Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-13 / 11. szám
Thursday, Marc. 13. 1975. AMERIKAI MAGYAR SZÓ .3 MOST MÁR VILÁGOS Közgazdászok Derűvel telt hely volt a San Francisco Hilton Hotel Imperial Ballroom-ja, ahol az American Economics Association tartotta évi nagy-gyúléset.A fö- beszédet Alice M. Rivlin, a Brookings Institution (gazdasági kerdesekkel foglalkozó' intézet) közgazdásza mondta el. Megjegyezte, hogy nagyterjedelmű vita indul meg rövidesen a “jóvedelemeloszíás”- rol. Mar regen gondolkoznak és vitatkoznak ezen a közgazdászok, de minden eredmeny nélkül. Sokféle módon próbálták a gazdasági kérdéseket megoldani, de ezek mind túl lassan működtek, hogy kellő eredmeny legyen. Sokkal gyorsabb lenne a vagyonosok megadóztatásából feljavítani a dolgozo szegények jövedelmet. Kísérletek igazoltak, hogy az a gazdasági politika, amely biztosítja az évi minimális jövedelmet és fokozatos juttatásokat a dolgozó szegények részére, beváltja a várakozásokat. Az ilyen adót lehet negatív jövedelmi adónak is nevezni. Sokan helyeseltek ezt a javaslatot. Henry Wal- lich, a Federal Reserve Board tagja megjegyezte, hogy bar a kérdések megváltoztak, de a válaszok még mindig ugyanazok. Valóban, amig az infláció es a gazdasági pangás tovább folyik, a gyűlésteremben a régmúlt visszhangjait lehetett hallani. John K. Galbraith, hires közgazdász a szigorú bér-és árszabály ozas mellett szolalt fel, mig a University of Chicago Milton Friedman-ja keménykezu pénzpolitikát követelt. Wassily Leontief, Nobel-dijas közgazdász a tervgazdálkodásról beszelt, bar ezt a kifejezést nem használta, mert az amerikai közgazdászok világában ez illetlen szó. Természetesen a sok okos tudós nem tett említést egy szóval sem profitról, arüzérkedésröl, a sok milliard dolláros hadikiadásokról, vagy a munkanélküliségről. MÁRCIUS IDUSA: történelmi emlékeztető (folytatás az első oldalról) jogos tulajdonosként a magyar földet annak minden kincsévé^ egy boldogabb jövő igeretevel. A nemzetközi reakció ezúttal is — harmadszor az elmúlt egy és negyed évszazad alatt — megkísérelte azt, hogy elgáncsolja a magyar nép boldogulási kísérletet, hogy Magyarországot a nyugati fejlett tőkés országok gyarmati függvényévé tegye. A felszabadulási evekben igyekeztek a reakciós elemeket e célra felhasználni s olyan helyzetet teremteni, amely idővel a chilei, görögországi, vagy vietnami borzalmak lehetőséget idézhette volna fel. 1956-ban eleg közel jutottak ehhez. De napjainkban, nem ugyf mint 1849-ben vagy 1919-ben, nem áll egyedül a magyar nép. A szocializmús hatalmas tabora, elen a Szovjetunióval támogatja úgy politikailag, mint gazdaságilag es segítette visszaverni a sötét múltat visszahozni kivano ellenségeinek támadását. Ma magabiztosan .egyre nagyobb lendülettel halad előre es epiti nepe boldogulásara a szebb és jobb jövőt. LOS ANGELES, Cal. A világ legnagyobb bankja, a Bank of America, 500 millió dollar kölcsönt ajánlott fel a Szovjetuniónak a két ország közti kereskedelem kiszelesitésére. .0 NEW YORK, N.Y. Két városi tanácstag javaslatot terjeszt be, mely a javaslat törvényre emelésével mentesítene a nyugdíjas polgárokat a házbéremelés- tol, meg abban az esetben is, ha a többi lakóra kivetnék a magasabb házbért, amely ellensúlyozna a háztulajdonos magasabb kiadását az olaj aranak emelésével. Henry Kissinger, USA külügyminisztere, mielőtt elindult legújabb kozep-keleti útjára, ismételten kijelentette, hogy lehetséges olyan helyzet kialakulása az olajtermelő országok részérói, amely vagy teljes megadásra, vagy fegyveres beavatkozásra kényszeríti az Egyesült Államokat. Sokan nem látták tisztán, mi késztette Kissin- gert ilyen kijelentésre. Carlos Andres Perez, Venezuela elnöke, az Olajtermelő Országok képviselőinek csúcsértekezleten kijelentette, hogy EZ ÉVBEN ÁLLAMOSÍTJÁK AZ OLAJVÁLLALATOKAT. Köztudomású, hogy Rockefeller alelnök tulajdonában van a venezuelai olajmezok nagy részé. Azt is tudjuk, hogy Kissinger, aki jelenleg a külügyminiszteri tisztséget tölti be, hosszú éveken át Rockefeller politikai tanácsadója volt. Nyílt titok tehat az, hogy Kissinger Rockefeller szószólója, erdekkepviseloje, hu csatlósa. Semmi kétség aziránt, hogy Kissinger tudott a venezuelai kormány azon döntéséről, melyet Perez elnök, az olajtermelő országok képviselőinek csúcskonferenciáján nyilvánosságra hozott. Most már tiszta kép tárul mindenki elé, hogy miért hangoztatja Kissinger külügyminiszter időről időre olyan helyzet lehetőséget, amely megkívánja az amerikai fegyveres erők beavatkozását az olajtermelő országok bel ügyeibe. Az amerikai lapok, koztuk a N.Y. Times is, mely buszken hirdeti fejeimében, hogy minden hirt közöl, amely közlésre erdemes, hallgat arról a tényről, hogy 20 államból 44 varos polgármestere koruton van a Szovjetunióban. A polgármesterek kozott van Timothy Barrow, Phoenix, Arizona polgármestere is, aki Leningradban a kővetkezőket mondta: “Az Egyesült Államoknak es a Szovjetuniónak barátságban kell élni egymással. Le kell győznünk minden akadalyt, mely utunkban all. Látogatásunk meggyőzött mindannyiunkat arról, hogy a két ország városainak polgármesterei gyakrabban kell, Nem véletlen tehát az sem, hogy Abdelaziz Bou- teflika, Algeria külügyminisztere kijelentette a csúcskonferencián: “Az Egyesült Államok kereskedelmi törvényé, aranyanak piacra dobása, az élelmiszer fegyverként való felhasználasa, mind, mind az olajtermelő országok érdekeit sérti, ezen országok feletti uralomra való törekvést célozza.” Az amerikai monopolisták elleni hangulat es mozgalom egyre no, erősödik Portugáliában, a del- amerikai országokban, Görögországban, Cipruson, Törökországban, Spanyolországban, Indiában, az Európai Közös Piac országaiban, nem is beszélve Kambodzsáról és Dél-Vietnámról; az amerikai imperialisták egyre jobban elszigetelődnek. Ez a magyarázata Kissinger fenyegetésének. E magatartásával nem az amerikai nép érdekét, hanem Rockefeller es a monopolisták érdekét szolgaija. Az amerikai nép igaz érdeke megkívánja, hogy a legszorosabb barátságban működjön együtt a fejlődő országokkal. Ez lehet öve tenne az olaj arának leszállítását és a fejlődő országok iparosítását, mely milliók részére adna munkalehetőséget az E- gyesült Államokban. Itt az ideje, hogy az amerikai nép sajat kezebe vegye ügyei intézését, lépéseket tegyen a nemzet- gazdaság valsaganak megoldására, a munkanélküliek munkába állítására, az amerikai nép ezer es egy problémájának felszámolására. hogy összejöjjenek eszmecserét folytassanak, hogy hathatósabban tudjunk küzdeni a környezet védelméért, a tomegközlekedes kifejlesztéseert, a közegészség előmozdításáért, a turizmus kifejlesztéséért.” Az amerikai polgármesterek látogatásával egy- idoben szovjet városok polgármesterei jártak látogatóban az Egyesült Államokban, hogy' megtekintsék az amerikai varosokat. E kölcsönös látogatások nagyban elősegítik a két ország népeinek békés egymás mellett éleset. Több ezer nő, férfi és gyermek tüntetett New Yorkban, március 8.-an a Nemzetközi Nőnapon. A tüntetést 50 szervezet képviselői rendezték, melyek kozott ott találjuk a különböző felekezetek — katolikus, református, evangélikus, zsidó, stb. — női csoportjait es a Kommunista Part képviselőit is. A Union Square-en tartott tomeggyulesen a szonokok között volt Mary Ann Krupsak, New York állam helyettes kormányzója e's Bella Abzug, országos képviselő. 44 Polgármester