Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)
1975-10-30 / 42. szám
Thursday, Oct. 30. 1975. BIHARI KLÁRA ■ A SZEMLE FOLYTATÁS Marekne egy pillanatra lehunyta a szemet. Az urára gondolt, arra a szoros Összetartozásra, amiben eltek. Manyó mégiscsak a Peter testverhuga. Legyűrte hirtelen felcsapó haragjat. — Lovasine eppen abban az üzletben vett valamit, amelyikben a szövetet vásároltam. Ezért tudja, hogy en... Eddig azért nem beszéltem erről neked, mert véletlenül nem találkoztunk azóta. Ugyan, mit titkoltam volna rajta! — Márpedig találkoztunk! Igenis, találkoztunk! — kiáltott fel Tothné diadalmasan. — A múlt heten, szerdán. A nagy vasarcsarnokban. Es te eppen előtte való napon vetted azt a drága anyagot. Mert en még aznap, hogy a csarnokban összejöttünk, beszéltem a hatos villamoson Lovasinéval. Csak azt nem tudtam, hogy magadnak, és nem ajándékul, mert... — Nem tudom... igazán nem emlékszem... mormolta Marekne. Megpróbálta visszaidézni azt a napot, amikor összeakadt Manyoval a vásárcsarnokban. Igen, akkor nagyon sietett, Péternek egy barátját várta, aki kölcsönkérte tóle az ura finom kis szerszamkeszletet, amivel otthon dolgozott. Zavarba jött es elpirult, mert érezte, hogy úgy néz ki a dolog, qiintha szándékosán titkolózott volna sógornője előtt. De hát miért is tette volna? Hiszen ha mindenüket Misinek szánták is örökségül, o szabadon rendelkezett azzal a pénzzel, amit életük során közös erőfeszítéssel összegyűjtöttek. És bármilyen nehez természetű volt is Manyó, az ura miatt mégiscsak közel érezte magához. Péter halala után a rokonok léte szűkítette még valamennyire az árvaság,a magány félelmetessé tágult körét. — Hát azután... ha mar itt tartunk... mégis... miért csináltatod te azt a kosztümöt? — kérdezte Manyo. Sóvár tekintetet befurta Marekne szemebe. — Miért... — az asszony csodálkozva, gyanakvón emelte fel a fejét. — Megmondtam mar! A másik ócska, nem használható, szükségem van egy újra. — Nem akarsz te tetszeni valakinek? Nem azért költekezel? Valljad csak be, ismerek én hetvenöt eves venasszonyokat is, akik cukrászdában rande- vuznak! Vigyázz, jól vigyázz, mert az ilyeneket a férfiak kiforgatják mindenükből! Csak tréfának szanta, amit mondott, de hangja a fonákjára fordult, éles es szinte szenvedőn követelő lett, mint aki egy előle elrejtett titkot akar mindenáron megtudni. — Bolond vagy te, Manyo! — csattant fel Marekne méltatlankodva. - Se férjhez menni nem akarok, se ész nélkül költekezni. — Hirtelen, ahogy a másik asszony mohon leskelódo szemebe nézett, elfogta a keserű harag és a visszavágás vagya. — Hanem, tudod, befizettem egy olaszországi társasutazasra. Leginkább azért kell a kosztüm. — Meg még néhány AMERIKAI MAGYAR SZÓ uj ruhadarab. — Befizetteeél? Olaszba? — Tóthne elsapadt, es úgy csapta össze soványságához es alakjához kepest feltűnően nagy kezeit, mintha valami szörnyű hirt hallott volna. — Hat minek az már neked? — Hogyhogy minek? Péternek az volt a vágya, ha nyugdíjasok leszünk, megnézzük egy kicsit a világot. Az újítási pénzéit külön mindig erre a célra tettük félre. — De hát az én drága bátyám mar nem el — vágott közbe Tothné. — Mit keresel te ott, a messzi idegenben? Miért nem jó neked itthon? — Én az uram kívánságát teljesítem. Mondhatom úgy is, hogy helyette megyek el — szólalt meg most már nyugodtan Marekne. — Meg érdekel is engem az a szép ország. — Kezet végighuzta az asztal szélen. — Ne temess te el engem, Manyó. Ami szépét nyújt még az elet, es amihez módom van, azt meg kiélvezem. Amig erőm, egeszsegem van hozza. Ez az en vigasztalásom. Dolgoztam eleget, kiérdemeltem ezt az utazást. Es amellett, már megbocsáss, az en ügyem ez, senkinek sincs beleszólása. — Nahat, még ilyet... — mondta Tothné. — Hogy en, mint a sógornőd a szegény urad testverhuga, nem szolhatok bele abba, amit te... Nem fejezte be. Szorosan összekulcsolt kezekkel ült a helyen, s ismét körülnézett a csinos tiszta lakásban. Tekintete felmérőn ugrott egyik bútorról a másikra. Sorra jarta a horgolt térítőkét, a disz- párnakat, a kis porcelán- meg pamutfigurákat, motozva megállapodott a szekrények zárain, szinte bebújt a kulcslyukon, s végül szamolo lassúsággal végigvandorolt a boroskészlet poharain. Önkéntelenül elorenyujtotta az ujjat: — Egy eltört... — mondta vadolon. — Hogy lehet az? Hiszen sose használod a szervizt. Vagy mégis? — Nem — válaszolt most már keményebben Marekne. — Torölgetés közben ejtettem ki a kezemből. — Nagy kár... — Tothné hosszan csóválta a fejét, mintha nemcsak a szép, metszett poharat sajnálná, hanem még sok másfele dolgot is, amiről hangosan nem lehet beszelni. — Könnyű kezed van neked Ila, nagyon könnyű. — Ezt már az iménti tréfálkozó hangon mondta, aminek megint a keserűen célzatos fonákja fordult kifele. — Hát igen, igy van — felelt Marekne, és sógornője szenvedőn sóvár szemébe nezett. — Ki tudja, mennyi időm van még hatra? Ezért megnézek minden szépet, amihez eddig nem volt időm. Nem sajnálom a pénzt, marad, ami marad, arravalo, hogy egy kicsit körülnézzen a világban az ember. Ezt mondta kéményén és szándékosan, de közben belül nagyon fajt valami. Most értette meg igazan, hogy mennyire egyedül maradt. J HOMO» ÉRDEKLŐDÉS A gazdag papa a házi mulatságon magyarázza néhány fiatalembernek: — Az en lányaim mind szép hozományt kapnak, amikor férjhez mennek. Anna a legkisebb, 17 éves, ő ezer fontot kap; Phyllis 25 éves, neki kétezer fontot adok; Beryll 30 éves, az ö hozománya négyezer font lesz. — Bocsásson meg Sir — kérdi szépén az egyik fiatalember —, nincs még egy 50 felé járó leánya is? — Ha igent mondok, azzal valamilyen kötelezettséget Is vállalok? NŐK BESZÉLGETNEK — Hidd el, az idő a legjobb orvosság. — Nem hiszem. Rajtam az sem segit. — Miért? Mi a bajod? — Öregszem. A zsúfolt villamoson egy férfi megszólítja a mellette álló leányt: — Tudja, hogy maga ennivaloan aranyos? — Es ön tudja, hogy jól nevelt emberek kézzel nem esznek? Meiernet meglátogatja egyik barátnője. A ház kórul vetemennyel es virággal tele, hatalmas kert. — Nem jár ez túlságosán sok munkával? — érdeklődik a barátnő. — Szó sincs róla szivem — feleli Meierne — Tudod csak szervezés, meg beosztás kérdésé az egesz. Ebéd után praktikusan átöltözöm könnyű nyári ruhába, kényelmes cipót veszek föl, szalmakalapot, elökészitem az ásót, kapát, gereblyét, bekapcsolom a lócsolot, ezzel minden kész...... — Aztán munkához látsz....... — Dehogyis — folytatja Meierne — Szolok a férjemnek, hogy kezdheti....... I VÁMMENTES IKK A CSOMAGOK I FŐÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabad választásra, magyarorszagi címzetteknek. Csehszlovákióbcr lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK I U.S. RELIEf PARCEL SERVICE 245 EAST 80 th STREET, NEW YORK, N.Y. 10021 — Phone: LEigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK-REICH _BEJARATlJ545_Secon£^yem^rö^
