Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)

1976-09-23 / 37. szám

Thursday, Sep. 23. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZO­“OPEN SOCIETY” Már evek óta únos-untalan halljuk ezt a kifejezést: “open society”, vagyis “nyílt társadalom”. De, hogy mit is jelent az tulajdonkép, azt elmulasztják megmagyarázni. Valami olyasfélét jelent, hogy mig itt minálunk “nyílt társadalom” van, tehát szabad­ság, addig a szocialista országokban, de külónóskép a Szovjetunióban “closed society”, vagyis “zart társadalom” van, ahol tehát nincs “szabadság”. Csak igy: “szabadság”! Szabadság, mi célból, mi­lyen tevékenységre? Szabad az utcán ruhátlanul járni itt, és ott nem; egy házat felgyújtani itt, és ott nem; a nyílt utcán fegyverrel fenyegetőzni itt, es ott nem; üzérkedni itt, es ott nem? Ezt jelenti? Vagy azt, hogy itt mindenki kellően tájékozva van a világ dolgai felől, es ott nem? Ezzel a kérdéssel foglalkozik Igor Geyevsky, a Moszkvában megjelenő Literatumaya Gazeta folyó­irat lapjain. Geyevsky megjelent a Washingtonban megjelenő Washington Post cimü napilap hivatalá­ban, ahol Mr. Simon, a lap ügyvezető szerkesztője fogadta, a szerkesztői bizottság Karom más tagjával együtt. Alig foglaltak helyet, az amerikaiak mind­járt rátértek erre a kérdésre, hogy mig minálunk “nyílt társadalom” van, addig a Szovjetunióban “zárt társadalom” van. Beszélgetésük ezen a várat­lan módon indult meg, és nem várt módon végző­dött is. Ha Amerika társadalma “nyílt”, hogy van az, hogy az amerikai közönség olyan kévés tárgyi­lagos felvilágosítást kap a Szovjetunió felől, kérdez­te. Elénk tiltakozás kíséretében állították, hogy a Washington Post kellően áttekintő felvilágosítást nyújt olvasóinak a Szovjetunió felől és az amerikai közönség sokkal jobban van értesülve a Szovjetunió felöl, mint a szovjet nép Amerikáról. Erre, rajta lévén a sor, azt ajánlotta, hogy állítsanak össze, megegyezéssel, egy sor kérdést, amelyeket feltehet­nek az utcán, Washington lakóinak. Néhány nappal később, megbeszélés szerint, el­indultak, Lee Lescaze, a W.P. külügyi szerkesztője­nek kiseretevel. Első állomásuk a Georgetown Egye­tem volt; oraközi szünetben értek oda. Megszólí­tották az első arrameno diáklányt, és bekapcsolták diktafonjukat. Mr. Lescaze bemutatkozott, es fel­tette az első kérdést: hány szövetséges köztársaság­ból áll a Szovjetunió, es mi a neve a szovjet parla­mentnek? Valasz: Nem tudom, ismeri a nevet • ezeknek a varosoknak: Kiev, Baku, Tashkent, es körülbelül hol vannak ezek? Válasz: Nem, nem ismerem. Nevezze meg négy szovjet iro nevet. Nem ismerek egyet sem. Melyik szovjet filmet latta idáig? Nem láttám egyet sem. Megállították egy nyurga fiatalembert, felsőfokú hallgatója a nemzetközi in­tézetnek. Az első két kerdesre helyesen válaszolt, magabiztos mosollyal, hogy öt ugyan nem tudjak megfogni, a három várost is helyesen irta le, de hozzátette, hogy a kazákhok Tashkentben, a mon­golok Szibériában élnél:. (Valóságban a kazakhok Kazakhsztánban élnék, a mongolok pedig Mongóli­ában, mely független, önálló köztársaság.) Ismer szovjet Írókat? Válasz: Leo Tolsztoj. Lescaze tapin­tatosan figyelmeztette, hogy