Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)

1976-09-16 / 36. szám

Thursday, Sep. 16. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZÓ NÁDASDI PÉTER: Szeretet nélkül Cseriné templomban volt, s amikor kilépett a sarkig tart mázsas tölgy faajtón, a térén lezengő fiatalok kozott valaki gúnyos megjegyzést tett ra. Cserine megdermedt, de egy olyan asszony, mint ő, nem ereszkedhet le egy pimasz suhanchoz. Haza­fele irányítottá léptéit. Otthon a hazban átöltözött, hozzákezdett az ebedfózeshez. A konyha ablakán át a ház mögötti kertre látni. Egy gombjuharfa alatt asztal és kerti székek. Az egyik széken, háttal a délelőtti napnak, a férjé ült: Cseri Bertalan. Huspárnás vallak, kerek háifej, gyér, ősz hajzat, pocak. Önző alak — igy fogalmazódik meg az asszony fejében az ítélet, de amit máris követ a megbánás litániája: “Te, aki elültetted az emberekben a megbocsájtas érzését, hadd, hogy megnyugodjon a szivem!” — suttogja szinte önmagának. Cseri a könyökere támaszkodva néz valahova. Remeg körülötte a delelojében lévő nyár. Nem renyhe megnyugvás ez, a kék szempárban vadasz- szomj leselkedik feszülten. A zöldre festett kerti asztal fémlapján szemüveg, újság, gyufa’sdoboz es kucsma pihen. A közeli virágágyás verbenabokrai fölött, ujjnyi darázs köröz. Ezt figyeli a férfi. Majd jobb kezével a kucsmát megmarkolja, s szem­mel követi a feje körül időnként elzugo darazs röptét. Kezre akarja keriteni, de nem döglötten. Megint dongóra vadaszik! — Az ötvenes, de negy­vennek látszó, hegyes szemű asszony a konyhából elzordultan, gőgös bámulattal nézi a kerti asztal mellett gubbaszkodó kövér férjét. Cseri felragadja a kucsmát. Egy mozdulattal az asztalra sodorja a rovart, aztan fület a kucsmához tapasztva hallgatja a darázs szószmotöleset. A da­rázs el. A férfi zsebéből előkerül egy par ócska kesz­tyű. A kezere huzza. Megnyomorgatja a barany- börbörtónbe fogott darazsat gyöngédén, nehogy megdögöljón. Mielőbb a gyufasdobozba tenne, meg megnézegeti a bolholy, tömör testet. A dobozká­ban a dongó talpra áll es felig bénán botorkál, ki­utat keresve. Cseri ezután — kézében a gyufasdobozzál — fel­áll az asztal mellöl, s benyit a lomtarnak hasznait nyárikonyhaba. Felesege utana néz, szemei előtt férje hajdani izmos, kemény, férfias alakja is fel­villan, mig annak utjara figyel. Mintha ezer eve elnenek már egymás mellett, mégis külön, a meg­szokás unalmában. Reg elfeledve az az idő, amikor estéken, hajnalokon, üres vasárnapokon egymáshoz hajtotta őket a vérük. S az is, hogy amikor testük kijózanodott, mit gondolt a következményekről számitó eszük. Idős korukra meglett a kenvelem. amire fiatalon annyira vagvtak, de ennek nagy ara volt: a gyermektelenség. A nyárikonvhaban az ócska ruhásszekrény meg a fal sarka között feszülő poros, szürke pókhálóba ejti bele Cseri a darazsat, s aztan hátrább húzódva figyeli a nagy dongót, amint az eszmei, menekülni akar. A halo, minden mozdulatara, megrezdul, s a falrészben rejtőzködő sok labu, örökké hallgatag, örökké ehes, az eves mámorával betelhetetlen pok megjelenik. Egy feszülő pókháló: alkotás. Úgy készült, hogy a szélen eszrevétlenűl lapulhat a paraszt-ravasz, a levélfaló, bimbólyukasztó, hajtást fonnyaszto élő­lényekre leső' háloepito mester. A fenevad pokszem csak a hálóját latja, lábaival állandóan csak a hajszálnál is vékonyabb kötelék rezdüléseit érzékeli. Egyetlen dologra koncentráló intelligencia-kormányzo ösztöne: az éhség. A növe­kedő sejteknek táplálék kell, s a pókélet csak egy ev! S ennek az eletnek a legkózepe a viz es nap áldotta bőség: a nyár! Legyen a bőség bármennyire nagy, ha a hajlékony kötelékre a szomszéd halóból póktars ereszkedik, a hálója szélén gubbaszkodó gazda megtámadja, legyűri es kiszívja nedveit. Min­den háló egy vágóhid, borzalomsziget a poktestve- rek szamara is. A nagy pók most egyelőre nem mozdul. Értelem feszül ebben a mozdulatlansagban. A sajat erejet ismerő osztónintelligencia felbecsüli, hogyan is gyűr­heti le a nagy darazsat. A háló erős, a darazs félig béna, néhány perc, és már fonódnak is a finom kötelékek teste köré. — Gyere ebedelni! — kialt ki egy idő múltán az asszony a konyhából. Cseriék szemben ülnek egy­mással az asztalnak Két idegen, akiket a világ előtt a vér szerinti testvéreknél is szorosabb kötelék fűz egybe. Ejjelente kűlön-kulon szögletében alszanak a tágas háznak, de az asztalnál őssze-ósszetalalkozik a szemük. Szót is váltanak, keveset, csak a legszük- segesebbet. — Nem sós? — A csirkénél kerdezte ezt Zsuzsa. Abból a néhány szóból, amit reggel óta férjének mondott, ez az egyetlen, amiben valamifele érze­lem és kíváncsiság van. Zsuzsa jo’ gazdaasszony. — Kitűnő! — Őszinte a férfi valasza. Cseri elvezi a jó ételt. Különösen a meleg retest, amelyben fo­lyékony az édes mazsolás tűró. Négynél alább nem lehet adni. De az utólso falatokat mar úgy nyeli, mintha nem ebben a világban volna. Gyorsan le­rúgja hat cipőjét, zokniba bemegy a szobába, s már­is lecsukódnak a pillái. Ez az, amit az asszony soha­sem tud megszokni. Ezek a forrón ellobbano kis asszonyi dühök kezdték ki a férjé iránti türelmet ifjúkoruk izzásának elmúlta óta. Délután jönnek a szobafestők a konyhát festeni. Az apróbb holmikat a nyarikonyhába kellene hor­dani, erre gondol Zsuzsa ebéd végeztevei. Aztan a pincetorokbol előszedi a seprőt, a Thematox nevű rovarirtot, s szemeben megjelenik egy '-emeny fény Olyankor látni ezt a tekinteteben. ha csirkének vág­ja el a nyakat, vagy csúnya bogarat tapos el. Hogy a konyhai holmiknak helyet keressen, Cseriné a nyárikonyhába lép. A szekrény és a fal sarka között a hálóban a nagy pók már beleengedte a darázs idegcentrumaba a bénító mérgét, s szívja a dongó eletnedvét. Cseriné közelebb megy. Észre­veszi, s máris a falas mámorába bódult pók hálójá­ba hull a mergezo folyadék. A nagy pók menekül­ne, de keso! A leszakadt halóval együtt teteme a teg- lapadlóra sodródik, s ott marad mozdulatlanul a döglött darazs mellett. Cseri Bertalan a butortologatas zajara ébredt. — Jenei van itt, a szobafestő — gondolja. Aztan eszébe jut, azóta végzett a pók a darázzsal. Meg egy par hét, aztan ez a nőstény vadallat is eleri a növe­kedésben a hatart, s eljön a megtermekenvülesenek az ideje. Ezt akarja ellesni: ezt a különös naszt.-----------------------------------------9 Ezeknél az elet csak a fajfenntartást szolgaija. Két fenevad életet élő, esendően magányos rovar talál­kozik egyetlen egyszer a fajfenntartas kabulataban. A házat megkerülve kimegy Cseri is a nyárikony­hába. A konyhából kihordott bútoroktól alig tud belepni. A levegőben a rovarirtó erős szaga csapja orron. Egy szemeteslapaton por, hulladék es a két nagy rovar hullájára siklik tekintete. Most mit csi­náljon? Zúdítsa dühét az asszonyara, amiért elron­tottak a játékát? Kinevetnék. Ha a dühöt ihlette lehetne változtatni, akkor ezzel Cseri megválthatna zsákutcába jutott életét. De ez lehetetlen — csak a vértódulást érzi, amitől megfájdul a feje, mig be- viharzik újra a szobába. — Zsuzsa! Gyere be! — szol ki a feleségének. Jenei, a szobafestő a kis táskarádióját a konyha- szekrény fóliával vedett polcara tette. Úgy meg­szokta füle már a zenezórejeket, akárcsak a tüdeje a cigarettát. Most a zenen at a lakás belső részéből hangos civakodast, pörlekedest hall. Egészen megbolondultál! Más ember ilyenkor még dolgozik. Ezt meg nem érdekli más, csak azok a ronda bogarak! Tudod mit kiabáltak utánam, ahogy ma a templomból kijöttem? “Imádkozni volt a bogarkiralyne”. Lélekcsupaszito, keserű, könnyes asszonyi szozuhatag. Válaszul űvegcsoröm- pöle's, ferfikaromkodás. Majd csattan a szobaajto. Csőiül“ visszamenekül a konyhába. Onnan felesel a férjével. Ke.' ^in verekszik. Cseri benn felemeli a padlóról az álloórát. Az üvegje összetört, de rendületlenül jár. Összeszedi az üvegszilánkokat. Dühe elmúlt. Irgalmat vár, de kitől? Kinyitja a cserépkályha ajtaját, s kivesz on­nan egy üveg bort. Kirántja a dugót, teletölt egy kétdecis poharat es fenékig kiissza. Cseriné a másik szobában — ez volt régebben a közös háló — a vajudas fajdalmait'soha nem ismeró derekát meghajtva olvassa a bibliát. David bűnbá­nati imájánál nyitotta ki a könyvet. Cseri közben felhajtja a második pohár bort. Az eltékozolt életén tűnődik. Mig egyenruhás vasu­tas, pályamester volt, felnéztek ra, hiszen husz- harminc, olykor száz ember is dolgozott a keze alatt. Parancsok es kötelességek uralkodtak életé­ben. Neki is parancsoltak, o is ezt tette. Éjszakán­ként nem voltak szorongo álmai, melyből riadva kel a lelek. Ahogy fogy a bor, úgy hajszolja bele magát valami furcsa örvényes, fájó hangulatba, s bekövetkezik, amit az asszony előre tudott. Mikor a második eldugott üveg dugójának a pukkanasa is elhangzik, a felesegehez benyit. f EGY IGAZI BICENTENMALIS AJANDEK? I “AMERICANS AGAINST j | MONOPOLIES” j . Deák Zoltán angol nyelvű idezet-gyiijteménve J I a monopóliumok elleni 200 éves küzdelemből. ■ * Jefferson, Washington, Jackson, Lincoln * A LaFollette, Debs és mások felejthetetlen leije- A J lentesei. A nagy antimonopolista mozgalmak ™ A megrázó akció-felhivásai. Soha nem voltak idő-* A V szen'ibbek, mint napjainkban. a Tiz szép illusztrációval. Ara $ 1.25 I Rendeljünk magunknak, csaladunk angolul I beszelő tagjainak, barátainknak és szakszerveze- ’ A ti ismerőseinknek. A ¥ A rendeléseket $ 1.25 bekiddésével a kóvetke- f A zö címre keijuk: A 1 Amerikai Magyar Szó A 130 E 16 St. New York,NY 10003. v A bejött Összegből az első $ 1 00.-at B a Deák Zoltán a lapnak ajánlotta fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom