Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)

1976-09-09 / 35. szám

Thursday, Sep. 9. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZO S " r ' ­Az idős emberek lelkivilága VALLOMÁS (folytatás a 9. oldalról) Már a suhintásnál elkezdtem üvólteni, de el is akadt rögtön a hangom. Az ütés nem engem ért. — Fogsz még hazudni! Fogsz! — sziszegte apam r .... r . »• ~ es ütött es megint ütött. Péter a földön fetrengve ordított. Csak azt értet­tem, hogy “ne, ne, ne”. Odaugrottam apámhoz, megfogtam a kezét és én is rázendítettem könyörgő hangon: “ne, ne”. Megtaszitott. Csak úgy nyekkentem a sarokbar . Akkor berohant anyám. Tudta, a verest úgysem akadályozhatja meg, hát kint maradt. Legalabo látnia ne kelljen. De hallgatni sem bírta, közéjük állt. Inkább öt magát érje az ütés. — Eredj innen! — ordított ra apam. — Megtaní­tom hazudni, a kutyaistenit!... f És ütött oldalról anyám möge. Es megint.es megint. Csak másnap délelőtt tért magahoz Peter. Hajnal óta ott sírtam mellette, szólitgattam, kezébe illesz­tettem az ostoromat, amelyet úgy kért mindig, de soha nem adtam oda neki. Meg a szemet sem nyitot­ta rám, csak hörgott néha es hánykolódott az agyon. Nyolc óra tájt elszaladtam a bábaasszonyért. O az­tán életre keltette, megkente, megmasszirozta, meg­itatta. Délben anyam is hazaszaladt nehány percre. Úgy látszott, minden rendbe jön. Csak az volt furcsa, hogy hiaba beszeltünk Peterhez, hiába kérdezget­tük, nem szolt vissza semmit. Nezett csupán ijedt nagy szemével, es nyoszórgött csendesen. Negyednapra föl is kelt, de még akkor sem beszelt, és ha szóltunk hozza, úgy tett, mintha nem hallana. Ült a küszöbön, es nézelődött szomorkásán. Oda­adtam-neki az ostoromat. Megfogta, de nem játszott vele, csak nézte azt is, mintha nem tudna, mire való. Es azután sem játszott már soha semmivel. Az orvos azt mondta, hogy Peter suketnéma lett, esmegis fenyegette szegény anyámat, hogy börtön­be csukatja. Odaugrottam az orvoshoz, sírva bizony­gattam, hogy engem kell becsukni, én vagyok az oka mindennek. Apám egyre komorabb, szótlanabb lett, de töb­bet nem bántott bennünket. Igaz, alig is láttuk, kubikolni volt még télén is valahol az ország másik vegén. Egy őszi napon aztán végleg otthagyott ben­nünket. Eltűnt a háború forgatagában. Nehéz idők köszöntöttek ránk. Nyolceves ko­romban mar szolgálnom kellett, tanyara kerültem. De en nem bántam, zokszó nélkül vegeztem min­den munkát. Csak egy dolog érdekelt: minél gyor­sabban múljanak az évek. Mert ha megnövök, dön­töttem el magamban, sok pénzt fogok keresni, ren­geteg pénzt. Aztán felkutatom a világ leghíresebb orvosát, neki adom minden vagyonom az utolso fillérig, csak gyógyítsa meg Pétert. Éjjel, nappal, erről ábrándoztam. Aztán negyvenötben a harcok alatt loves erte... Igen, mert süket volt. Megbicsaklott a hangja. ...Pedig élhetet volna... Pedig... De vege... Elte­mettük. Es a sírját folturták a disznók! Úgy érezte,sírva fakad, ha meg egyet szol. Tekin­tetet a folyo szürke melyebe ejtette. Ella belefesűlt ujjaival a fiú hajaba. — Sirkövet fogunk állítani neki, duruzsolta anyá­sán. — Van Ilus néninél egy marványlap az előszobái asztalon. Az jó lesz... Oda úgyis más asztal kell. Pali fölkapta a fejet. Ilus néni? Előszoba? Marvanylap? Néhány másodpercig értetlenül bámult a lanyra, majd ingerülten kirázta hajából a lakkozott végű ujjakat. MILYENEK AZ IDŐS EMBEREK LELKILEG, MILYENEK LESZÜNK MI NÉHÁNY ÉV MÜLVA? Egyöntetű választ senki sem várhat. Általában azt tartják, hogy 30 éves kor­ban a jellem már megszilárdul. Ez azon­ban nagyban függ az örökléstől, az élet- körülményektől, az élményektől stb., a- melyek az embert addig végigkísérték. Így jöhetnek létre az egyéni változatok. Az idős ember lelki változásait nem lehet egy­ségesen, mindenkire vonatkoztathatóan jellemezni, mert az a személyiség függvé­nye, a testi betegségek, különösen az agy- és az erek elváltozásainak, a környezetnek a következménye. Sok idős embernél megfigyelhetjük azt, hogy alaptulajdonságaik markánsabbá