Tolsztoj a múlt század­ban es a 20. szazad elején élt, és ő szovjet Írok iránt érdeklődött. Nemi gondolkodás után kijelen­tette, hogy nem tud egyet sem megnevezni. A sok megkérdezett diák közül egyik sem tudott egyetlen szovjet filmet megnevezni, hasonlókép történt a szovjet Írókkal. Átlapozva az Atlantic és a Harper’s havi folyó­iratok két évfoly amat, egyetlen egy szovjet novella, elbeszélés, színdarab vagy költemény fordítását sem találta bennük. Georgetown után meg hat hónapot töltött az USA-ban, mindenfele utazva. Már többe nem volt meglepve, amikor kérdéséire hasonló válaszokat kapott. Viszont bőven elárasz­tották kérdésekkel. Austinban, egy felsőfokú jo­gászhallgató, W'alker Aronson megkérdezte: “vajon vannak-e színhazak Oroszországban?” Pam Powers, a Nevada-i egyetem hallgatója, két óra hosszat kér­dezgette, mindent levéve magnójára, hogy el ne felejtse, a végen, bekapcsolva sajat magnóját, kér­dezte tóle: Milyen elképzelése van a Szovjetunióról? “Ot vörósor figyel minden szovjet polgárt”, mond­ta. Visszatérve a Washington Posthoz, a georgetowni ft ,i i » I _ f interjút megelőzően két hónapon at gondosan at- nézte az újság weekendi szamait; ez idő alatt 13, összesen 1300 soros, Szovjetunióról szóló cikket talált. Miről szóltak ezek? Kettő a szovjet gazdaság­ról és tankönyvekről, a hangsúly mindegyikben az volt, hogy a Szovjetunió nem őszinte a detente kérdésében, a többi, egy kivetelevel, a “polgárjogok megsértésével” foglalkozott. Az egy ldvetel egy UPI-hiradas volt, kiváló munkáért adott kitünteté­sekről, es ez a hir 17 sort érdemelt ki. Ryen tehat annak a sokat emlegetett és kerkedo “nvilt” társa­dalomnak az arculata! A szomorú valóság az, hogy az összes hírközlő szervek, természetesen az illeté­kes hatóságok közreműködésével, távoltartanak es elrejtenek a Szovjetunióról szóló, a valóságnak meg­felelő ismertetést es tájékoztatást, nehogy valaki­nek eszébe juthasson, hogy ott tálán van valami jo is. Vágó Oszkár 142.000 kaliforniai támogatja a kommunista jelölő listáját SAN FRANCISCO, Cal. Nagy sikert ért el a Cali­fornia-! Hall-Tyner Bizottság, amikor 142.000 sza­vazó polgár aláírásával kérvényt nyújtott be az Egyesült Államok Kommunista Pártja jelöltjeinek szavazó listára helyezésére. Az állam törvénye 99.284 hiteles aláírást követel ahhoz, hogy egy független, politikai párt jelöltje a szavazó listára kerüljön. így minden remeny meg­van arra, hogy az állami titkár jóváhagyja a beadott kérvényt és igy a Kommunista Párt elnök- es alel- nökjeloltje 1936 óta első alkalommal a szavazó listán lesz. Az a tény, hogy rövid három heti aláírási kam­pány 142.000 aláírást eredményezett, bizonyítja, hogy egyre többen kiábrándultak a két nagy párt szószólóinak Ígéreteiből es utat keresnek, miképp lehet olyan képviselőket, szenátorokat, elnököt és alelnbköt választani, vagy olyan part jelöltjére sza­vazni, amely nemcsak Ígér, de Ígéretét be is tartja. William Taylor, a Del-Kalifornia-i Választó Bizott­ság titkára, sajtónyilatkozatban köszönte meg a kaliforniai szavazók támogatását. • ENSZ, (N.Y.) Púja Frigyes, a Magyar Népköztársa­ság külügyminisztere részt vesz az Egyesült Nemze­tek 31. Közgyűlésén, mely kedden nyílt meg. Kurt Waldheim, az ENSZ központi titkára a del-afrikai problémát, a közép-keleti helyzetet, a fegyverkezési verseny meggktlását, a terrornak, mint politikai fegyvernek a használatát nevezte meg, mint olyan problémákat, melyeket az ENSZ köz gyűlésnek meg kell tárgyalnia és melyekre meg­oldást kell találni. Megkezdődött az aj tanév Egy evvel ezelőtt 10.000 tanítót bocsátották el a new yorki általános es kozep-iskola rendszerből. E lépéssel még alacsonyabb szintre süllyedt a new yorki közoktatás. Voltak, akik úgy véltek, hogy a bankárok, akik ragaszkodtak az általuk folyósított kölcsön törlesztéséhez es a kamat fizetéséhez elé­gedettek lesznek és nem fognak újabb követelések­kel előállni. Mi “megjósoltuk”, hogy a bankárok kapzsisaga határtalan. Miután a tanítók szakszervezetének ve­zetői, a tagság tudta és beleegyezése nélkül, a nyug­díjalapból milliókat fektettek be városi kötvények­be e lépéssel gúzsba kötöttek, lefegyverezték a ta­nítókat es szabad kezet adtak a bankároknak. A BANKÁROK KAPZSISÁGA EZ ÉVBEN IS­MÉT MEGNYILVÁNULT: ÚJABB 5.000 TANÍ­TÓT BOCSÁTOTTAK EL ÁLLÁSÁBÓL. Ez azt jelenti, hogy egy-egy osztályban 40-42 ta­nuló van, ami szinte lehetetlenné teszi a tanítok ré­szére, hogy hathatos oktatásban részesítsék a tanu­lókat. Azokban a városnegyedekben pedig, ahol az iskolasgyermekek többsége fekete és portorikói, az elbocsátott tanítók száma viszonylag a legmagasabb. Még Irving Anker iskola kancellár is kénytelen volt bevallani: “A tanítók létszámcsökkentése a gyermekek rovására megy.” Az ország minden nagy városában a közoktatási rendszer helyzete hasonló a new yorkiéhoz. A UE szolidaritást vállal a sztrájkoló autómunkásokkal CLEVELAND, Ohio, A független United Electrical Workers Union évi konvencióján megjelent delegá­tusok egyhangú határozati javaslatot fogadtak el, melyben teljes támogatást Ígértek a sztrájkoló auto- munkasoknak. A konvenció nagy lelkesedéssel fogadta a kanadai UE megbízott, Al Rees kijelentését: “Október 14.-en a kanadai szervezett munkások sztrájkba lépnek és ezzel tiltakoznál: a kormány berrögzitesi ukáza ellen. Sztrájkba lépnek a sztrajk-tilalmi tör­vény ellenére.” A delegátusok egyhangúan megszavazták azt a javaslatot, mely a minimum bért a jelenlegi $ 2.35-rol S 3.15-re emelné. Albert f. Fitzgerald, a UE országos elnöke, meg­nyitó beszedeben elitélte mindkét nagy part, a Republikánus és a Demokrata Part elnökjelőltjeit, akik nem a munkások, hanem a monopolisták érdekeit szolgálják. “Csak akkor, ha a munkások tudomására adjak a politikusoknak, hogy ók egyik párthoz sincsenek kötve — mondta Fitzgerald — s ha felállítják saját politikai pártjukat, remélhetjük, hogy a kongresz- szus és az elnök az o érdeküket nem hagyja figyel­men kívül.” o PANAMA CITY, A város egyetemi hallgatói tünte­tést rendeztek, az egyre emelkedő árak miatt. A rendőrség erőszakkal szétoszlatta a tüntetőket. • KAIRO, Sztrájkba leptek az autóbusz-vezetÖk. Magasabb bért követelnek. A kormány követeli, hogy azonnal téljenek vissza munkába, különben szigorú intézkedéseket foganatosítanak ellenük.-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom