Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-05 / 6. szám

Thursday, Feb. 5. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZO. Utólagos hozzászólás Mr. Ford jelentéséhez Három szempontból volt fontos Ford elnö­künknek a "szövetség helyzetéről elmondott be­széde. Fontos volt azért, amit mondott. Fontos volt azért, amit a sorok között mondott, vagy gondolt. Es fontos volt azért, amit nem mondott. Miután szerkesztősé­günk behatóan foglalko­zott azzal, amit Mr. Ford mondott, vagy amit kü­lönféle jelszavak hangoz­tatásával gondolt, e cikk­ben csak arról írok, amit nem mondott, pontosab­ban az idézetekről, ami­ket kihagyott beszédéből. Ford elnök beszél a kongresszus előtt. ZSÁKUTCÁBAN * i Érdemes felfigyelni New Yorkban nemregen le­zajlott két eseményre. Az egyik Beame polgármes­ter beszéde volt a város pénzügyi helyzetéről. E sokatmondó beszédből idézzük a következőket: “A következő ellentmondással állunk szemben: amikor elbocsátunk alkalmazottakat, a népjóléti lista felduzzad. Amikor felemeljük az adót, kiűzzük a városból az ipari vállalatokat es a középosztályt. Ha csökkentjük a közszolgálatokat, süllyed az élet­nívó varosunkban. Ha kölcsönt veszünk fel, az ese­dékes kölcsönök visszafizetésere elzálogosítjuk (mortgage) a jövőnket. “Ha felemeljük a viteldijat a földalattin es az autóbuszon, fellendítjük az inflációt. Ha elhalaszt­juk a hazak, vizialagutak építését, emeljük a munka- nélküliek számát és leromboljuk a lakosok remé­nyeit. Ha lezárjuk a múzeumokat, könyvtárakat, kultúrintézményeinket, kioltjuk a fényt, ami a lá­togatok millióit vonzza varosunkba a világ minden részéről. “Világos, nagyon világos, hogy egyedül, az allam és a szövetségi kormány támogatása nélkül képtele­nek vagyunk problémáinkat megoldani.” New York állam kormányzója, Hugh Carey a polgármester beszédét követő napon megadta a választ azzal, hogy SZÁZ MILLIÓ DOLLÁRRAL CSÖKKENTETTE A VAROS RESZERE ELŐ­IRÁNYZOTT ÖSSZEGET. Beame polgármester beszédével egyidőben a Schaefer Sörvállalat vezetője, Robert Lear, bejelen­tette: “Mivel a városi adók magasak, a villany- és gáz­szolgáltatás drága, magasak a munkabérek, a vallalat kénytelen lezárni brooklyni üzemét.” Lear ur kijelentése 850 munkást foszt meg mun­kájától. A vállalat e döntése leírhatatlan felháboro­dást es mély aggodalmat keltett az elbocsátott munkások között. “Húsz évvel ezelőtt azt mondták: nem kell félni, , itt életreszoló munkalehetőség van” — mondta az 51 éves Sam Pluma, aki az üzem szállító osztályán dolgozott. “Most már nincs ránk szükség. Elvesz­tettük nyugdijunkat. Hogyan fogom törleszteni kis hazam után a bankkölcsönt?” Julius Landher, 52 eves teherauto-sofor igy szolt: “ügy vélem, hogy kijátszottak bennünket. A vállalat mindenféle kedvezményeket ad, hogy gyárt­mányait eladhassa, de ugyanakkor panaszkodik, hogy veszteséggel zárja az évet. Automatizált üze­met állítanak fel Allentown, Pa.-ban, ahol a sört gyártani fogják. Idős korunkra kihez forduljunk, mitévők legyünk, milyen jövő vár rank?” Amikor az újságírók megkérdeztek William J. Schoen-t, a Schaefer cég igazgatóját, miért zárják le a brooklyni üzemet, igy válaszolt: “Business is business.” Vagyis “mi csak addig tartunk egy üzemet nyitva, amig profitot hoz ré­szünkre. A brooklyni üzemet a század elején építet­tük, a gyártási módszer elavult, nem kifizetődő, ezért le kell zárni. Sajnáljuk, ha ez egy kis gondot okoz 850 alkalmazottnak.” íme, itt van két élmény, mely visszatükrözi a város és lakosai problémáját Mi a kiút, mi a megoldás? A részleges, ideiglenes megoldás az, hogy a szö­vetségi kormány vegye át a közoktatási, népjóléti és egészségügyi kiadásokat. Ezt könnyű mondani, de megvalósítására csak akkor kerülhet sor, ha a város dolgozói, lakosai egységesen lépnek fel és ragaszkodnak e követelés teljesítéséhez. Végleges megoldást természetesen csak a társa­dalmi rendszer alapvető átformálásától varhatunk. L.L Kihagyott elsősorban minden idézetet, minden említett Jefferson Tamásról, a Függetlenségi Nyilat­kozat lánglelkü szerzőjéről. Beszélt a Bicentennári- umról az elnök ur, hozzá tehetjük, nem valami lobogó lelkesedéssel, de beszelt. Csupán Jefferson nevet hagyta ki, akinek főműve, a Függetlenségi Nyilatkozat a 200 éves ünnepségek alapja és talp­köve. Hat mondjuk ez talán érthető is, mert hát Jefferson vegeredmenyben demokrata volt és olyas­miket is mondott, hogy á nepnek joga van olyan kormányt alakitani, szervezni, ami előmozdítja jo­gaikat az elethez, szabadsághoz és a boldogság ke- resesehez. No hiszen az FBI vagy a CIA jól ellátná a báját, ha ma élne Jefferson, hát kimaradt, pedig eredetileg ö is republikánusnak hívta magát, akár­csak Mr. Ford. Idézte aztan Lincoln elnökünket is. Mert hat az is republikánus volt. Az egyedüli idézet, ami Mr. Ford- nak Lincolnról eszebe jutott, az volt, hogy “az igazság hatalmassá tesz bennünket.” Persze Mr. Ford azért csak úgy tiszteletből idéz­te Lincoln apankat. A gyakorlatban nem követi száz százalékosan. O tudniillik az amerikai mono­polisták hatalmát nem az igazságosságra, hanem évi 110 billiós hadi költségvetésre építi. Amelyre nem volna annyira szükség, hiszen egyedül atombom­bákban 20.000-et tartunk raktáron, amely elegendő ahhoz, hogy minden élőlényt tizenketszeresen meg­öljünk a földteken! Lehetett volna Mr. Fordnak Lincoln más mon­dásait is felidézni. Például azt, hogy ez az ország minden intézményével a népé és amikor megunják, joguk van azt akár alkotmányos, akar forradalmi utón megváltoztatni. De azt is mondta Lincoln, hogy erre talán szükség is lesz, még pedig nemsoká­ra, mert a polgárháborúban meggazdagodott rész­vénytársasagok a közeljövőben meg fogják kísérelni a köztársaság elpusztítását. Ezt mondta, pedig o nem is ismerte Nixont! Eisenhowert is említette Mr. Ford a beszédében, aki azt mondta egyszer nagy büszkén, hogy Ameri­ka azért lett nagy, mert jó és nem azért jó, mert nagy! Hat ez igaz. De Eisenhower azt is mondta, hogy ügyeljünk arra, miszerint a katonai-ipari komplexum ne tegyen szert túltengő hatalomra, mert akkor befellegzett ennek az országnak! Úgy bizony! Washingtonról is tisztessegtudoan megemlékezett Mr. Ford, illetve a beszed írója. Hogy aszongya: mikent térdelt Washington apánk a forradalmi há­ború legsötétebb szakaszában a hóba es kerte a Mindenható támogatását az ügyünkre. Ehhez nem fér kétség. De ahhoz sem fér kétség, hogy Washing­ton Amerika boldogsága legmegátalkodottabb ellen­ségeinek nevezte az árdrágító monopolistákat és azt szerette volna, ha minden államban felkötötték vol­na a legrondabbat közülük. Bizony hat ezt sem idézhette Mr. Ford, már csak azért sem, mert a hata mögött ott elnökölt a pódiumon az ország legnagyobb, leggazdagabb monopolistája, az árdrá­gítók királya Mr. Rockefeller. Deák Zoltán WASHINGTON, D.C. Yitzhak Rabin, izraeli mi­niszterelnök, aki 11 napos látogatásra az Egyesült Államokba erkezett, beszélt a kongresszus közös ülésén, tárgyalt Ford elnökkel es Kissinger külügy­miniszterrel. Rabin továbbra is ragaszkodik azon álláspontjához, hogy nem hajlandó tárgyalni a PLO megbizottaival, nem hajlandó elismerni a palesztinai nép jogát önálló es független állam fel­állításához. Ittléte alatt még hathatósabb hadifelszerelést óhajt kapni az USA-tól.^ WASHINGTON, D.C. A kongresszus, Ford elnök v’etoja ellenére, törvénybe iktatta a Munkaügyi, Egészségügyi és Közoktatási minisztériumnak elő­irányzott 45 milliard dolláros javaslatot. Ford elnök vétóját a szenátus 70-24, a képviseloház 310-113 szavazattal semmisítette meg. BARCELONA, Ipari munkások, irodai alkalmazot­tak, felső iskolai és egyetemi hallgatók, ügyvedek, orvosok, kiskereskedők es a lakosság minden retege, hatalmas tüntetést rendezett Spanyolország e máso­dik legnagyobb varosában. A tüntetők követelték a politikai foglyok azonnali szabadon bocsátását. A kirendelt rendőrség véres támadást intézett a sokezres tömeg ellen. Ütöttek, vertek a békés tün­tetőket, akik azonban újból és újból tűntető menet­ben folytatták tiltakozásukat. .3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom