Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-22 / 17. szám

Thursday, April 22. 1976. AMERIKAI MAGYAR SZO 3 I I I I Az ujhold feheren, hidegen világok. At a siksa- gon két lovas haladt. Lassan mentek, mint az ár­nyék. Körülöttük szomorú pompában állták a he­gyek. Az a messzi, par csillag csak bánatos tűz volt az égen. És, ahogy fátylak úsztak a hold körül, mintha alul temetésre készült volna a vidék. Hideg, fagyos szel süvöltött a pusztán, k'ozel a hegyekhez. Az egyik lovas mar nagyon öreg volt. Karvaly-arcan sok barázdát vont az idő. A harcos, kemény élet. Éjjeli madarak suhantak at egy-egy világos paszta fölött. Minden mozdulatlan s mindég hideg. Minden szomorú. A lovak fel voltak cifrázva, de összecsapva sárral, piszokkal. A finom acélból készitett es capaborrel bevont kardhuvelyek ázottak es fénytelenek. Dó- möckölt acélok voltak ezek és a bártfai csiszárok készítettek. Az öreg kuruc kardja mar ezüst vona­lakkal volt fixirozva. A fiatal kuruc arcán csúggedes látszott. Meg- dörzsólte fagyott arcat, bőrét es sűrűn visszatekin­getett. — Mindjárt ott leszünk, fiam! — mutatott az öreg kuruc a hegyek lábaihoz. Azután nemsokára elbújt a hold. Éppen jokor, mert a'közelben mar nemet sassasérok poroszkál- tak. Nem volt tanácsos a síkságon maradni. Szerte az országban mar nem volt maradasa a kuruc vitéz­nek. Gyors ügetesbe fogtak. A lovak ilyenkor megug­ranak, mint amikor rohamra indultak egykor. Ezen aztán elmosolyodtak. Szeműk osszevillant. így érték el a hegyek lábait. A sok százéves tölgyek sorát, vadon bozótait. Innen visz az ut a határ fele, kül­honba... Elgondolkozva szállták le a lovakról. Fát gyűj­töttek. Egymásra borított lapos kövek alatt inkább parazsló-fustös meleget csináltak, mint lobogő tü­zet. Az öreg ráncos arca megrándult, amikor a tűzbe bámult. — Valaha szabadon éghetett a tábortűz. Ma már semmi sem szabad ebben a hazaban... A fiatal kuruc nem válaszolt. Neman figyelték a pattogó, apró lángokat. — Ki tudja, a mi jő Urunk merre jár?... Minden­felé menekülnek a kurucok. Hideg, csikorgó tel van. Nincs fánk, nincs parazsunk. Minden ezeke a kutya németeké. De még vasunk sincs, hogy meg- védjük a hazataját!... Uton-utfelen akasztják a ma­gyart. Mert a szabadságért harcoltunk. Nincs, aki segítene, nincsen, aki imádkozna értünk. Mar csak Balogh Adám védi a magyarok-jussát. Védi a Dunantulonan ugarat. Amarra hazafele tartó öre­gek, az országutakon tépett, sebbenesettek, beteg vitézeink haladnak... Es sokan elhagyják a hazáju­kat... Az öreg nagyot sóhajtott. —.Mint most Te is fiam!... Megmozgatták a parazsat. Nagyon hideg lett. A lovak is közelebb léptek a füstölgő zsarátnokhoz. Rázták a szerszamaikat. Időnként rágcsálva valami fagyott, nyers gályát. Távolban elbitangolt garázda kutyák vonítottak. — Nehez a szívem, apam... — szolalt meg a fiatal kuruc. Anyámat sem láthatom többe, akit annyira szerettem... Az öreg kiverte pipájából a hamut es újra tömte. — El kell menned, édes fiam! En már öreg vagyok. De nektek meg kell menteni a magyar vért. Eleget hullattunk hazánkban, mostanában! Aztán majd egyszer hazajössz, fiam!... — De mar akkor nem lesz senki... Az öreg újra a tűzbe bámult. — Még mindig jobb, mint lógni az utszeli fán! Csend lett. Csak a lovak mocorogtak. — Nekem is fáj, hogy elmegy! Szetszeledtek a hadak. Szétszéledünk mi is! De el kell menned! Arra tarts most, nyugat felé. Figyeld meg, kémleld ki a nyugati világot. Aztán fordítsd arcod kelet világossága felé. Akkor látod majd, hogy mi ide tartozunk. Errefelé! Kelet felé... — Ne felejsd el, hogy a nyugati királyok soha­sem segítették a magyart. Csak hitegettek bennün­ket. Mert kellett a búza, kellett a föld... Becsüld meg magad' és ne felejtsd el a hazadat, fiam! Sohase felejtsd el, hogy a mi sírjaink itt maradnak. A hantok, az ugarok, a tanyak, az erdők, mezők, szántók, mégha németnek szántjuk is a földet! Akkor is magyar marad! En mar itt maradok, öreg anyáddal, akinek annyi öröme se volt, mint egy német koldusnak az újvári főutcán, ahol vasárna­ponként cifraruhás nemetek hullajtottak kalpagjá- ba egy ócska rezgarast. Mi maradtunk szegények és magyarok. Áldást szomjazó lelkünk volt a mi ösz- szes boldogságunk... — Megértettem, édesapám! — És vissza kell jönnöd! Ha megvénűlsz, akkor is! Ez tartsa benned a lelket, fiam. Visszatérni oda, ahol először szeretted a széna illatát es a föld szagát. A magyar földet! Meg sokáig beszélgettek. A tűz parázsa lassan kihunyt. T J1' — Itt az idő... Lassan felszedelodtek. Aztán letérdelve mind a ketten megcsókolták a hideg magyar földet. Ősi szokás szerint kihúzták a szablyákat. Osszeertették a pengeket, majd felmutatva az egre, esküdtek a magyar szabadságra. Mint egykor csaták előtt. Mar csak vékony felszálló füst jelezte, hogy min­den elmúlik. Megöleltek egymást. Lóra kaptak. Az ifjút elnyelte a bozót, az öreget a reggeli köd, ami leereszkedett a síkságra. Meggörnyedt hattal es fáradtan, hazafele tartott az öreg kuruc. Egyszer megállt. Visszanézett. Majd az egre fordította a fejet. S amint a sápadt, elbújó hold ezüstje megfürdette ráncos arcát, egy-egy könnycsepp gördült le rajta. — Isten! Vezéreld fiamat! Mi majd itt meghalunk. Messzi idegenben megöregszenek ók is. De majd megteszik a magukét! Majd visszatérnek! Igen, biz­tosan visszatérnek majd... a hazájukért! A sírjain­kért... A Fejedelemért! A hideg mintha növekedett volna. Lassan a köd átölelte őt, a fiat amott. És elveszett sok minden.., hogy egyszer majd igazán szabadság virradjon a magyar pusztára. Ahogy majd Isten rendeli velünk! Kálmán András TERJESSZE LAPUNKAT! mm Pontozo’76 AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Keleti területének MAGYAR NÉPTÁNC VERSENYE 1976 május 2. vasarnap 1 órai kezdettel A Passaici Magyar Református Templom KÁLVIN TERMÉBEN 220 4 Street, Passaic, New Jersey Jegyfoglalás és más felvilágosítás: (201)821-8779 es (201)343-5240 S 36ÄLla£y(ikcuU I Az Amerikai Magyar Cultur Club Női Csoportja | összejöveteleit a Polish Clubban tartja, minden I kedden d.e. 11.30-tol d.u. Soráig. g CÍM: 2144 NE 2nd A ve. ahol befizetheti hátralékát I | és a lappal kapcsolatos ügyeit elintézheti. . J 4--------.------------------------.----------------------------------! RESZVÉTNYILATKOZAT Őszinte részvétünket küldjük kedves olvasónk nak és barátunknak, Farkas Gábornak szeretett é- desanyja elhunyta alkalmából. A Magyar Szó szerkesztősége és kiadóhivatala MEGEMLÉKEZÉSEK Szeretettel gondolok draga ferjemre, Szörny Fe- rencre, aki 1966 május 14-én elhunyt. Draga emlé­ket megőrzőm, amíg elek. Mrs. Susie Szörny, Miami, Fia. Szomorú sziwel gondolok drága férjemre, Ray Evanoffra, halálának első évfordulóján. Suzanne Evanoff, Miami, Fia. LEGRÉGIBB* MAGYAR CÉG FÖLDES UTAZÁSI IRODA 1503 First Avenue, New York, N. Y. 10021 Telefon: BU 84985 — BU 44990 AZ ÖSSZES HAJÓ ÉS LÉGI TÁRSASAGOK HIVATALOS KÉPVISELETE IBUSZ—IKKA—TUZEX rendelések felvétele BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK —ROKONOK KIHOZATALA Az iroda július és augusztusban szombaton zárva van “LEARN HUNGARIAN” Bánhldl—Jóira7—Stábé kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, ekik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal Ara $4.50 és 25 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÖHIVATALABAN 130 East 16th Ütrect, New York, N. Y, 10003 jjjgÚW A NAGYSÁGOS FEJEDELEM, II. RÁKÓCZI FERENC DICSŐ EMLEKENEK 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom