Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-17 / 25. szám

Thursday, June 17. 1976. Lang Etelka: BONIFÁC Liza mindmáig nem ment férjhez. Akkora szo­bában lakott, mint egy skatulya, de emiatt nem érzett semmiféle szomorúságot. Számtalanszor elgondolta: “De jó is ez a békesség ebben a gyufáskatulykban.” Ha este nem tudott el­aludni, gyönyörködött a csillagokban, amig a sötét­ség bebamult az ablakán. Mikorra kigyönyörködte magát, elaludt. Hanem reggel mindig nagyon örült a felébredésnek, olyankor szivdobogva, félig hango­san ki is mondta a kopár falaknak es régi bútorok­nak: “Bizony, bizony, Liza, lesz olyan reggel is, amikor nem kelsz fel. Fekve maradsz.” Mindenre számithat az ember. Ezért hát Liza előrelátó okossággal gondoskodott arról, ha netán egy reggel nem kelne fel. Külön összeg lapult erre a célra, a fehernemíís szekrényben, a lepedők alatt. Temetesi költségnek szánta, őrizte, es még a leg­szorultabb anyagi helyzetben sem nyúlt volna hozzá fel világért sem. “Az a pénz nincs! Egyszerűen nincs!” — szokta mondogatni maganak. így hát beosztott, es leegyszerusitett mindent. Többek között a főzést és evvel együtt az étkezést is. Hanem a kertjét nagyon szerette. Kertjét? Te­nyérnyi kis négyszöget. Egy almafaval, egy körte­fával, no mega falra futtatott szőlővel. Sok időt töl­tött a pici kertben. Stoppolt, varrt vagy olvasott. Koran feküdt világéletében és hajnalban már talpon volt. Egy langyos tavaszi reggel is kinn ült a kertben. Varrogatott eppen, mialatt a szomszéd ház udvará­ban a vékony kis Erzso kitolta a gyerekkocsit, a benne gögicsel’ó kisfiával, Bonifaccal együtt, és ott­hagyta az udvaron. O maga egy megpupozott kosár tiszta ruhával indult a padlásra. Koppant a cipője a falepcsÖn, amely a ház olda­lához volt erősitve. Nagyot nyekkent a fonott kosár, ahogy Erzso feleutban megpihent vele. Mosolyog­va kereste tekintetével rugkapáló kisgyerekét, aztán megfeszültek karjai és újból indult a púpos kosárral. Csak két lépcsőfokot lépett újra, mikor ijesztő recs- csenessel eltört alatta a korhadt lépcső, es Erzso hanyatt zuhant, a tele kosár meg bukdácsolt utána, szanaszét kavarogtak a ruhadarabok, fennakadva a ferdére dőlt korláton, lépcsőfokon. Liza mindezt látta, remegve sietett a segitségére. Fel akarta emelni Erzsot, de az ajultan feküdt: szájából, orrából szivárgott a vér. Liza a mentőkért telefonált, azok perceken belül jöttek. Mikor hordágyra tették, Erzsó egy pillanatra visszanyerte eszméletét. Liza fele fordult, neki sut­togta szaggatottan: Mi... lesz... vele? Ennyit mondott, mialatt keskeny szája szélén verbuborekok keletkeztek. Ez volt utolsó gondola­ta, aggodalma. Ezek voltak utolsó szavai. Liza odament a gyerekhez, kiemelte a kocsiból, es fogta, es csak állt, mint akit fejbekólintottak. Folyton hallotta Erzsó szavait: Mi... lesz... vele? Liza tudta a legjobban, hogy Erzsónak nem volt senkije az égadta világon. Árva lány volt. A kis Bonifác pedig szerelmi ajándék. Az bizony. De hogy lehet gyereknek ilyen nevet adni? Maskara név ez! Fagyosszenteknek való, nem ilyen pici jószagnak. Dohogott, hogy elterelje gyöt­rő gondolatait. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — Most mit tegyek? Uram teremtom! Bonifác! Bonifác! Mit kezdjek veled?! Es Bonifác ezen elkezdett nevetni. Gödröcskék keletkeztek arca két oldalán, és incselkedve forgat­ta fejét jobbra-balra, mintha most valami vidámat, szivderitőt mondtak volna neki. De ez csak előjáté­ka volt az elkövetkező pergő könnyeknek. Egyre torzult a nevetése es egyszercsak éktelen nagy sirás­nak gyürkózott. Szó szoros értelmében gyíirközés- nek látszott, mert két karját az eg fele razta, hogy könyekig csúszott rajta az ing ujja. És Bonifác vi­gasztalan orditasba kezdett. Belevorősödött, mint valami trombitás, aki teli tüdővel fújja. — No, most mit teszel, Liza? — szólt magához. — No mit? Ej, tudom én! Edesitek egy kis tejet. — Be­vitte magához a gyereket. Futott a csészéért. Töl­tötte a tejet. — Ni, itt egy fél kifli is. Ezt is beletö- róm. — Bonifác csakhamar rájött, hogy az édes tejben igen jó a kifli. Nyitogatta a száját és hangosan nyelte az ennivalót. Mikor már a nyelvével vissza­lökte a kanalat, elcsendesedett, és úgy nézett Lizá­ra, mintha csak mondta volna: tudom én, hogy egészségtelen dolog az ilyen eszeveszett orditozás, de mit csináljon az ilyen magamfajta kis éhenkó­rász? Pedig jó fiú a kis Bonifác. Nincs vele sok baj. Elalszik ő szépen. Ni, csak mindjárt, mindjárt csend lesz. De ehesnek nem szabad lennie. Liza nézte az elalvo kisfiút, mert mást nem tehe-' tett, és elkezdett terveket szőni, ahogyan az anyák szokták. És egy már-mar elveszett, csodálatos világ körvonalai rajzolódtak a szeme ele. Aztán úgy hatá­rozott, hogy örökbe fogadja a gyereket. Anyja lesz, ha mar igy belecsöppent az anyaságba. A gyerek szépen fejlődött. Liza egyre nagyobb gondot forditott a konyhára, főzésre. A nyarat, a tenyérnyi kertben töltöttek együtt nevetgélve, játszadozva. Mikor már az őszi ködök ülték a kertet a kis gyufaskatulya-szoba lett a tanyájuk. Liza sző­nyeget vett, újat, puhát, nagy virágosat, hogy legyen Bonifácnak, hol csusszon-másszon. Ráültette a fiücs- kát és igy beszélgetett vele: - Szeretlek, kisfiam, Bonifác, csak félek, öreg vagyok már, mi lesz, ha egy napon nem ébredek fel? Bonifác nevetett, mint mindig, ha Liza beszélt hozzá. Most se vette komolyan az aggodalmait. Lizát ezek a mosolyok éltették, boldogítottak. Minden gondolata Bonifác köre fonódott. Azon töprengett folyton, hogy Bonifácnak lyukas a ci­pője, foszlott az ingecskéje. Bonifácnak játék kell, narancs kell, szép fehér kis ágy kell, amelyiknek az oldalán kék repülőgép domborodik. Es egy reggel Liza kinyitotta a fehernemús szek­rényt. Remegett a keze, amikor a lepedők alá nyült az eldugott pénzért. A hűvös vászon simogatta a bőrét, de a pénz; annak érintésé égetett. És amikor egy utolsó tiltó gondolat majdnem visszarántotta a kezét, Liza mint­ha a lathatatlan akarattal vitazna, magaban mormol­ta: Bonifácnak kell a kiságy! Este Bonifác a hófehér kiságyban aludt el, mely­nek az oldalán kék repülő domborodik. Liza az ágy mellett ült még soká. Bonifác régen aludt, de 6 még mindig dúdolt valami vidám melódiát. FELHÍVÁS f 1977-ben ünnepeljük sajtónk 75. évforduló­ját. Az 1977-es Magyar Naptarban szeretnénk meg örökíteni az elmúlt 75 ev történetét. Keijuk tehat olvasóinkat, hogy vessek papír­ra emlékeiket, a lappal es egyleti működésük­kel kapcsolatban. Ha van fényképé (fekete-fe- her) azt is kérjük, mellékelje. Az írások ne legyenek hosszabbak 3 oldal­nál. Beküldési határidő: 1976- szeptember 1. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 E 16th Street New York, N.Y. 10QQ3 -■> POEMS WANTED The NEW YORK SOCIETY OF POETS is compiling a book of poems. If you have written a poem and would like our selection 1 committee to consider it for I publication, send your poem I and a self-addressed stamped * envelope to: j NEW YORK SOCIETY OF POETS P. 0. Box 727, Radio Station New York, N. Y. 10019 F P FUtJTHSmUM f FESTŐK ÉS ÉPÜLETSZAKMÁHOZ TARTOZÓK TÚRÁJA A VEZETI: WEINSTOCK LAJOS Részvevők (és házastársuk) hasonló szakmabeliekkel találkoznak a szocialista országokban. A Vitagyülések, kérdések, feleletek. Weinstrock Lajos turavezetövel igazán felejthetetlen élményben lesz részük. A indulás New Yorkból Szeptember 15 visszatérés New Yorkba Október 6 Részvételi dij $ 925 New Yorkból $ 1195 Los Angelesből I MOSZKVA - BAKU - JEREVÁN - TBILISZI ( 2 hét) BUDAPEST (egy hét) Városnézés. Naponta háromszori étkezés. Hotelszoba két személy részére. KÜLDJE BE $ 150.- ELŐLEGET MEG MA ! ANNIVERSARY TOURS 250 West 57 St. New York, N.Y. 10019 (212) 245-7501 1741 Ivar Avenue Hollywood, Cal. 90028 (213) 465-6141 . 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom