Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)

1975-07-31 / 29. szám

Thursday, July 31. 1975. AMERIKAI MAGYAR SZO< GONDOLKODJUNK EL... Lapunk 1975 julius 10-i számának vezércikkében foglalkoztunk James Schlesinger U.S.A. hadügymi­niszter azon kijelentésével, hogy az Egyesült Álla­mok bizonyos körülmények kozott, “ hajlandó el­sőnek használni az atomfegyvereket”. Érdemesnek tartjuk ezzel kapcsolatban megem­líteni, hogy a Kanadában megjelenő “Kanadai Ma­gyarság” hasábjain Kovács Imre newyorki levele Schlesinger hadügyminiszteréhez hasonló véleményt nyilvánít. Sót egy lépéssel tovább megy és magáévá teszi George Wallace, Alabama állam kormányzójá­nak véleményét, melyet a külföldi újságírók előtt hangoztatott. Az elnökségre pályázó ultra-reakciós politikus többek kozott ezt mondta: “Úgy velem, mi — az USA — a második világhá­borúban nem ä helyes oldalon harcoltunk.” “Mi vagyunk felelősek azért, hogy Hitler uralom­ra került, mert Németországra kenyszeritettuk a Versailles-i békeszerzodest.” “Mi vagyunk felelősek azért, hogy Europa keleti országai kommunista uralom ala kerültek, mert a második világháborúban nem a helyes oldalon har­coltunk.” Wallace ezen véleményét teszi magáévá Kovács Imre a Kanadai Magyarsag-hoz intézett leveleben. Kovács Imre, a USA kormány által sok millió dol­lárral támogatott “Európai Rab Nemzetek Szövet - seg”-nek a szószólója. Leveléből az alábbiakat idéz­zük: “Egyedülálló az emberiség történetében, de pá­ratlan az emberi butaság torteneteben is, hogy egy nagyhatalom azért megy háborúba, hogy elveszítse. Amerika fokozatosan belebonyolodott a vietnami háborúba es négy egymást váltó elnök jelentette ki, nem győzni küldte oda az ajnerikai katonákat, ha­nem csak megvédeni a kommunista támadástól. A négy amerikai elnök a történelem itélőszeke előtt felel majd, amiért feláldozott 55.000 amerikai életet, megnyomorított százezreket és elt'eközölt 150 mil­liard dollárt semmiért. A négy elnök (Eisenhower , Kennedy, Johnson és Nixon) bűne, igen bűne, hogy nem ismerte fel a tényleges helyzetet, nem mert dönteni a körülményeknek megfelelően, nem mert cselekedni a háború vastörvénye szerint, amit Clause- witz úgy fogalmazott meg, hogy a győzelemnek nincs alternatívája.” Kovács ur tehát elegedetlenseget fejezi ki, hogy mikent folytatta a négy amerikai elnök a vietnami nép elleni háborút. Az ö velemenye: “. . . ha nukleáris tűz alá vették volna a dzsunge- lekben megbüjó, vagy felvonuló ellenséget, a hábo­rút néhány hét alatt be lehetett volna fejezni, de Johnson attól tartott (oktalanul!), hogy az erőtel­jes amerikai akció kirobbanthatja a harmadik világ­háborút”. . . Ha tőle függött volna, az amerikai hadsereg beve­tette volna az atomfegyvereket, tekintet nélkül arra, hogy ilyen fegyverek nemcsak az amerikai hadsereg tulajdonában vannak es az atombombák nemcsak egyirányban pusztíthatnak. A veszély abban all, hogy nemcsak Kovács Imre elképzelése ez, hanem Schlesinger hadügyminiszteré is, és Ford elnök sem hajlandó ezzel ellentétes vé­leményt nyilvánítani. Úgy véljük, hogy az amerikai nép nagy' többségé­nek kívánságát - sót valoszinuleg követelését — tük­rözi vissza annak a 88 képviselőnek a magatartása, akik alairtak es támogatják Richard Ottinger (N.Y. dem.) képviselő javaslatát (Resolution 533), mely követeli, hogy az Egyesült Államok nyilvanitsa ki: semmi körülmények között nem használja elsőként az atomfegyvereket. Ottinger képviselő javaslatának támogatásara ki­hangsúlyozta: “Ha elfogadnánk Schlesinger álláspontját, mint az Egyesült Államok hivatalos politikáját, akkor ez ma­ga után vonna a fegyverkezes hallatlan fokozását és minden nagy állam újabb milliárdokat irányozna elő az első tamadas leghatásosabbá tételére”. “Ehelyett a helyzet megkívánja, hogy a fegyver­kezesre előirányzott hatalmas összegeket békés cé­lokra fordítsuk.” " f i « Lapunk felhívja az Egyesült Államokban elő ma- gyarságot: gondolkodjanak el, kik képviselik igaz érdekeiket, az emberiség igaz erdeket? Azok-e,akik az atombomba hasznalataval akarjak “megoldani” a nemzetek közötti nezeteltéréseket, vagy azok-e, akik a nemzetek közti viszony enyhítésére töreked­nek és békés eszközökkel javasoljak megoldani a fennálló ellentéteket? Érdemes ezen elgondolkodni, mert az egész embe­riségléte vagy nem léte függ attól, hogy melyik utat választjuk. WASHINGTON, D.C. Az Exxon Corporation (Stan­dard Oil) egy szószólója utján beismerte, hogy 9 . even at (1963-1972) sok milliónyi összegben adomá­nyozásokat eszközölt olaszországi politikai pártok­nak. Állítólag az Olasz Kommunista Párt is ezek kozott volt, de a szószóló hozzátette, hogy ezt a vallalat igazgatósága nem hagyta jóvá és nincs ada­ta arról hogy ez tényleg meg is történt. Az OKP nyilatkozatában hatarozottan megcáfolta, hogy ilyen adományozásban részesült. Az Exxon Corp. ellen- szolgaltataskent adó- es más kedvezményekben ré­szesült az olasz kormány részéről. ' • WASHINGTON, D.C. Robert S. Ingersoll, külügyi államtitkár, erélyes szavakkal intette a Chile i kor­mányt, amiért megtagadta a belepest egy ENSZ bizottságnak, amelynek feladata az Emberi Jogok megsértése vádjanak kivizsgálása. • CHICAGO, Dl. Dr. James S. Coleman, a Chicago University szociológia professzora, nemregen orszá­gos megrökönyödést keltett, amikor azt állította, kutatásai azt mutatják, hogy a biróilag elrendelt deszegregációnemerte el célját, mert csak felfokoz­ta a fehér lakosságnak a városokból a kornyékre való kivándorlását. Dr. Coleman most elismerte, hogy kijelentései túlhaladottak es nem ele’gge meg­alapozottak. NEW YORK, N.Y. Junius havaban a város munka­nélküliéinek szama 379.800-ra emelkedett, ami az összmunkassag 11.7 százalékát teszi ki. Ez a szám magasabb, mint bármikor a két és fél eve dulo gazdasági válság óta. • WASHINGTON, D.C. Benjamin F. Badar, fóposta- mester haragos levélben tiltakozást emelt a CIA ellen, amiért, mint kiderült, három évvel ezelőtt egy vizsgalat céljából lefoglalt levelposta-anyag most előkerült a CIA fiokhivatalanak polcáról. A 85 leve­lezőlap és 25 levélből álló anyagot, mely a Szovjet­unióból jött amerikai címzetteknek, felbontottak és elolvastak, majd megfeledkeztek róla. A DOLGOZOKROVASARA AKARJÁK MEGOLDANI NEW YORK VÁLSÁGÁT NEW YORK, N.Y. Beame polgármester javasolja: a 250.000 városi alkalmazott adja fel az esedekes 6 százalékos béremelést, fogadják el a berlevágast es egyezzenek bele újabb ezrek elbocsátásába. Ezenkívül es felül a demokrata polgármester java­solja a földalatti és autóbuszdij felemelését 35 cent­ről 45—50 centre. Támogatja Beame polgármester e javaslatait Carey, a demokrata kormányzó. Ford a republikánus elnök es természetesen a Wall Street-i bankárokat képvi­selő Municipal Assistance Corporation (MAC). A MAC egyik tagja Felix G. Rohatyn Washing - tonba utazott, ahol tárgyalt Simon pénzügyminisz­terrel. Célja az volt, hogy a szövetségi kormány vál­lalja a felelősséget New York varos kötvényéiért ab­ban az esetben, ha New York keptelen azokat visz- szafizetni. Simon pénzügyminiszter a leghatározot­tabban elutasította Rohatyn javaslatát és hangsúlyoz­ta, eppen úgy, mint Carey kormányzó, hogy New f ,, I ff York varos vezetőinek a szövetségi kormány tamo­f t f » f gatasa nélkül kell megoldást találniuk a varos prob- lémáira. A városi alkalmazottak szakszervezeti vezetői el­utasították Beame polgármester javaslatait. Victor Gotbaum, a városi alkalmazottak szakszer­vezeteinek neve ben javasolta, hogy a bankárok csök­kentsék a városi kötvények utáni kamatot 9.5 szá­zalékról hat százalékra. Ez egyedül 300 millió dollár megtakaritast jelentene. Ugyancsak javasolja mindazok elbocsátását, akik mint politikai kinevezettek töltik be tisztségükét es akiknek “munkáját” senki sem fogja nélkülözni. Közben 1900 köztisztasági alkalmazott elbocsa- tasa következtében a varos utcait ellepi a szemet. A szegény negyedekben, ahol a szemetel takarítást csak minden másod, vagy harmad nap eszközöltek, a szemet nemcsak a jardakat, hanem az úttestet is el­lepi olyannyira, hogy a patkányok elszaporodtak. Beame polgármester a köztisztasági alkalmazot­tak újabb százait javasolja elbocsátani. WASHINGTON, D.C. Edward E. Levi, igazságügy- miniszter utasitotta az F.B.I.-t, hogy bocsássa a Rosenberg házaspár ügyevei foglalkozó iratokat Rosenbergek fiainak rendelkezésére. Robert es Michael Meeropol, a Rosenberg házaspár fiai, nép­szerű támogatás mellett, szüleik perének ujrafelvé- telet szorgalmazzak, hogy bebizonyítsak ártatlansá­gukat, a vádak alaptalanságat es hogy őket ártatla­nul végezték ki. Valójában az utasítás teli van ki­búvókkal. _____ 3 AMERIKAI , 1 MAGYAR SZÓ Published weekly, except 3rd ■& 4th week I in Juiy by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N.Y.10003| Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31.1952 under I the Met of March 21, 1879, at the P.O. of I ______________New York, N.Y. 1 Előfizetési, árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 1 $ I 2.50. félévre $ 7.00. Minden más Ttülfőidi országba egy évre $ 15.- félévre $ 8.00. é

Next

/
Oldalképek
Tartalom