Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)

1976-11-18 / 45. szám

Thursday, Nov. 18. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Deák Zoltán: Néhány szempont az elnökvalasztas jelentőségének mérlegeléséhez A novemberi országos választásoknak legalább két fejleménye megerősíti a széles körökben el­fogadott megállapítást az Egyesült Államok folya­matban lévő és továbbra is mélyülő társadalmi és politikai válságáról. Az első tény az, hogy továbbra is érvényben maradt az a válságjelenség, amely szerint 1960 óta, tehat 16 even keresztül egyetlen amerikai elnök sem volt képes a normálisan elvárható két termi­nust, tehat nyolc esztendőt eltölteni az elnöki hi­vatalban: Kennedyt megöltek három évi elnökség után! Johnsont visszavonulásra kenyszeritettek, öt évi elnökség után. Ez magaban veve is egyedülálló je­lenség az USA történetében. Gerald Ford megbukott ujraválasztasi kísérleté­ben, mindössze két évi eln'ókósködes után! Mindezek válság, súlyos valsagjelensegek. Vajon Carter be fog tölteni két terminust a Fehér Házban? n. Továbbra is érvényben maradt a válság második jellegzetessége, a szavazó polgárság aránylag csökke­nő részvétele a választásokban. Bar abszulut szá­mokban kifejezve többen vettek reszt a nov. 2.-i választásokon, mint 1972-ben, az arányszám to­vábbra is csökkenő tendenciát mutat. Mig 1972-ben a szavazásra jogosult polgároknak 55.3 % vett részt az elnökválasztásban, az idén mar csak 53 százaléka. Közvetlenül a választások előtt, a rendszerint megbizható Harris Közvelemenyvizsgalo Intézet felmérése szerint, a lakosság 62 %-a meg van győ­ződve arról, hogy a kormány elsősorban a gazda­gok, a nagy üzlet érdekeit képviseli és védi. Fel­tételezhetjük-e ennek, valamint a fenti választási arányszamnak figyelembevételével, hogy a válasz­tástól távolmaradók, többségükben azokból kerül­tek ki, akik céltalannak látják a választást? És, hogy ekent csak 12 százalékuk vett részt a választásban, feltételezhetően a demokrata part oldalán? ni. Mit várhatunk Cartertol? írásaimban már nem egy Ízben tettem említést egy bizonyos Trilateral Bizottságról, amelyet a Rockefeller család szervezett es pénzelt a tőkés világrendszer közös ügyeinek megtárgyalásara. E bizottságnak úgy Carter, mint Mondale tagjai vol­tak (es tálán ma is azok). Mostanában gyakran olvasgatom e bizottság je­lentését, melynek cime: a “Demokrácia Válsága.” (The Crisis of Democracy.) A bizottság az Egyesült Államok, Európa és Japán, tehát a tőkés világ három legfontosabb oszlopa válságjelenségeit elemezve, a következő javaslatokkal jött elő. 1. ) Egy gazdasági tervhivatal létesítése szoros kapcsolatban a Fehér Házzal. Ezenkivül nemzet­közi ‘tervezés’ a válság új jelenségeivel szembeni közös fellépés egybehangolására, ‘tapasztalat’ ki­cserélésre. (Mekkora tapasztalata van kormányunk­nak válság megoldásokra Chilében, Brazíliában, Délafrikában, Guatemalában, Vietnamban, stb.) 2. ) Politikai intézményeink, elsősorban a politi­kai partok megerősítése. Nem szükséges hangsú­lyoznom, hogy nem a Kommunista Párt erősítésé­re gondolnak elsősorban. Nincs kizárva, hogy el fogjak töröltetni a törvényt- a részvénytársaságok pénzbeli támogatása korlátozásáról, úgy hogy is­mét milliókat adhassanak nyíltan kedvenc partjaik­nak. 3. ) A ‘kölcsönösség elve’helyreállítása a kormány és a sajtó között. Magyarán megmondva, a sajtó burkolt felszájkosarazása, súlyos sajtörágalmazasi törvények életbeléptetese révén. 4. ) Az egyetemi oktatás leszűkítése a tandijak emelésével. Ha a szegénysorban élő diákok azért iratkoznak be, hogy állást kapjanak, akkor csalód­nak, mivel az elhelyezési lehetőség fokozatosan leszükülöben van. Ha viszont ‘műveltségért’ irat­koznak be, akkor meg kell értetni velük, hogy ne is álmodjanak arról, hogy az ilyen műveltség valaha is álláshoz juttatja őket. A megoldás: le kell erősen szűkíteni az egyetemre bebocsájtható diákok szá­mát. Hogy ez kiket fog elsősorban sújtani, azt nem kell talán hangsúlyoznom. 5. ) Es végül, valószínűleg kísérletet fognak itt is tenni, hogy nyugat-német mintára a szakszervezet­nek látszatbeleszólast engedjenek a nagyüzemek irányításába. Nem véletlenseg, hogy a Trilateral Bizottságban ugyancsak tagként szereplő Leonard Woodcock, UAW elnök neve gyakran említést nyer, mint Carter uj munkaügyi, vagy közmúvelödésúgyi es népjóléti minisztere. IV. Egy pillantás a választások eredményének tér­képére nyilvánvalóvá teszi, hogy Carter győzelme egyik fötényezóje az ismét tömör tömbbé sűrűsö­dött déli államcsoport volt. Századunkban ez a tömb általában veve a deli maradiság, a reakció tömbje volt. Tény, hogy a szavazathoz jutott fekete polgárság, amely 87 %-ban Carterre szavazott, e megállapítást módosíthatja. Ugyanakkor a fekete szavazat főleg a nagy ipari városokban jutott leghathatósabb kifejezésre. Amit mondani akarunk az, hogy Carter ‘adósa’ lett az amerikai politikai spektrum egyik legreak- ciósabb csoportjának. Es itt még nem is beszélünk a monopóltökéröl, amely jóformán egyenlő mér­tékben támogatta ót, az általuk is kevésbé esélyes­nek tartott republikánus párttal. Hogy fognak e politikai tényék kihatni Carter működésére, különösen a népnek tett demagóg igereteire, a munkanélküliség csökkentésére, a vál­ság megoldására, az idősebb polgárok súlyos hely­zete javítására vonatkozóan? V. A szervezett munkásság, reakciós, konzervatív vezetői nyomásara és inspirációjára, túlnyomó többségben Cartert támogatta. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikai nép ismét elodázza, leg­alább négy évre, a válság gyökeres megoldását, független, politikai szervezkedése megkezdését. Kérdés: elodázhatö-e e döntő kérdés beláthatat­lan időkig? Jusson eszünkbe, hogy Nixonék 1970- ben konkréten latolgattak a választások ‘elhalasztá­sát’ két évre! És két évvel később megkezdték az alkotmány alaásásat, a szabadságjogokat megsem­misítendő Watergate-i tervük végrehajtási kísérletét! VJ. Az adott körülmények között nyilvánvaló, hogy az Összes politikai partok között (Eugene . McCarthy nem mint part, hanem mint egyén vett részt a választásokon) a Kommunista Párt volt az, amely az amerikai történelmi hagyomány szellemében cselekedett, amidőn, bármilyen egyenetlen tusában is, de kihívta a monopóltöke két pártját és fellépett sajat jelöltjeivel. Azt tették, amit Lincoln tett a rabszolgapárti kormányzat ellen a múlt század Ötvenes éveiben. Azt tették, amit a populisták, a szocialisták tettéit hazank múltja különböző időszakaiban. Egyedül a rajuk szavazok mondhatják el napja­inkban és az elkövetkező időszakban, hogy “hű meghalloi lettek” a társadalmi fejlődés törvényei­nek. (József Attila.) LISSZABON, A Portugál Kommunista Párt kong resszusán egyhangúan újraválasztották Alvaro Cun hal-t az első titkári tisztségbe. A part, mélynél 115.000 tagja van es amely a legnagyobb befolyás sál rendelkezik a szakszervezetekben, készül a jőve hónapban tartandó helyi választásokra. DECEMBER 4 íg KELL MEGRENDELNI A KARÁCSONYI IKK A-CSOMAGOKAT A Sobel Oversears Corp. 210 E 86 St. New York, N.Y. 10028. igazgatója Fred Sobel ér­tesíti olvasóinkat, hogy cége, mely az IKK A Egyesült Államokbeli főügynöksége, elfogad most csomagokat, melyeket még a karácsonyi ünnepek előtt eljuttatnak az óhazai rokonok­nak, barátoknak. A szokásos csomagokon es a szabad válasz­táson kívül, IKK A elfogad rendeléseket búto­rokra, beby ajándékokra, autókra, rádiókra, televíziókra és más háztartási cikkekre. Lehetőleg december 4.-e előtt juttassák el rendeléseiket, hogy karácsony előtt azok ren- deltetesi helyükre jussanak. Bármilyen kérdés­ben azonnali felvilágositást ad a SOBEL cég, melynek cime: 210 E 86 St. New York, N.Y. 10028 Room 300. Telefon: (212) 535-6490 NE KÉSLEKEDJÜNK, cselekedjünk azonnali r^BELOVERSEAS^CORP. § 1UHU FÓÜGJNÖKSÉG — TELEFONÉ (212) 535-6490 - jl I UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE | H SZÁLLODA FOGLALÁS — IKKA UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS || jjj LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ES VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK ' JgJ || , IKKA Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába É 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom