Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Ért. »» 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y.. N.Y. Vol. XXX. No. 1. Thursday, Jan. 1. 1976. AMERICAN HUNGARIAN WORD. INC. 130 E. 16th St. New York, N.Y. 10003 Tel: 254-0397 7 7 0 7 oo oo & Történelmi harsonaszó volt a Fűggetlensegi Nyilatkozat kihirdetése 1776-ban. Villámcsapásként érte Európa kizsákmányoló, uralkodó koréit, megingott a föld lábuk alatt, inogni vélték trónjukat is. Hiszen, ha azok a forradalmi eszmék, amelyeket Jefferson es tarsai Philadelphiaban órok időkre papirra vetettek, elterjednek az egész világon, mi lesz gyarmataikkal, más nepek, sajat nepeik kizsákmányolásával? Még olyasmit hirdetni, hogy minden ember egyenlőnek teremtődött, meg hogy mindenkinek joga van az elethez, szabadsághoz, a boldogság keresesehez! És mindenek fölött az a gondolat, hogy a népnek joga van uralkodóit a pokolba kergetni, elűzni, ha kormányzásuk nem biztosítja a nép jólétét! E gondolatok megszületésének, történelmi tényezővé valasanak 200. évfordulóját fogjuk 1976- banünnepelni. De még azt az alkotmányt is, amelyet e gondolatok szellemében létesítettek néhány évvel később és amelynek veze'rszólama egy ‘tökéletesebb unió, igazság, csend és nyugalom, közvedelem, közjóiét előmozdítása és a szabadság áldásainak biztosítása’ volt! Minden feltétele megvolt 1776-ban az Egyesült Államok népének, hogy e nemes történelmi, korszakalkotó gondolatokat és elképzeléseket megvalósítsa. Egy kolosszális kiterjedésű, a természettől leirhatatlan gazdagsággal megáldott, szűz kontinens birtokába jutottak. Maga a nép leleményes, munkaszerető, és miként a forradalmi háború bebizonyította, szabadságszerető, rettenthetetlen nép volt. Valóra lehetett volna váltani úgy Jefferson gondolatait, mint Tom Paine álmait egy uj világ, nem csak egy uj ország, hanem egy uj világ teremtéséről. Mi történt Jefferson gondolataival, mi történt Tom Paine álmaival? E kérdések fel-felvetődtek korszakról korszakra. Felvetette azokat a nép, felvetették azokat az Egyesült Államok elnökei is. Negyed vagy félévszázadnyi időközökben, néha gyakrabban is. Gondolataik, miként a Fűggetlensegi Nyilatkozat, egetö és robbantó szavai megmaradtak az utókor számára. ( Andrew Jackson, az Egyesült Államok 7. elnöke úgy egy félévszázadnyi távolságból vetett számadást a kormányzat addigi sáfárkodásaról es e konluziok- ra jutott: “Sajnálatos, hogy a gazdagok és a hatalmasok gyakran sajat önző erdekeik szolgalataba állítottak kormányunkat... A gazdagok nem elegedtek meg azzal, hogy egyenlő védelemben es jotetemenyben részesüljenek. Azon voltak, hogy a kormány még gazdagabba tegye őket. Igenis, megkíséreltük ezt és ennek következtében ma a nemzet egy részé érdekellentetben áll a többivel olyan körülmények között, amelyek alapjában ingathatják meg uniónkat.” 1832-ben mondta ezt Jackson elnök. Nem telt el egy másik félévszázad és egy másik nagy elnökünknek, Lincoln Ábrahamnak is megreszketett a lelke, amikor nemzete jövőjéről gondolkozott el: ’Olyan válság közeledtét látom a közeljövőben, amely megreszkettet hazám biztonsága miatt.” Mi az, ami ilyen borzadállyal töltötte el a nagy felszabadítót? “A háború következményeként a részvénytársaságok lettek nemzetünk koronázatlan királyai. Ez elkerülhetetlenül korrupcióra fog vezetni... A pénz hatalmasai az előítéletek terjesztésével igyekeznek majd uralmukat meghosszabbítani, amig végül is minden vagyon néhány kezbe fog kerülni es a köztársaság el fog pusztulni.” Lincoln gondolkozott igy 1864-ben! Megszivlelte-e valaki ezt az intest? Lett-e foganatja a figyelmeztetésnek? Nem nagyon. Egy negyed évszázaddal később egy másik elnökünk volt kénytelen meakulpázni: “Ha végigtekintünk a felhalmozott töke teljesítményei fölött, meg kell állapítanunk a trösztök és monopóliumok létezését. Mögöttük küzködnek az egyszerű emberek, akik közül sokat halaira tapos a vagyonos osztály vas sarka. A részvénytársaságok, amelyeknek elvileg a törvénynek kellene alávetve lenniük, rohamosan a nép uraiva valnak.” így busult 1888-ban Grover Cleveland, az USA 22. elnöke. De az elesettekért, az eltaposottakért, a vas sarok alatt elgázoltakért sajgó szive nem akadályozta meg abban, hogy néhány ev múlva ne vonultassa ki az amerikai hadsereget a sztrájkoló Pullman-munkások ellen, tucatszámra mészároltaivá le őket. De a remeny sugarai ismét áttörtek a nép borús egén. Jött egy uj elnökünk, akinek megadatott az, hogy az “igazságos es könyörületes Isten jelenlétéből fakadó melódiához hasonló gondolatok suhantak át” leiken. Es az isteni fuvalom a következő megállapítások tetelére késztette: “Elherdáltuk nemzeti vagyonunk nagy részét, amelyet pedig a közjóra használhattunk volna fel... Igen, teremtettünk nagy ipari létesítményeket, de nem vettük szamitasba a költségét, a kioltott emberi életeket,az idó előtt derékba tört munkaerőt, az árat, amelyet férfiainknak, a nőknek, gyer- - mekeknek kellett fizetniük, akikre irgalmatlanul helyeztük fa haladásunk rettentő súlyát. A szenvedő és nyomorgo százezrek jajszavat, halálhörgését nem engedtük fülűnkbe eljutni. A gyárakból, a bányák mélyéből áramló sóhajok, a fájdalmak elöl elzárkóztunk. Az a nagyszerű kormány, amelyet annyira szerettünk és tiszteltünk, önző magáncélok támogatására lett befogva és elfeledkezett a népről. Durva, szívtelen, érzéstelen volt az, ahogyan loholtunk az anyagi sikerek fele. Jelszavunk az volt: Mindenki törődjön magával, a pokolba az elesettekkel...!” Nahát, ezek valóban egy érző szivü embernek szavai, meg hozzá isteni sugalmazásra! Sajnos J. P. Morgan sugalmazasa ez esetben is hatásosabbnak bizonyult az égi malasztoknál. Wilson elnök, mert ö volt az, aki a fentieket 1913 március 4.-i felavató beszédeben mondta, néhány év múlva az amerikai nagytőke kolcsónei biztosítására imperialista háborúba vitte ezt az országot. És érző szive ellenére évekig tartotta börtönben, vonakodott kegyelemben részesíteni azt az embert, aki valóban hajlandó volt es tett is sokat a dolgozok érdekében: Eugene V. Debs-et, az amerikai szocialista part vezérét. Megint eltelt egy félévszázad, jöttek újabb szivet- tépő beismerések, Ígéretek. Teljesitmenyek is voltak, mivel az amerikai nép harcolt végettük. De a nemzeti vagyon elherdálása tovább folyik, sót minden eddiginél kolosszálisabb mértekben. A fokozottabb, embertelenebb munkahajsza tovább oltja az életeket a gyárakban, bányákban, vegyiüzemekben. Haladásunk rettentő súlya továbbra is a dolgozó népre nehezedik. Az osztály, amelyet jogosan be- vadolt Jackson, Lincoln, Cleveland es Wilson,tovább sem hajlandó a nép sóhajaira, fajdalmaira felfigyelni. Ezért él ma is az ország népének harmada, negyede, tálán fele is szegénységben, vagy a szegénység határán. Ezért van ma is 8 millió munkanélküli, ezert jogfosztott ma is a nemzeti kisebbségek nagy hanyada. A Függetlenségi Nyilatkozat 200. évfordulója evében a Nyilatkozat ama része harsog a leghangosabban, amely jogot ad a népnek arra, hogy maga vegye kezébe sorsa intézését, ha bebizonyul, hogy a fennálló rendszer keptelen jólétüket biztosítani. A történelmünk kezdetét jelző szabadságháboru lángját e roppant gondolat szikraja gyújtotta meg. Két évszázad tapasztalata, elnökeink sorozatos ta- nuvallomasai, az ország mostani válságos helyzete, mind arra utal, hogy ma is szükségünk van ilyen szikrákra. *0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*0* boldog újévet olvasóinknak barátainknak ^04q^q^O^O*0*0*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*o*
