Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-08 / 15. szám
Thursday, April 8. 1976 SIMON EMIL: Eltartás Éjszaka felebred, sokáig néz a sotetbe, s akkor hirtelen megjelenik az árnyék. Mostanában mar mind gyakrabban elojon, megáll az ajtóban, emberi alakot ólt, az arc csupa gödör meg üreg, ahogyan festményeken ábrázolják az efféléket. Régóta nem fél már tőle, megbarátkozott vele, tálán meg mosolygott is ra, csak eppen meg nem szolitotta. Előfordult, hogy a szaja hangtalanul mozogva formálta a szavakat, lehet, hogy az árnyék igy is megértette. O mindenesetre tudja, hogy érte jött, vele szemez, mintha a testhosszat vagy a súlyát meregetne, mintha azt latolgatna, jo lesz-e mellé társnak, beszélgetőnek abban a végtelen sivatagban, ahova csalogatjaNagyokat sóhajt, ide-oda helyezkedik, muzsikaltatja a heverő rugóit. A másik szobában a fiatalok felkattintjak a villanyt, a fenycsik bevág a mely sötétbe. Hallja, hogy sustorognak, bizonyosan róla beszelnek, jo volna érteni, hogyan szapuljak. Aztán csend lesz, kialszik a villany, az árnyék ugyanott áll, nem zavartatja magat. Az öregember felül, kicsi szorongást érez, csontjai pattognak, recsegnek, mintha kilencven evenek jól megépített bástyái repedeznének. Kellene valaki, aki odaülne melle, szólna egy jó szót, akármit duruzsolna a fülebe. Ezt, persze, nem foglaltak a szerződésbe, ami viszont benne van, annak a fiatalok maradéktalanul eleget tesznek. Kiadósán etetik, Öltöztetik, mosnak rá. A családi beszélgetésekbe is be-bevonják, a férfi tréfálkozik vele. — Meglátja, nagyapó, rekordot javítunk! Megeri maga a századikat is! —Nevet a sajat mókáján, s az asszony vele kacag. Az öregember is elmosolyodik, mintha kényszerből tenné, hogy meg ne sértse őket. — Elég volt, István — mondja a fejet csóváivá. — Az életből kétannyi sem eleg! — vágja ra a nagy darab, erős ember. A felesége is aranyosan izmos, szemrevalo, s mindkettő csupa tűz, vidámság, barmikor keszek a nevetésre. Mondjak is a szomszédok az öregnek: — Jól járt velük, szerencsés ember maga, Tibor bácsi! Igen, szó se róla, szerencsés, mar amennyire az ember kilencven esztendő koloncaival terhelten annak mondhatja magat. Igaz, a fiatalokkal jól választott, hiszen annyi rosszat hallani az eltartók meg az eltartottak közötti áldatlan állapotokról. — Bizony, megvan nekem mindenem — bólogat ra. S ha belegondol, feleség es gyerek nélküli életébe, mintha ür támadna mögötte, melybe csaknem beleszédül. Meg is tántorodik egy fel lépést, akkor odaügran'ak hozza, átkarolják. — Mi az, no, mi történt? — Semmi, semmi az egész — hárítja el a kínálkozó gyengédséget. Eltipeg a szobájába, leül a heveroszel- re, s csak néz maga ele. Homályos szemeiből semmit sem lehet kiolvasni. Néha szóvá teszi a fiataloknak, hogy miért nem < 6 , j vállalnak gyereket. Ot igazan nem zavarna. — Majd, majd! —- mondjak nevetve. Osszeszorul a torka, mert pontosan tudja, hogy —AMERIKAI MAGYAR SZÓ — mire gondolnak, ha nem mondják, nem éreztetik is. Gyanítja ö, hogy a vidámságuk, a tréfálkozásuk mögött ott leselkedik a remény, hatha holnap... hátha ezen az éjszakán... Mert az öreg mindenképpen teher, a legnagyobb szeretet igyekezete ellenére is. A fiatalok tele vannak dologgal, az övei is folyton futnak, az asszony örökösen tevékenykedik, mintha tiz keze volna, s ebben a rohanásban ő csak nehezek. Ki kell szolgálni, ügyelni kell ra. Akármilyen joakaratuak is ezek a fiatalok, akárhogyan ó’sszemelegedtek is vele, nem létezik, hogy a gondolatukban ne merülne fel: mikor lesz mar ennek vege? Nem is bánná, ha szép csendben befejeződhetnek. Különösen az éjszakai magányban lepi meg a hiábavalosag érzésé. Mar ahhoz sincs kedve, hogy forgolódjék, mocorogjon, s igy hívja fel magara a figyelmet. Úgy sem kelnek ki az agyukból, nem jönnek át hozza. Az első naptol úgy szoktattak, hogy amikor lefekszik, s jo éjszakát kivannak neki, rácsukják az ajtót, s attól fogva megfeledkeznek róla. Nyöghet, köhöghet, zöröghet: be nem néznék. Amikor emiatt zsörtölődött, az asszony a keblehez szorította a fejét, s úgy mondta: — Tudjuk ám, hogy csak cirkuszol, nagyapa. Ne feljen, ha igazi baja lesz, azt én megerzem s akkor átmegyek. De hát arra a kis éjszakara nekünk is szükségünk van. & • t 1 r ' 1 1 “ Egyszerre azt veszi eszre, hogy az árnyék eltűnt, eloszlott. Kint az utcán halványodnak a lámpák, fenyek lassú olvadasa jelzi a virradatot. Piros, sárga vülózasok takarjak ki az eget, aztan fekete felhők tülekednek. Borús nap Ígérkezik. Az öregember sóhajt: oda a séta. Ha esik az eső, nem megy le az utcára. Hirtelen előrebukik a feje, elszundit. Amikor legközelebb felebred, a szomszéd szobában élénk mocorgas, nevetesek, a fürdőben csobog a viz, zümmög a villany borotva. Aztán kopognak az ajtaján, benyit az asszony, mögötte a férjé vidám arca. — Szép jo reggelt, nagyapó! Hogy aludt? Nem mászott be az ablakán valami menyecske? — Behozzak a reggelijei, odakeszitik az agya melle. Hadarjak, hogy hányféle kell szaladniuk, lehet, hogy később erkeznek,-de nagyapa ne türelmetlenkedjék. Ha úgy látja jónak, csoszogjon ki sétálni, ne feledje az ajtót bezárni, majd beszólnak Farkas- nenak,hogy nézzen be hozza. Fel is hívjak telefonon, megkérdezik, nincs-e valami hézag. Az öregember haragszik a reggelekre, amikor a fiatalok eltűnnek. Fél a magánytól, azért meg jo darabig odaképzeli őket az ajtóba, hallja a beszedőket. És figyel, figyel erősen, hogy ra ne szakadjon az egesz napi csönd. Egy óra múlva kikászálódik az agyból, tisztálkodik, komótosan megreggelizik, s amikor mar mindennel elkészült, tétován járkál a lakásban. Elballag az ablakig, néz kifele, de mar alig lat. Lehet, hogy nem is borús az eg, csak úgy remiik neki. A falon jár az óra, mintha egy lassú csörlő volna, melynek az a dolga, hogy yontato- kótelenél fogva a tengerről a szarazra huzza a hajót, s amikor megfeneklik a homokban, egy hang azt kiáltja majd, vege az utazásnak! “Hány méter lehet még az én kötelemből?” — tűnődik az öregember. Del tajban benyit Farkasne, o is vidámkodik vele, öregesebben, reumasabban, mint a fiatalok. Int is neki, hogy nem áll jól, hagyja abba. — Ne legyen már morcos — mondja zsörtölődve az asszony. “Hatvankét eves, de mint egy vénséges vén banya” — gondolja az öregember, es osszerancolja a homlokát. Az asszonynak sem tetszik a hangulat, elbúcsúzik, de megígéri, hogy ha a fiatalok’telefonáltak, még visszatér, meghozza a hirt. 9 Ebédelnie is kellene már, de nincs étvágya. Legszívesebben a fiatalokkal eszik együtt, a férfi olyan jóízűen táplalkqzik, hogy attól a halálos betegnek is megjönne a kedve. Kibírja már délutánig, nem is szabad egy öregnek annyit ennie. Ilyesféléket motyog, főként azért, hogy legalább néhány percre eloszlassa a csöndet. Hallja, hogy a postás bedobott valamit, de nem megy ki erte. Aztán megint kulcszörgés. Persze, Farkasne. Az ajtó fele fordul, vár. Nagysokara megjelenik Farkasne, amennyire latja, sapadt, ijedt az arca. All, nem mozdul, tétován köszörüli a torkát. — Mi van? — kérdezi türelmetlenül. — Üzentek valamit? Az asszony bódultán ingatja a fejet, nehezen, csikorogva mondja a szavakat, mintha vasreszeléket ropogtatna a fogai között. — Az autójukkal... egy másik kocsival... mind a ketten a kórházban... nem eletveszelyes, de sülyos... Az öregember kapaszkodik az asztal szélebe, egesz(teste remeg. — Ok? Az nem lehet! Nem lehet! — Üvölt, vonit, a melle zihál, a tüdeje sípol. — De igaz! Sajnos, igaz! — mondja Farkasne, szinte méltatlankodva az öreg kételkedése miatt. — Az a fontos, hogy élnek. Hogy élnek! Érti? Állnak egymással szemben: ketten együtt másfel századot élt öregek, háborúk, felelmek, szorongások szemtanúi, minden kínok tudói. Most mindennel azt a legnehezebb elképzelni, hogykn s mint lesz a következő negyedórában, ma este, holnap reggel, holnapután. Olyasfélét ereznek, mintha valaki felett összesz’ükul a tagas ég, s az ember azt képzeli, hogy minden terhevel rá akar zuhanni. te |I 1 2< 32 n > * PÜSKI-CORVIN I * £ a ft' HUNGARIAN BOOKS, RECORDS, ARTS §j $ & IKKA If 1590 2nd Ave. (82. és 83. St. között) M New York, N. Y. 10028, USA. (212)879-8893 5 Magyar hírlapok, folyóiratok elófizethetök ££ 5 vasrv oeldánvonkent kaphatok. 5 KÉRJE DÍJMENTES ÁRJEGYZÉKÜNKET! g Ä TÖBBEZER KÖNYVBŐL VÁLOGATHAT g S 8 Track Stereo tape-k kaphatók S magyar zenevei es enekesekkel: $ 7.- gr: | Látogassa meg boltunkat ^ |l : vásárlási kötelezettseg nélkül! JB I Postán is szállítunk. Szombaton is egesz nap nyitva. Ä SfMMMMMMiHMMiMMMMII MMM £
