Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)

1975-11-13 / 44. szám

Thursday, Nov. 13. 1975. AMERIKAI MAGYAR SZO Svéd munkareform javaslatok A szociáldemokrata svéd kormány es a Szakszer­vezetek Szövetsége olyan reformokat javasol, ame­lyek lenyeges változásokat hoznának a munkások és munkaadók viszonyában. Ezek mind arra irá­nyulnak, hogy a dolgozóknak egyre nagyobb lehe­tőségűk legyen a munkaviszonyokat érintő határo­zatok eldöntésében és mind nagyobb haszonrésze­sedésben. Olyan messzemenő reformokat kezdemé­nyeznek, mint pld. dolgozok beleszólása igazgatok, munkavezetők kinevezésebe, a gyártmányok arának megszabása, a vallalat megnagyitása, vagy más válla­lathoz való csatlakozása, stb, Olaf Palme miniszterelnök a javaslatokat igy jel­lemezte: “Az ipari társadalom problémait próbál­juk megoldani és most nagy fejlemények kezdeten vagyunk, melyek a munkával kapcsolatos határoza­tokba a dolgozok beleszólását nagy mértekben elő­segítenék. Érdemes és szükséges ezt megtenni, mert megfelel a mi szelleműnknek, mert melyen begyö­kerezett natunk a fokozatos változás, a haladás, az együttes felelősség elve.” Érdekes lesz figyelemmel .kísérni ezeket a svéd munkareform-kísérleteket. A kapitalista országok között Svédországban vannak a legjobb munkavi­szonyok, a legelórehaladottabb munkásvédelmi tör­vények. Az eddig élért reformok között van, hogy az 54 éves dolgozónak 6 hónapi felmondási időt kell adni es munkások lezárhatnak egy gyárát, ha a munkakörülményeket az egeszsegre veszedelmesek­nek találjak. Olyan kísérletek is megkezdődtek, a- melyekkel megszűntetik a futószalaggal jaro robot­munkát. Ehelyett kisebb munkáscsoportok osztják meg a tennivalót maguk között. A száznál több al­kalmazottal. rendelkező vállalatok igazgatóságában a szakszervezetek is képviselve vannak. A fejenkén­ti átlag jövedelem közel évi 6200 dollar, egyike a legmagasabbaknak a világon. Közrejátszik ezekben az a fontos körülmény, hogy munkaerőhiány van, a munkanélküliség 1-2 százalék. De a szociáldemokrata Svédország is kapi­talista ország, ahol a munkaadók csak a körülmé­nyek kényszere alatt teljesitik a hatalmas, jól szer­vezett szakszervezetek követeléseit. A kapitalista or­szágokat érintő nagy gazdasági válságot Svédország legkevésbé érzi meg. A svéd nagyvállalatok közgazdászai, vezetői es szószólói ellenzik a reformjavaslatokat és erőteljes kampányt folytatnak megbuktatásukra. Mint a svéd Munkaadók Szövetségének elnöke, Folke Samuel- son mondta: “Azzal, hogy a kormány határtalan befolyást akar adni a szakszervezeteknek, minden eddigi szabály megváltozik. Akár egy napot vesz i- génybe, akár tíz évet, ugyanaz az elv érvényesül aláássuk a privát tulajdont és a hatalmat fokozato­san elvesszük azoktól, akik azt most bírjak.” A svéd szociáldemokraták azt jósolják, hogy a javasolt reformokkal a termelési eszközök fokoza­tosan a dolgozok tulajdonába kerülnek es igy Svéd­ország szocialista országgá alakul at. Ha igazuk van, akkor ez lesz az első alkalom, hogy ez igy békésén es a kapitalisták fegyveres ellenállása nélkül bekö­vetkezhet. De az előttünk allo példák nem sok re­ményt nyújtanak ehhez a lehetőséghez. A javasla­tokat jóvö év elején, a kitűzött választások idejen nyújtják be es ha megszavazzak, 1977-ben lepnek eletbe. A reformok körül fennálló eles vitákban túlmegy a kormány “ipari demokrácia”-ra vezető javaslatán az a terv, amit az 1.8 millió tagsagu Szakszervezetek Szövetsége terjeszt elő; ez azt is magaban foglalja, hogy minden vállalati haszonnak bizonyos része, egyre nagyobb aranyban, a dolgozok tulajdonába kerüljön. Meg a legkisebb haszonnal dolgozó válla­latok is húsz even belül a dolgozok tulajdonában lennének. “Drámái módon megváltoztatná a társa- dalmat”-mondta a szakszervezetek egyik vezetője. “Fokozatosan tortenne, de a vagyon újraelosztását jelentené, a magantulajdon átállítását köztulajdon­ná es ezáltal igazi gazdasági demokrácia jönne létre.” A nagyvallalati űzetlemberek sokkal kevesebb ellenállást tanúsítanak a kormány javaslatával, mint a szakszervezetek messzemenő javaslataival szem­ben. A18 „falán-szigel” A viking legenda szerint a férfiak a zsarnokság * • „ « elöl menekültek es igy kerültek el az