vál­nak, úgymond megkövesednek, jobban, élesebben kirajzolódnak. Például, aki ed­dig garasos volt, most egyenesen fösvény lesz. Az ilyen negatív tulajdonságot egye­seknél még fokozhatja az a tudat, hogy fél a jövőtől. Ellenséges magatartást tanú­sít mindazzal, ami új, irigy a fiatalok si­kerére stb. Fokozott konzervativizmus is jellemzi az idős embereket, akiknek csök­\i epilepszia és a kontaktsportágak Az epilepsziának igen sokféle oka lehet. Ezért nem. állíthatunk föl általános szabályt a betegek sportolásának engedélyezését illetően. A kon­taktsportágak azok, ahol a test testtel ütközik, és a különféle sérülések mellett a fejsérülés le­hetősége is fennáll; márpedig a koponyatrau­mák az epilepsziák kórokaként szerepelnek. Egy orvos megvizsgált ezer koponyasérülést szenve­dett egyént. A korai epilepsziás roham az öt éven aluli gyermekeknél jelentkezett (ők a leg­érzékenyebbek), ezt követte a 16—25 év közötti­ek csoportja. Tehát úgy látszik, hogy éppen a kontaktsportokat űző korosztályban (16—25 év) nagyobb a hajlam az agysérülések következté­ben kifejlődő epilepszia iránt. A már eleve epilepsziás gyermekeket ne te­gyük ki olyan veszélyeknek, amelyek alapbeteg­ségét súlyosbíthatják, tehát, noha a vélemények igen eltérőek lehetnek, az epilepsziásokat még­se engedjük kontaktsportokkal foglalkozni. Fel­merül a kérdés: nem okoz-e a gyermekekben kisebbségi érzést a sporttól való eltiltás! Nem, mert az élet más területén jelentős eredménye­ket érhetnek el, ami ellensúllyozza a •sportból származó örömélményt. ken az emlékező-, megfigyelő- és teljesí­tőképességük. Az érdeklődés a múltba vándorol, részben azért, mert a jövő a kellemetlen érzéseket jelenti. A beszélgetés és a társalgás idős kor­ban nagyobb figyelmet, energiát igényel. Ez csak megnehezíti az öregek kapcsolatát a külvilággal és fokozhatja az amúgy is fennálló elszigetelődést. Ide vezethető visz- sza az a megállapítás, hogy az idős embe­rek alkalmazkodó képessége az új környe­zethez rendkívül kicsi. A gondolkodásról szólva, az öreg em­bert a közfelfogás hol bölcsnek, tapasztalt­nak, hol ellenkezőleg, gyengének, feledé­kenynek tartja. Az igazság az, hogy gon­dolkodása — ha valamilyen testi betegség nem lép fel időközben — bár szűkebb, még­is összpontosultabb, elmélyültebb, leszűr- tebb, a felesleges részlettől megtisztult. Az élet mélyebb összefüggései nyílnak meg a lehiggadt ember előtt, akire ráillik a bölcs jelző. Más, negatív irányba is fejlődhet. Az aprólékos, szőrszálhasogató, bogaras öregre azt mondhatjuk, hogy a fáktól nem látja az erdőt. Öregkorban a súlyosabb testi betegsé­gek megbontják az idegrendszer harmoni­kus működését. Az idős emberek 10— 15%-a könnyebb, súlyosabb ideg- vagy elmebetegségben szenved. MIT TEHETÜNK AZ ÖREGEK LELKIEGÉSZSÉGÉÉRT? Fontos, hogy biztosítsuk az őket meg­illető helyet társadalmunkban. Fel kell kelteni az érdeklődésüket a közösségi munka iránt. Elviselhetetlen, ha az öregek úgy érzik, hogy rájuk nincsen szükség. Az idős embereknek meg kell tanulniok, hogy miképpen tegyék magukat hasznosakká. Például a családban a nagymamák sok­szor pótolhatatlanok lehetnek az unokák nevelésben. Nem szabad, hoqy közönyösek legyenek a körülöttük folyó élettel szem­ben, és hogy magukba fordulva, szokása­ik. szenvedélyeik rabjává, magányosokká váljanak! Az idősek egészségvédelmét legmesz- szebbmenően az szolgálja, ha életüket a: maguk alkotta megszokott környezetben, családjukban, szeretteiktől körülvéve élik. Ha ehhez testi és lelki egészség társul, nemcsak éveket adhatunk az életnek, ha­nem életet az éveknek. VÁMMENTES IKKA-0SQMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK VAGY IKKA UTALVÁNYOK SZABAD VÁLASZTÁSRA MAGYARORSZAGI CÍMZETTEKNEK '^shszlováldában l$kók részére Is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE ING Pbenr. LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—MEW YORK, N.Y. 10021 Igazgató: M. Brack Reich Bejárat 1545 Second Aveiiue J!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom