Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-01 / 27. szám
Körülbelül másfél évszázaddal azutan, hogy az első brit kolonisták letelepedtek Amerikában, e kolóniák lakossága meghaladta a két milliót. Távol a hűbéri rend mindennapi befolyásától, ez az európai népek összetételéből keletkezett emberiség, az uj életkörülmények hatasa alatt nagyon megváltozott; olyannyira, hogy amikor ófelsege III. George angol király 1765-ben a francia-angol háború költségeit e kolónia népének akarta a nyakába sózni, olyan elszánt ellenállással talalta magat szemben, hogy e királyi szándékától el kellett allnia. (The Stamp Act.) Tévedés volna azonban azt hinnünk, hogy a sok évszázados monarchikus eszmék, melyek terjesztésében nem kis szerepe volt a vallásnak sem, hogy a király személye valami isteni, szent es serthetetlen, stb. és melyek az emberek agyaban mély gyökeret' vertek, most egyszerre csak nem léteztek volna. Éppen ez adja meg ezen esetnek a jelentőségét, hogy e tévhitek ellenére ez mégis megtörténhetett. Hét évvel később, 1772-ben, Benjamin Franklin, mint az amerikai kolónia népének képviselője a királyi udvarnál, oly levelezésre bukkant, amely a király által kinevezett olyan egyenek között folyt le, akik magasrangu tisztségeket töltöttek be a kolóniában és az angol minisztériumban. Ezek a levelek a kolónia népe jogainak a megnyirbálását javasolták, hogy az angol kormány jobban kontrollálhassa e nép politikai aktivitásait. Amikor e levelezést nyilvánosságra hozták, mintha egy hatalmas bomba razta volna fel a kolóniát. Mindenki azt tárgyalta, otthon, gyűlésen, templomban és ivohelyen. Ennek tetejébe kitudódott, hogy egy jól kiagyalt parlamenti terv szerint, a király beleegyezésével, az adónak egy másik módját akarjak a kolóniára rátukmálni. Ugyanis az East India Company-t, ameiv Drivát hadseregekkel rendelkezett és befektetéseit és birtokait az egesz világra kiterjesztette, s amely ez időben nem volt a legjobb anyagi helyzetben, az angol kormány hatalmas állami szubvenció kiutalasaval segitette ki pénzügyi zavarából. A parlament több tagja, kik nagy részvényesei voltak az East India Companynak, tea-monopolium- mal is felruháztak a társaságot, a kolóniába való bevitelre. Az ötlet célja az volt, hogy a megadóztatást bármilyen formában is, de valahogyan megkezdhessek. Ezen ördögi terv szerint a szubvenció és a tea-monopólium lehetővé tette volna, hogy az adóval terhelt tea alacsonyabb áron kelt volna el, mint az a tea, amit eddig a kolóniái nép más országoktól vásárolt. De ki hitte volna, hogy az olyan adó, amely olcsóbbá tette volna a teát, képes legyen a kolóniái nép legmesszebbmenő ellenállását kiprovokálni. Éppen ez történt! Amikor az első hajók tearakomanyaikkal megérkeztek, a haragos kolonisták százai olyan fogadtatásban részesítették azokat, hogy kénytelenek voltak visszafordulni. Bostonban a megérkezés napján egy óriási gyűlést tartottak. A gyűlés futárt küldött a kormányzóhoz követelvén, hogy a teá|t küldjék vissza Angliába. (Ez a kormányzó egyike volt az említett hirhedt levelek íróinak.) A futár azzal jött vissza, hogy a kormányzó visszautasította a gyűlés követelését. Erre megindult a 8000 gyülekező és 150 Mohawk- indiánnak öltözött Sons of Liberty vezetésével ellepték a kikötőt. Azon ejjel felkusztak a teával rakott három hajóra és a tehetetlen körmánytisztek szeme-láttara, a hullámokba hányták azok tartalmát. Ez volt a hires Boston Tea Party. Az egész kolónia Boston támogatásara sorakozott fel, amire szükség is volt, mert az angol kormány zár ala rendelte Boston városát. Erre az egész kolónia úgy felelt, hogy élelemmel, pénzzel halmozta el a bostoni népet. Rövid idővel ezelőtt jött Angliából Tom Paine, a füzőkészitö, aki szülőföldjén munkahelyét vesztette, mert jobb munkakörülményeket próbált kiharcolni magának és társainak. Megismerkedven az amerikai,helyzettelé'Bgy röpirat írásához fogott, amelyben lehetetlenné tett minden olyan érvet, amely a monarchiával való megalkuváshoz vezetett volna. Megmutatta, hogy Amerikának nincs más kiút, csak a forradalom. Szakítani kell Angliával, független, önmaga felett rendelkező állam kell, hogy legyen. Tom Paine Common Sense cimet/ldta írásának, melyet név nélkül adott ki. Munkásember leven, hazájában a sajat borén érezte a minderuiapi serelmeket, melyeket a monarchia a munkásemberre mert ki. És ez a monarchia most az amerikaiak jogait akarja megsemmisíteni. Common Sense a király személyét megfosztotta nimbuszától, megfosztotta koronájától és bíborától. Nem maradt őfelségéből semmi más, csak egy kis összezsugorodott, meztelenre vetköztetett figura. A ropirat értéké a forradalom előkészítésében felmérhetetlen. Pár hónap alatt 120.000 példány kelt el, egy-egy példány kézről kezre járt, amig széjjel nem foszlott. A kolóniában mindenhol a nép forradalmat es függetlenséget követelt. Erre összeült e földrész kongresszusa. Sam Adams a vitatkozók asztaltársaságának titulálta a kongresszust, mert sok volt a beszéd és kévés a határozat. Vegre is John és Sam Adams, Benjamin Franklin, Henry Lee és másoknak sikerült keresztülvinni, hogy a forradalmat forradalomnak nevezzék. Henry Lee, aki Virginiának volt a képviselője, benyűjtotta népének határozatát, mely példája volt az egyszerűségnek: “Ezen egyesült kolóniák joggal szabadságteljesek és kell, hogy független államok Ért. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the' Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y..N.Y Vol. XXX. No. 27. Thursday, Jidy 1. 1976. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC 130 E 16th St. New york, N.Y. 10003. Tel: 254-0397