észak-atlanti vizek veszes hullamain at a Fáröer-szigetekre. A szigetek Dánia es Grönland között terülnek el. Területük 1399 négyzetkilométer. A lakosság a vikingek egyenes leszármazottjának tartja magát, büszkék norvég őseikre, akik a IX. szazadban kö­töttek itt ki. 1035-ben norvég birtok lett a terület, később dán hűbérbirtok. A háború alatt az angolok megszállták, a Faröer-szigeteknek most önkormány­zatuk van, Dania autonóm resz’et kepezik... Egy utazó, aki ott járt, festői hasonlattal élt, amikor a szigetekről irt: “A Fároer-szigetek olya­nok, mintha egy sor hadihajó tartana északnyugat fele Izland iranyaba. Valóban különleges részé ez Eszak-Europanak, még most is elszigeteltségben él­nék a 18 sziget lakói. A legnagyobbak: Streymoy, Eysturoy, Vagar, Suduroy, Sandoy and Bordoy, de akad olyan aprócska sziget is, ahol mindössze egy csalad el. Vagar szigeten van a Fáróer-szigetek egyetlen repülőtere, csak kis gepek szállhatnak le, mert a pályát nagy nehézségekkel sziklás talajon vájták ki, a keskeny útnál többre nem tellett. Axel Mortensen, aki egyben az angol konzul is erdekes tanulmányt irt hazájáról. Ebben azt is meg­mondta, hogy a Golf-aramlat egyik “karja” elhalad Skóciától nyugatra, eljut hozzánk, ami partjainkat is mossa es talán ez a fő oka annak, hogy szigeteink egyáltalán lakhatok. Meleg vizet is kapunk az áram­lattól, de hat persze a hideg tenger és a langyos Golf-aramlat találkozása befolyásolja időjárásunkat, sok az eső, a nedvesség. Ez valóban igy van, a szigeteken egy évben két­száz napon at esik az eso es ez bizonyos értelemben befolyásolja nemcsak az életformát, de azon kérész- tül a lakosság karakteret is. Hiszen többször elő­fordul, hogy különböző terveket el kell halasztani, ameddig az időjárás meg nem javul. Amikor a hábo­rú alatt az angol katonák ott járták, a Farőer-szige- teknek ezt a becenevet adták: “talán-szigetek.” Az ötlet nem rossz, mert valóban úgy van, hogy tálán meg lehet tartani a szabadtéri ünnepséget, tálán lesz termes, minden attól függ, hogy tálán eláll-e az eső. Mint a legtöbb északi vidékén, a Fáröer-szigete- ken is a fofoglalkozas a halászat. Ez főleg a máso­dik világháború alatt lendült fel. 1940-ben foglaltak el a nemetek Dániát és az angol csapatok azért szállták partra, a Fáróer-szigeteken, hogy megaka­dályozzak a nemeteket annak elözönléseben. Az angol csapatoknak persze élelmezési nehézségeik is voltak, es a sziget lakóitól minden deka halat megvásárolták. Ez ösztönözte a halászatot, újabb es újabb halaszbárkákat építettek es ez megvetette az alapjat a későbbi elegge jelentős halaszflottának. Az angol jelenlétnek más hatasa is volt; a Fáröer- szigetek lakói megtanultak angolul, alapítottak egy angol iskolát es az angol nyelvet jelenleg is sokan beszelik. Sok vegyes házasság is létrejött az angolok es a fáröeri lányok között. A hal mellett a fő nemzeti táplálék a birkahús. Ezt különös módon készítik el, a hatalmas hus- darabokat egyszerűen a levegőn szárítják, Amikor azután csontkeményre fagytak, valóban kiszáradtak, egyszerűen levágnak egy-egy darabot belőlük es jó­ízűen elfogyasztják a “Skerpikjot”-ot, igy nevezik a fáröeri nemzeti ételt, amihez azonban nemcsak birka, fáröeri éghajlat, éles kés, hanem bizony jo gyomor is kell. Persze akad azért most mar fino­mabb falat is, amit főleg Dániából hoznak, de re­gebben éveken at halon es nyers birkán élt a lakos- S“g­A hosszú teli napokat, ejjeleket bizony nem sok szórakozás tarkítja. A családok egymás között él­nék, legfeljebb hogyha a hideg kicsit felenged, az egyik família ellátogat a másikhoz. Akad egy-ket vendéglő, itt is találkoznak néha-néha. Érdeke^, hogy bár északon úgyszólván valamennyi országban igen kedvelik az alkoholt, a Fáróer-szigeteken a lakosság zöme antialkoholista. Tartanak ugyan egy kis bort a regi fafaragásu szekrényekben, de ehhez csak ünnepélyes alkalmakkor nyúlnak, vagy amikör ismerősök látogatnak el hozzájuk Dániából. U^í' mondják, hogy zaklatott világunkban a Fároer-szi- getek még csendes pont, kérdés, hogy meddig. Hiszen a civilizáció áldásai es artalmai a világ min­den részere eljutnak. Sümeghi Endre TERJESSZE LAPUNKAT! \ — 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom