Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-13 / 7. szám
Ert. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. ofN.Y. N Y Vol. XXIX. No. 7. Thursday, Feb. 13. 1975. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003. Tel: 254-0397 WASHINGTON a monopolisták ellensege Az amerikai történetírók — kévés kivétellel, akiknek minden tisztelet kijár — agyonhallgat jak a tényt, hogy a fuggetlensegi háború nagy vezére, a köztársaság első elnöke, George Washington meggy ózó- deses, szenvedélyes ellensége volt a monopolistáknak. jó oka volt rá. Amerika kereskedői, üzletemberei, iparosai, akárcsak napjainkban, az o idejeben is elsősorban profit- haracsolási alkalmat látták a függetlenségi habomban es irgalmatlanul nyerészkedtek, zsarolták a népét, éppúgy, mint a kormányt. A szabadságharc hős katonái — és itt Lafayette tábornok emlékirataiból idézünk — “mindenben hiányt szenvedtek. Nem volt legtöbbjüknek kabátjuk, kalapjuk, cipőjük. Meztelen labaik kékre és feketere fagytak es gyakran amputálni kellett azokat... néha napokig nem volt mit enniük. A katonák es tisztek türelme olyan csoda volt, amely minden percben megújult. ” Amíg a katonák éheztek, fáztak, tucatszámra fagytak meg és pusztultak el New Jersey hófúvásaiban, a nagyrészt angolokkal szimpatizáló kereskedők és üzletemberek jól futott lakásaikban, irodáikban bonyolítottak le egyre jobban menő üzleteiket es szereztek vagyont a hábombol, a nemzet szenvedéseiből. A bostoni Otis & Andrew cég például egy 200.000 fontnyi katonai egyenmha rendelésen 400.000 font hasznot csinált. Lisztet, amelyet hordónként 5 fontért vásároltak, 30-35 dollárért árusították a kormánynak. Még a fegyvergyártással is zsaroltak. 1776-ban egy Stewart nevű ezredes a kongresszus megbízásából ágyút akart rendelni egy Salisbury, Conn.-i vasgyárostól. A kongresszus utasította, hogy 40 dollárig mehet egy-egy tonna vas vásárlásában. A cég nem volt hajlandó 80 dolláron alul számlázni. Stewart ezredes felháborodva visszautasította e szemérmetlen zsarolást és továbbutazóit Providence R.I.-ba, hogy ott egy másik vasgyarostol rendelje meg a fegyvereket. De mire mar o odaért, a vasgyarosok futara megelőzte es a Providence-i vasgyáros már 120 dollárt kért egy tonna vasért! Attól tartva, hogy a további késlekedés veszélybe hozhatja a ticonderogai helyőrséget, Stewart ezredes kénytelen volt beleegyezni a 120 dolláros monopolista zsarolásba! Amikor Washington, a fővezér erről a hallatlan nyerészkedésről értesült, leült és levelet irt a kongresszus elnökéhez, amelyben többek kozott a következőket irta (1 788. dec. 12): “Sajnálatos, hogy a monopolistákat már rég nem fogtak össze, mint a társadalom dogvészet, mint Amerika boldogulása leggyalázatosabbát közülük, s elrettentő például a Hamanenal ötszörte magasabb akasztó fára húznák fel őket. Véleményem szerint WASHINGTON,DC. Tízezer autómunkás jött az ország minden részéből a fővárosba, hogy félre nem érthető módon tudomására adják a törvényhozóknak es az ország elnökének, hogy munkát követelnek sajátmaguknak és a nyolc millió munkanélkülinek, késedelem nélkül. “Ha a kongresszus és az elnök nem tesz azonnal lépéseket a gazdasági helyzet javítására, akkor visszajövünk, nem ezres, de százezres tömegben”- mondta Douglas Frazer, az autómunkások szakszervezetének egyik vezetője. Leonard Woodcock, a UAW országos elnöke, a vas-es fémmunkások szakszervezetének konvencióján javasolta, hogy a szervezett munkások mozgósítsák a tagságot és 250.000-es tömegben követeljék Washingtonban a munkanélküliek munkába állítását, a munkanélküli biztosítási járulék emelését. Szavait nagy tapssal fogadták a delegátusok. nincs olyan büntetés, amely tül szigorú volna azoknak, akik hazájuk romlásán építik jómódjukat.” Ez volt Washington véleménye a monopolistákról, az árdrágítókról 1778-ban. Vajon mit szólna, mit tenne ma, 1975-ben, ha körültekintene es látná, hogy miközben a monopolisták már több, mint 240 billió dollárt halmoztak fel elósztatlan profit formájában — legalább 30 millió amerikai éhezik és más milliók szenvednek a munkanélküliségtől. Vajon milyen büntetést találna megfelelőnek, milyen megoldást ajánlana azok megfékezésére, akik népük romlásából építik továbbra is a maguk jómódját? MONDALE, KENNEDY ES ABZUG TÁMOGATJÁK A MOZGALMAT Az utcai felvonulást követően a tízezer automun- kás a District of Columbia Armory-jában tÖmeg- gyűlést tartott. Walter F. Mondale, Minnesota demokrata szenátora volt az egyik szónok. Többek között ezt mondta: “ Az utolsó nagy gazdasági válság alkalmával menesztettük a republikánus elnököt es helyébe demokratát ültettünk. Ha a nemzetgazdaság helyzete nem javul, ismét munkanélkülive tesszük az elnököt.” Edward M. Kennedy, Massachusetts demokrata szenátora mondta: “Ford elnök - hozzád szólunk. Munkát követe lünk MOST, minden késedelem nélkül.” (Azt nem említette, hogy ha az elnök nem cselekszik, akkor mit tesz majd a kongresszus.) Bella Abzug, Manhattan demokrata képviselönöje: “Testvéreim, gratulálok ennek a szakszervezetnek, amely ezt a tiltakozó összejövetelt összehívta. Jo, hogy eljöttetek ide, az ország fővárosába és tudomására adjatok a hatalmon lévőknek, hogy csak akkor maradnak hatalmon, ha lepeseket tesznek a nép problémáinak megoldására, méghozzá haladéktalanul.” Kétségtelen, hogy az autómunkások ezen kezdeményező megmozdulása jó hatással volt a kongresz- szus haladó tagjaira, ami visszatükröződött az élelmiszerjegyek és az olaj vám kérdésében. MUNKÁT KÖVETELT 10.000 AUTÓMUNKÁS WASHINGTONBAN
