Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-13 / 11. szám
f Thursday, March. 13. 1975. 6 NEMZETI DAL Talpra magyar, hi a haza ! Itt az idó, most vagy soha ! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok ! — A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenere Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ekesiti a kart, Es mi mégis láncot hord tunk ! Ide veled, régi kardunk ! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy, rabok tovább Nem leszünk ! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez. Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Hol siijainl. domborulnak, Unokáink leborulnak, Es áldó unadsag mellett Mondjak el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! (Pest, 1848. március 13.) Tüze ma is forron izzik, fényé változatlanul, sót egyre tisztábban ragyog: kerek évforduló nélkül is a nagy napra emlékezünk, amelyen^ felderültek — Petőfi szavával — a magyar szabadság hajnalsugarai. 1848. márciusának hőseit, a forradalmi ifjúság vezetőit - Petőfit, Jókait, Irinyit es másokat - általában sokan ismerik ma is. 1848 márciusával kapcsolatban a kortársi és későbbi megemlekeze- - T sekben róluk esik a legtöbb szó. Ismerünk azonban olyan személyisegeket is, akiknek azon a napon ugyancsak jelentős szerepük volt, közülük azonban soknak meg a neve is majdnem feledésbe merült, masokat pedig csak egeszen ritkán emlegetünk, jóllehet méltóak arra, hogy felidézzük őket és tetteiket. Március 15.-ének ilyen felig-meddig elfelejtett hose Länderer Lajos, a nagyszerű nyomdász, akiről a mai közvélemény úgyszólván csak annyit tud, hogy a hírneves “Länderer es Heckenast” nyomda társtulajdonosa volt, s a Nemzeti dal es a Tizenkét pont kinyomtatását ebben a műhelyben ő irányítottá. De vajon közelebbről, ki volt Füskuti Länderer Lajos? (Egyik ősét ugyanis, Länderer Janos Mihály nyomdászt meg II. József császár Fuskuti elonéwel nemesi rangra emelte.) Ez a derék magyar nyomdász — régi bajor nyom- daszdinasztiábol származott. Ősei a XVIII. század elejen vándorolták Magyarorszagra: Länderer János Sebestyen 1724-ben Budán állította fel konyv- nyomtato műhelyet. A sokaguan kiterjedt Länderer família tagjai mindenkor tevékenyen vettek részt a magyar sza- badsagmozgalmakban. Egyiküket, Länderer Mihályt, a Martinovics-fele forradalmi káté titkos kinyomtatásáért a bíróság halálra Ítélte, amit a királyi kegyelem tízévi súlyos börtönbüntetésre változtatott. A Länderer csalad peldaja mindenekelőtt azt bizonyítja: a szarmazasnak es a név hangzásának vajmi kévés köze van ahhoz, hogy valaki a leg- haladobban es igaz hűséggel szolgálja hazáját. A hanyatlásnak indult cégét — amely mar Pestre költözött — Länderer Lajos viragoztatta fel újra. Nemcsak a szakmának volt kiváló mestere — korának^ legműveltebb, legszelesebb latokoru polgárai köze is tartozott. Az 1838 márciusi nagy jeges arviz Länderer eletebe is beavatkozik. Ezekben a napokban Wesselényi Miklóssal, az árvízi hajóssal” együtt küzd a mentési munkákban. Egyik elbeszélő muveben Jókai Mór igy emlékezik meg erről: “A küzdők a legveszélyesebb utcákon találkozhatnak egy barna, izmos vállu férfival, ki dörgő mely szóval kialt a szenvedőknek, es mindenütt megállj ahol romokat lát, nem maradt-e ottan élő? Az ö fájdalmuk az o fájdalma... Pedig e férfi talán ez oraban minden vagyonát elveszte. Fuskuti o, a nyomdász... de e nemes lélek nem ér rá most saját vagyonát menteni, becsesebb annál a polgárok élete...” Landerernek az árvíz ugyancsak súlyos anyagi karokat okozott, megmaradt vagyonából azonban száz meg száz károsultát segélyezett, egykorú följegyzések szerint “étellel és nyughellyel is ellátta okét.” Önfeláldozó, emberbarati munkájáért Pest varmegye díszpolgárának választják. Valószínűleg, vagyonának elvesztése késztette arra, hogy 1840-ben a neves könyvkereskedő nyomdatulajdonossal, Heckenast Gusztávval társuljon. Abban állapodtak meg, hogy a nyomdát Länderer vezeti. Tv, • ' ;V > . *ifi? v ♦ Eveken át Kossuthtal működik együtt, s annak tekintélyes Pesti Hírlapját is ö adja ki. 1842-ben Kossuth oldalán tevekenykedik az Országos Ipar- egyesulet megalakításában, es az ugyanabban az évben tartott első magyar Iparmuvi Kiállítás rendező bizottságának elnöke volt. Ebben a tiszteben kifejtett jeles munkájáról Kossuth az egyesület közgyűlésén is nagy elismeréssel szolt. Az 1848-as forradalmat megelőző időkben Länderer a nemzetnek sok irodalmi, társadalmi es politikai vezeregyeniségével is barátkozik, a leghaladóbb erőkkel együtt harcos hive a sajtoszabadsag megvalósításának. A márciusi napokban Länderer Lajos is lelkesen varta es figyelte a politikai fejleményeket. Kortarsai följegyezték: nyomdai környezetének mar 14.-en feltűnt, hogy a fonok nagy mennyiségű papirt készít elő nyomáshoz, noha pillanatnyilag nem volt megrendelésük. Länderer mar ekkor sejthetett, vagy tálán tudhatott is valamit... Masnap aztan kiderült, hogy mégis szükség van a sok papírra. Tizenötödiken a forradalmi ifjúság vezetői a sajtoszabadsag kivívása céljából Länderer es Heckenast műhelyét kerestek fel. Az utcán hatalmas tömeg várakozott... Miután Petőfi kiadta a jelszót a sajtó felszabadi- tasara, az ifjúság küldöttei — közöttük Petőfi — két kézirat," a Nemzeti dal es a Tizenkét pont azonnali kinyomtatását követeltek. Länderer ekkor merő formaságból — bar lehet, hogy tréfából — kerte tőlük a cenzor engedelyet. Egyes szemtanuk az állították, maga Länderer adta nekik az ötletet: az ifjakra kacsintott, hogy “nosza, foglaljatok le egy sajtot”... Irinyi József ekkor az egyik nagy gépre tette a kezet, es azt mondta: “Ezt a sajtot a nép neveben lefoglaljuk!” A nyomdászok azonnal munkához láttak, s Länderer irányításával háromnegyed óra múlva mindkét nyomtatvány elkészült — cenzori engedely nélkül... így került Länderer Lajos neve a magyar történelem egyik legdicsobb lapjara. A forradalmat követően, Länderer a szabadsag- harc szolgálatában állt, a független kormány bank- jegynyomdajanak vezetője lett. A kormány e magas és fontos tisztség betöltésére nemcsak azért választotta ót, mert megbízható hazafi volt, hanem azért is, mert kitűnően képzett nyomdásznak ismerték. Erre vallott különben a Kossuth-bankok elsöoszta- lyu minősege. A szabadsagharc leverese után egy ideig Länderer is bujdosott, a bécsi udvar bosszúja azonban utolérte, igaz, büntetése aranylag enyhe volt: Vacra internáltak. Szabadulása után itt is telepedett le, s 1854. február l.-en halt meg Vácott, ötvennégy éves korában. Sz.J. MÁRCIUS 15. E NYOMDÁSZA
