Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-13 / 7. szám
Thursday, Feb. 13. 1975. Elveszett emigráció Az emigracios politikáról Magyarorszagon kivul a háború óta megjelent ezernyi könyv kozott vegre egy őszinte es értelmes munka. A Londonban élő Nagy Kázmer irta, aki korábban Ausztráliában szerkesztett egy magyar hetilapot — ez is kiemelkedett az emigrácios sajto-dzsungelből. Uj könyve: Elveszett alkotmány — az 1944 es 1964 közötti magyar politikai emigráció kialakulásáról — (Aurora, München, 1974) keserű es maró iras... mi más lehetne, ha becsületes! De nem teljesen pesszimista, mert azt mondja, 1964-ben a politikai emigráció főtevékenysege befejeződött, miután Magyarorszag az ENSZ teljes jogú tagja lett s amnesztia lehetővé tette a kiül- és belföldi magyarok kapcsolatát. Nagy Kázmernak tehát rossz a véleménye a politikai emigrációról: túlzóan hálás a menedeket nyújtó országnak, önvédelmi aggresszió fejlődik ki benne, gyűlölettel, előítéletekkel, paranoid elferdűlesek- kel. (A Magyar Szó sokszor irt ilyesmiről.) A politikai emigránsokhazájuk sorsáért másokat vádolnák, mindenütt nemzetközi összeeskúvesre gyanakodnak, túlzó aktivitást fejtenek ki, vagy a “dicsó” őstörténetbe merülnek, mindezek folytan sokszor elviselhetetlen szamukra a befogadó országok társadalmával érintkezni. (Többnyire politikai-szellemi gettóban élnék.) Itt azonban a szerző túlzottan általánosit. Nem vonja le nyíltan sajat könyvének fő tanulságát, hogy a világháború utáni magyar emigráció egesz különlegesen beteg tünete az emigrációk tortenetenek. Mert bar minden emigrációnak — igy Rákócziénak, Kossuthenak, Karolyiénak — voltak szellemi-erkölcsi elferdülesei, a történelemben — legalább is a magyarban — nem volt példa egy emigráció ily alacsony szellemi-erkölcsi nivojara. Hiszen maga Nagy iija: “Egy idő óta felelemmel, undorral nyúlunk a posta után, ha magyarnyelvű sokszorosítást kézbesit.” Mozgalmi, személyi civódasok, kontraszelekció az emigráns közéletben, a befogadó ország szellemi eletének teljes nem-ismerese, műkedvelő “sumerologus” ős- torteneszek, felmuvelt papok áltál irányított vallási kÖzűletek, bolsevista-ellenes keresztes-harcosok, mindszentistak, álkeresztenyek, 44-esek (közöttük a sok náci), 47-esek (a demokratikus pártok tagjai), 56-osok, akik egymással hadakoznak, de közös elvük, hogy az ördöggel is szövetkezni kell a mai Magyarorszag ellen s “ami jo az USA-nak, az jo Magyarorszagnak is.” Beszámol a könyv e politikának ama bizarr kinövéséről, hogy az 1939-es jobboldali parlament emigráns tagjai 1947-ben — várva a tüstént kitörő US-szovjet háborút — AltÖttingenben emigráns kormányt választottak, vitéz kisbamaki Farkas Ferenc vezérezredessel, mint kormányzóval. Megírja, hogy (az összes emigrációk közt példátlan) náci-nyilas sajtó es mozgalom fejlődött ki a nyugati magyarok között, a kormányok szegyenere, amelyek ókét sokszor mindenki mást megelőzve befogadtad. Hogy emigráns kisértet-hadseregeket szerveztek Magyar- ország “felszabadítására”, hogy a tábornokok előléptették kinn egymást és vitézi cimeket osztogattak. Hogy Amerikában azért bíztak oly vakon, mert az o reakciós almaik megvalósítását vártak tőle. Az u.n. “Nemzeti Bizottmányról” sincs jo véleménye a szerzőnek; ezt a testületet az 1945-47- es koalíció emigráns politikusaiból alakította az USA, a központi kémiroda, a CIA finanszirozásaval és vezetése alatt, a Szabad Európa Rádióval szoros AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 teuer hogy MecvuÁuÁK ATTHA SÍRJ ér “Koporsója arany, ezüst, S vasból van a foglalatja, Es a harmas koporsóban A király a dalt hallgatja.” A monda szerint Attila valahol a Bácskában van eltemetve. A király holttestet eloszór egy arany koporsóba tettek, azt egy ezüst koporsóba s végül egy vas foglalatba helyeztek el. A hármas koporsónak sirt ásták es azt, a monda szerint, a Tisza vizével elárasztottak, amit máshonnan odatereltek. De a monda szerint a Tisza visszafolyt eredeti agyaba es Attila sirja most valahol a bácskai földben van. Archeológusok évszázadok óta kutattak Attila sirja után. Ha a monda igaznak bizonyul es a sirt megtaláljak, ez lesz olyan nagy szenzáció, mint a- milyen a Nilus menten Tutankhamen sirjanak a felfedezése volt. Magyar es jugoszláv régeszek, akik most a Bácska síkságain a 15 évszázaddal ezelőtt Európában elő nomad törzsek nyomai után kutatnak, nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy Attila sirjara bukkannak. A hunokról keveset tudnak, mivel nem voltak Írástudók, nem maradt semmi feljegyzés utánuk s mivel nomádok voltak, sehol sem telepedtek le hosszabb időre. A jugoszláviai Zenta és Szabadka, valamint Szeged múzeumi szakértői, a belgrádi Geo- magnetikus Intézet tudósaival együtt a Tisza-vőlgye ősi temetkezési helyeit kutatják, ahol már többszőr talaltak leleteket a hun kultúra maradványaiból. Az “Attila 74”-nek nevezett kutatást modern elektronikus műszerekkel végzik. Az ott található sok ősi sirhalom közül most a legnagyobbikát vizsgáljak. Azt hiszik, hogy ezek a sirdombok törzsfőnökök csontjait és kincseit tartalmazzak. A regi i- dokben a sírok közül sokat kiraboltak. A Zenta melletti Martonosnal, a tudósok különös reagálást észleltek műszereikkel a legnagyobb sirhalom mélyéből, ami arra utal, hogy valami nagyméretű fémtárgy, tálán vas, nyilvánvalóan rozsda-ette vas,van kb. 25 láb melyen a földben. Nem valószínű, hogy ez Attila sirja, de barmit is találnak, a tudósok biztosak abban, hogy valami jelentős hun maradványra bukkannak. Ugyanakkor Jugoszlávia nyugati részén fontos, uj fölfedezéseket tettek, melyek a szakértők szerint megdonthetik azt a feltevést, hogy az emberiség Afrikából ered. A jugoszláviai Paleontologiai Intézet tudósa, Mirko Malez professzor mar 15 eve i- gyekszik asatasokkal igazolni feltevését, hogy az Isztriai-felsziget adriai es Karszt vidéké az ősember egyik lakóhelye volt. Nemregen két barlangban találtak kövületeket, melyek a majom es az ősember közötti élőlényről maradtak meg. Laboratóriumi a- nalizisekböl megállapították, hogy ezek a kövületek 600,000 evvel ezelőttról, a legrégibbek közel 2 millió evvel ezelottrol szármáznák. kapcsolatban és tagjai eredetileg azt hitték es hirdették, hogy ők fogjak irányítani országuk felszabadítását és alkotni az uj kormányt. Meg szkeptiku- sabb az “ötvenhatos” politikusokkal szemben, akik nem értettek, hogy nem indítanak világháborút a felkelők érdekében és uj impetust adtak az el- lanyhulo antikommunista propagandának (közöttük olyanok, akik előbb lelkes kommunisták voltak), “hadat üzenve” a Szovjetuniónak, es afrikai országokat nyertek meg a magyar szabadság ugyenek. De — azt Írja — ha volt ez emigrációnak valami jelentősege, ezt mar reg elvesztette és a könyv találó sírfelirata ennek a szomorú korszaknak. Peregrinus TERJESSZE LAPUNKAT ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I MAGYAR NAPTÁR 160 OLDALAS, KÉPEKKEL DÍSZÍTETT SZÉPIRODALMI, MŰVÉSZETI, TÖRTÉNELMI FÖLDRAJZI ÉS ISMERETTERJESZTŐ CIKKEKKEL Ára: $ 3.00 [Küldje be rendeleset, csak korlátolt mennyiségben kapható / Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó Kiadóhivatalánál 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003
