Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)
1975-07-10 / 28. szám
Thursday, July 10. 1975. AMERIKAI MAGYAR SZO 9 A népdalok kepezik az amerikai magyar irodalom egyik legérdekesebb és talán legértékesebb részét. Minden nép irodalmában legelőször a népdal jelentkezik. A népdal az első költői műfaj a magyar nép irodalmában is. A kuruc nóták, az erdélyi es a felvidéki népballadak, a 48-49-es szabadságharc es Petőfi népdalai ide tartoznak. Az amerikai magyar népdalok a magyar népdal különös, kivételes csoportját alkotják. Hozzájuk hasonló versek néni teremtek sehol másutt a világon, amennyiben ezek a szülőföldről elűzött nincstelen nép életet, sorsat, örömet és búját-bajat foglaljak rímbe es dalba. Az első amerikai évek szomorúsága szólal meg az amerikai magyar népdalokban a múlt század utolsó 20-30 eveben, amikor mar tizezres tömegekben jött Amerikába a magyar falu nincstelen nepe. Az első amerikai évek szomorúsága szólal meg az amerikai magyar népdalokban. A magyar utcák korcsmaiban es a ‘ ‘burdos”-házakban felcsendülő nóták hangja a magyar falukból került New York, Trenton, Passaic, Bridgeport, Cleveland, Pittsburgh, Homestead magyar negyedeibe. A nóták anyagát, lényeget azonban a bevándorlók, a népdalok nevtelen költői formáltak, faragtak, belekeverve a szövegbe egy-egy nyakatekerten megmagyarositott angol szót is. A múlt szazad 90-es eveiben jelentkeztek az első magyar költők. Ezek egyike figyelt fel először az amerikai magyar népdalokra: kutatott utánuk, gyűjtögette őket. Kémény György a neve. 1896-ban került Amerikába. 1903-ban megindította “Dongó” nevű névleg humoros, de valójában nagyon komoly hetilapját, amely évtizedeken keresztül az amerikai magyarság egyik legfontosabb újságja volt. Kemény a “Dongó” fennállásának 10. évfordulójára kiadott diszalbumban tanulmányt ir “A magyar nóta Amerikában” cim alatt. Harminc dalszöveg van a cikkben, amelyeket Kemény az évek során gyújtott össze. A szazadfordulo után — Írja — egyszer South Bend- ben, Indiana allamban járt es ott megismerkedett Adam Pistával, aki “hajdanában halász volt a Fertőn, s Amerikában olyan vilagvandor, csárdái mindenes, ráadásul pedig régimódi nepenekes, hegedős lett belőle.” Adám Pista itókázás közben egymásután dalolt amerikai magyar népdalokat. Kémény közben lejegyezte a szöveget. Mivel azonban Adam Pista dallam nélkül nem tudta elmondani a dalok szöveget, többször is el kellett dalolnia a nótákat. A dunántúli népénekes igy segítette Kémény Györgyöt az amerikai magyar népdalok megőrzésében. Az egyik szövege igy hangzik: Nagy Óciján-tenger vize Ne hand a hullámod, ügy is tudod, régen láttam Szép Magyarországot. Ha még ecce/r megláthatom, Megmaradok benne. Nem kell nekem soha többet Améri ka kincse Ez a hetyke nóta egy búslakodó magyar leikéből szakadt ki. A vers nyolc sorában benne van minden kivándorló szivet markoló keserűsége. Népdalról népdalra változik a versek hangulata. A dalok az amerikai magyarok életéről, a szülőföld utáni bán- kodasról, az amerikai élet megpróbáltatásairól szolnak. Egyik a gyárban robotoló feleség, vagy kedves, testet-lelket őrlő munkájáról nótázik. Az ókdéli dugógyámak Bádog a teteje, De sok magyar legénynek ott Sorvad a kedvese. Bán Oszkár rovata Népdalok Az enyém is benne van, Az en kedves babám, Bánatosan ki-kinéz Rostélyos ablakán. A Kémény-gyűjtemény egyik darabja félig humoros, felig szomorú hangon ábrázol egy bevándorlót gyári készitmenyú munkasruhájaban: Kijöttem en jóbarátom Nagy Amerikába, Beöltöztettek itt engem Csúf német gunyaba. Az egek is meghasadnak, A csillagok simák, Hogy a magyar emberre itt Dy csúf ruhát húznak. Rám attak egy “b” pantallót, Egy iszonyú sapkát, Bánatomba’ elkerítem Azt a rezangyalat. Ha fölteszem a sapkámat, Leer a vallamra, Nem merek rátekinteni A magyar lányokra. Jaj Isténem mit csinállak, Megölöm magamat, Nem merem megszólítani Kedves galambomat. Akit magyar öltözetbe Az ölembe vettem, Rám se tekint, mint a páva Úgy elment mellettem. A pava többször szerepel, mint hírmondó. Egy legénynek szomorú hirt hoz: Amerika határába Leszallott egy vándor pava, De sok levél a szajaba A magyaroknak számara. Mindenkinek vigat hozott Csak nekem szomorút hozott. Az van a levelbe írva, Hogy a feleségem csalfa. Ugyan páva mit gondoltál, Hogy oly bus levelet hoztál? Nem gondoltam én egyebet: Feleséged masat szeret. Van azonban ok es alkalom a vigasságra is. Itt van például egy öt-soros nóta, amely Összehasonlitja az amerikai “majnas plez” életet egy gyűlölt hazai hatósági közeg, a finánc szerepevei. Szép élet a bányászelet Egy finánccal nem cserélget, Bányamélyén a munkája, A misziszke a babaja, Csuhajja! A misziszke a burdosház tulajdonosának a felesege vagy özvegye, aki nyilván kikapós menyecske. Az amerikás magyar hamarosan azonosítja magát az amerikai munkásokkal, eletre lendül benne a magyar nép szabadság utáni vágyakozása, szabadságszere- tete, amely minden magyar bőre alatt lángol. Ezért olyan jellemző a magyar falu amerikai bányásszá vedlett fiaira a következő népdal: Hétfőn reggel virradóra Jón a pitbósz az ajtóra, (pitbósz: tárnafeliigyelo) “Föl bányászok, hat az óra! Eldudált már a bojlerba.” (bojler: kazán v. gépház), Miszter pitbósz nem dolgozunk, Mind egy szálig besztrájkolunk: Besztrájkolunk, megmutatjuk, Hogy a szenet nem ladoljuk. (ladolni, to load: felhányni a kiaknázott szenet kis bányakocsikra) A hétvégi vigalom Amerikában is azt a formát ölti, mint a szülőfalusi kocsmában a hitelbe való . t iszogatas. Ha bemegyek a szalonos urnái, Nagyobb ur vagyok én Kameki Andrásnál. Addig iszom, mig a zsebem bírja, Ha nem bírja, a szalonos A hitelt felírja. A derek amerikas magyar a szokásosnál kissé virtusosabb hangulatban van és képzeletben Kar- neki Andrással (értsd: Carnegie András) méri össze az erejet. A dúsgazdag skót iparbáró amerikai birodalmában ezer meg ezer magyar dolgozott, jönnek a hazahivó levelek a faluból. Tegnap kaptam jóanyámtól levelet Gyere haza édes fiam, ha lehet. Haza mennék, nincs egy betyár tallérom, Akivel a hajójegyet kiváltom. Szomorú az édesanyám háztája, Mert a fia kint van Amerikába. Nem is lesz az vig tán egyhamarjába, Itt sínylődik a gibbsi ftírészgyárban Egy hasonló tárgyú vers mélabus hangon mondja el egy visszatért vándor gondolatait a kihűlt fészekben. Ez a népdal Makár Janos amerikai magyar református pap gyűjteményében szerepel: Visszatértem kis falumba, Végül is mar beteljesült vágyam. Idegenek buják már a Gólyafészkes, nadfedeles hazam. A kis lócát se találtam, A nagy fát is kivágták mellöle, Aki azon ülni szokott, Kint nyugszik a csöndes temetőbe. Dalra kelnek az amerikai élet tragikus fordulatai, a gyári balesetek, a bányarobbanások is. Egy névtelen poéta irta ezt a 12 sort: Hamiltoni Ferry utcán Véges végig járok... Ho esik az útra Hideg szellő fújja, Barna kislány bánatosan Kiáll a kapuba. Hamiltoni Ferry utcán Véges végig járok... Barna kislány váija, De hiaba varja, Azt a szölke magyar legényt Megölte a bánya. (folytatás a 12. oldalon.)
