 15 %. Tehat ahhoz, hogy 1 %-os áremelkedést vonjon maga után, a munkások bérének (ha az ár többi eleme változatlan marad) 7 %- kai kell növekednie, a munkások es alkalmazottak keresetenek pedig együttvéve kb. 4 %-kal. S mindez abban az esetben, ha a munka termelékenysege változatlan marad. , Ennek a körülménynek a figyelembevetelevej az a mutató, amely a legjobban tükrözi vissza a ber- emelkedés es az áremelkedés valóságos yiszio'jt^j, az egységnyi termékre jutó munkabér változásának a nagykereskedelmi arak (termelői arak) változásával való egybevetése. Az Egyesült Államokban 1939 és 1970 között az egységnyi ipari térihékíe iuto munkabér emelkedésének évi átlagos üteme j , n , 3.1 % volt, a nagykereskedelmi arak emelkedese- nek évi átlagos üteme pedig 3.2 %>. Az infláció éleződésének időszakában, vagyis 1966 es 1974 között viszont ezek a mutatók 3.2 %, illetve 5.4 %, ebből 1973-ban 1.5 %, illetve 13.1 %, 1974-ben pedig 7.2 % és 18.9 % voltak. Ugyanez a kép tárul elénk más fejlett tőkés országokban is. Ez teljes világossággal tanúskodik arról, hogy a tőkés világ inflációs folyamatainak kiéleződését korántsem a munkabér emelkedése idézte elő. Sz. Ny. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT! Nem messze Los Angelestől, a San Gábriel Mountain körzetében nagy fegyverkészletekre bukkantak. Revolverek, géppuskák, rakéták es a szükséges muníció volt felraktározva egy halomban. San Bernardino megye sheriffje letartóztatta a 31 eves David Edward Williamsont, aki a jelek szerint tagja egy szélső jobboldali szervezetnek. Képzeljük csak el, ha egy ilyen fegyverhalmazt nem egy szélső jobboldali politikai párthoz tartozó egyen területén fedeztek volna fel! Milyen hatalmas betűkkel írnak az újságok: Kommunisták fegyveres felkelésre készülnek! Vagy: A kormány fegyveres megdőntesere szervezkednek a kommunisták! Vagy: Eró'szakkal tervezik megdönteni az amerikai kormányt! A legkevésbé sem aggasztaná ezen cikkek iroit az a tény, hogy a kommunistáknak eszük agában sincs a kormány megdöntése erőszakkal, vagy erőszak nélkül. A kommunisták elleni elmeleti hajsza évtizedek óta sohasem alapult tényékén. A “vörösök” elleni kampányban minden alkalommal a polgári lapok egyes iroi maguk állítottak fel a kommunisták célkitűzését (melynek semmi köze nem volt a kommunisták tényleges célkitűzéséhez) es azt tárták olvasóik elé. Most, hogy ilyen hatalmas mennyiségű fegyverre bukkantak egy szélső jobboldali egyén területen, nem csinálnak belőle nagy hűhót, bár bevallják, hogy a fegyverek tulajdonosai a kormány erőszakos megdöntését terveztek. Fényt vet ez a sajtó szerepere, valamint a hivatalos közegek magatartására. Az éhínség megakadályozására intik Cartert A mezőgazdasagi termelés és talaj tudományával foglalkozó szakértők Houston i konvencióján egy nemzetközileg elismert tudós, Dr. Clifton R. Wharton, az elnök által kinevezett Board for lriternational Food and Agricultural Development elnöke, arra intette a megválasztott elnököt, hogy a külpolitikában helyezze a napirend élére az éhinség megakadályozásának kérdését. Dr. Wharton, aló a Michigan Állami Egyetem elnöke is, kifejtette, hogy “az éhinség megakadályozása nagy külpolitikai változást kíván meg, amely megmutatná a világ legszegényebbjeinek, hogy az Egvesult Államok az éhínség kiküszöbölését fontosabbnak tartja a fegyverek eladásánál.” A tavaly kinevezett Board for international Food and Agriculture mindeddig nem tudta működését kellőképpen kifejteni pénzalapok hiánya miatt, holott a kormány ugyanakkor óriási összegeket utal ki messzemenő energiakutatási célokra. Dr. Wharton az éhínség elleni testület céljaira a következő tiz évre legkevesebb 1 milliárd dollár kiutalását sürgette. MADRID, A szavazók nagy többséggel jóváhagyták a kormány javaslatát, hogy 1977-ben parlamenti választás utján hozzanak letre uj kormányt. ■ ■■ PEKING, A Kinai Népköztársaság kormánya országos konferenciát hiv egybe, melyen a nemzet ipari fejlődését lesz hivatva kidolgozni. 4 _ á f EGY IGAZI BICENTENNIALIS AJANDEK J j “AMERICANS AGAINST ) j MONOPOLIES” I . Deák Zoltán angol nyelvű idezet-gyüjteménye' ’ A a monopóliumok elleni 200 éves küzdelemből. I * Jefferson, Washington, Jackson, Lincoln " ♦ I aFollette, Debs és mások felejthetetlen kije- A kelései. A nagy antimonopolista mozgalmak f A megrázó akció-felhivásai. Soha nem voltak idő-* i B szervibbek, mint napjainkban, á Tiz szép illusztrációval. Ara $ 1.25 B Rendeljünk magunknak, családunk angolul fl , * beszelő tagjainak, barátainknak és szakszerveze-’ A ti ismerőseinknek. A " A rendeléseket $ 1.25 beküldésével a követke- f A ző címre kérjük: A S Amerikai Magyar Szó V 130 E 16 St. New York,NY 10003. A bejött összegből az első $ 100.-at Deák Zoltán a lapnak ajánlotta fel.