Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-11 / 11. szám
Thursday, March, 11. 1976. 6----------------------óhaza^ MÁRCIUS 15. RESPUBLICA. Respublica, szabadság gyermeke Ha meg nem erem e nagy ünnepet, S szabadság anyja, viliig jótevője, Barátim emlékezzetek meg rólam.. Ki bujdosol, mint a Rakócziak, Republicanus vagyok s az leszek Köszöntelek a távolból előre! A föld alatt is ott a koporsóban! Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublicára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. (Petőfi) Petőfi Sándor Szabó Ervin Írja a “Társadalmi és partharcok a 48-49-es magyar forradalomban” cimü nagy művében: “...a kapitalizmus es az ipari proletariátus még egészen fejletlenek voltak. Pesten is a munkások és parasztok első gyakorlati mozgolódásai es tagozódási kísérletei hattérbe szorították az értelmiség köreiben a szocialista gondolatkör zsenge csiráit és az osztály harcálláspont helyett, mely a régebbi küzdelmekben a nemességgel szemben érvényesült, az osztályszolidaritast, illetőleg a nemzeti erdek- közosséget az uj szabadságot fenyegető ellenseggel szemben, emelték uralkodó teóriává. Demokratikus néposztályaink aranylag még alacsonyabb fokán múlt, hogy nálunk az összhang elmeleten es gyakorlati keresztülvitelen a szociális festék meg jóval halványabb lett, mint a közel-nyugat fővárosaiban... Kik voltak... a demokrácia tudatos szóvivői Magyar- országon? Egy par iron, ügyvéden es mas intellektuálison kivixl főleg az ifjúság: egyetemi hallgatok es jurátusok, azaz leendő hivatalnokok, vagy pedig nemesi származásuknál fogva leendő földbirtokosok. Gyári proletariátus egyáltalán nem volt, a paraszt pedig különbség nélkül bizalmatlanul tekintette az urat...” A kisszámú munkásság — amely nem volt, nem lehetett még önálló politikai erő — elsősorban a céhek eltörléséért, azaz a feudális maradványok mielőbbi eltüntetéséért szállt sikra, küzdött a néha napi 16 órás munkaidő megrövidítéséért, munkabér- javításért, emberibb eletkörülmenyekert. Petőfi, Táncsics, Vasvari mindig támogatták a munkaskö- veteléseket. De a márciusi nagy nap, a forradalom követelései nem teljesültek. Nem osztottak fel a feudális nagybirtokot. A céheket sem töröltek el egyelőre, bár a kötelékek kevésbe húsba vágóak lettek. Nem volt csendben azonban a március tizenötödikéi forradalom igazi vezérkara, a nép, a munkások, parasztok, a szegény ember érdekeit-vagyait erőteljesen, hangosan kifejező plebejus forradalmar- csoport, Petőfi és köre, akik nem sokkal később, júniusban, az Egyenloségi Körben tömörültek. A Kör programját az a Petőfi fogalmazta, aki azt irta a forradalom napjáról, március 15.-erol: “Magyar történet múzsája, Vésőd soka nyugodott, Vedd föl azt, s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot.” De a Kor programjában ez all: ”A március 15.-en kimondott nagy szavak elhangzottanak. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszmei valósággá nem lettek. Sót inkább a külön kasztak merészebben ütik fel fejeiket napról napra. A március 15.-én Pesten kivívott sajtószabadságot a pozsonyi nemesi gyűlés zsarnoki sajtótörvényei által megbuktata... A március 15.-én Pesten kimondott polgári egyenlőség elvét a pozsonyi nemesek gyűlése különféle osztálykategóriák fónhagyása által paralizálta. A művelt Európa ujjáalakulásanak alapeszmei tehát, melyeket a francia nemzet februári forradalmakor kimondott és mi a pesti eszmeforradalomban a magunkévá tettünk... nálunk mindmáig csak név, de nem valóság. Az osztályuralkodás mai napig fennállvan, a népi folyvást politikai proletáriusság- ban tengődik. Alulírtak azt hisszük, hogy március 15.-en nem azért tűzte ki Magyarhon fovarosa a forradalom zászlaját ama szent elvek mellett, hogy azok valosagga ne erleltessenek e's minden a régi állapotba visszasűllyesztessek. Meg vagyunk győződve, hogy mint minden államnak ezentúl, úgy a magyarnak is csak úgy leend jövendője, ha a nép a szó tiszta, fertőzetlen értelmében behelyeztetik azon jogaiba, melyek öt isteni és természeti törvények szerint illetik, s melyekből mind a mai napig ki van zárva...” 1848. junius 26-án jelent meg ez a program. A nép — a dolgozo ember, munkás, paraszt — 1919 tavaszának 133 napja, a Tanácsköztarsasag után csak a szocializmust epitö Magyarországon “helyeztetett be jogaiba”; egy századnyi idő kellett, hogy március tizenötödike eszmei valóra valjanak. ízes Mihály Márciusi zsoltár „Mindenkor idejük van a zsoltároknak." Lobogj fel március, lobogj fel hóval, szelekkel I Híveid így is kitűzik szívüket az égre, kitűzik vörös kokárdád. Hóval, szelekkel te járj át, március, hasogasd a térdem, lúdbőrözd a bőröm és borzongatón bújj be az ingem alá melegedni. Legyek északra húzó, még jeget taposó első vodlúd a tán, fecskeként mérjem az eget, s hogy élni tudjak bármikor érted, szoktass az értelmes halálhoz! Te gyönyörű tűz, te végtelennyi, szoktass magadhoz, a város s a rétek szüntelen forradalmához, a mégis eljövő tavaszhoz: saját hitemhez. Milyen lesz 2000-BEN Magyarország ? A közelmúltban tudósok, és allami vezetők hívtak meg beszélgetésre a kozep-magyarorszagi Szolnok város lakosai közül azokat, akiket az átlagembernél jobban érdekel a távolabbi jovo. A beszélgetés témája ugyanis az volt: milyen lesz Magyar- ország 2000-ben? Bár az ezredforduló időszaka meg távolinak látszik, bizonyos vonatkozásokban mégis megtervezhető, és az is nyilvánvaló, hogy a napjainkban alakuló körülmények, a ma hozott intézkedések jelentősen befolyásoljak a 25 ev múlva kialakuló összképét. Ez magyarázza, hogy a döntéseket megelőző viták — és az irántuk megnyilvánuló érdeklődés — igen élénkek. Az egyik téma, amelyhez különösen sokan szóltak hozzá, a lakáskerdés volt. Ha a lakásépítés üteme az elmúlt évekéhez hasonlóan lendületes marad, a lakáshiány 2000-ben ismeretlen lesz. A most következő 15—20 évben, 1,5-2 millió lakás épül, s egyre javul a lakások minősege. A szolnoki vitában azonban felvetődött az a kérdés, hogy vajon nem lehetne-e már ma is olyan lakásokat építeni, amelyek az ezredforduló várható igényéit is kielégítik majd, amelyek a változó igényeknek megfelelően átalakíthatok lennének, például azaltal, hogy mozgatható belső falakkal készülnének. Major Máté épitészprofesszor elvben egyetértett a javaslattal, ugyanakkor azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági lehetőségek es a jövő igényéi sok esetben ellentmondásosak. A mozgatható belső falak alkalmazasa legalább 20 százalékkal növelne a jelenlegi épitesi költségeket, márpedig a meglevő anyagi eszközöket fontosabb a lakások számának szaporítására forditani. Kovács Géza futurológust a szolnokiak elsősorban a falu és a város közötti különbségek várható további csökkenéséről kérdeztek. Kovács Géza elmondotta, hogy Magyarország lakossága 2000-ben elorelathatóan 11 millió lesz. A megnóvekedett népességiből azonban a mainai kevesebben dolgoznak majd a mezógazdasagban, a lakosságnak mindössze 10 százaléka. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a lakosság a városokba költözik. A fejlődés eddigi tapasztalatai arra utalnak, hogy az eletmod és a munkakörülmények a falun lényegeben azonosak lesznek a városiakkal, sót a falu bizonyos vonatkozásban nagyobb es főleg vonzóbb emberi élettérét is nyújt. Nem lesz olyan nagy a zajártalom, tisztább marad a levegő, jobban érvényesül a környezetvedelem, nagyobb lesz a nyugalom, mint a varosokban. Ezért feltételezhető, hogy a lakóhely megválasztásakor kifejezetten előnyt élvez majd a falu, hiszen a közlekedés fejlődése megoldja a munkahely megközelitesének gondjait. A természethez való közeledés fontosabb lesz az ember szamara minden egyeb igénynél. SOBEL OVERSEAS CORP. llfflTA tAÜOVIIÄirCrA 210 EAST 86th STREET, NEW YORK, N. Y. 10028 IIUU1 TUIIHI NUAdHl - TELEFON: (212) 535-6490 UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE i__ SZÁLLODA FOGLALÁS - IKK A UTALVÁNY - LÁTOGATÓK KIHOZATALA VIZUMSZERZÉS - GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK UCKA Magyarországra — TÖZEX Csehszlovákiába
