Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)

1974-12-19 / 49. szám

Thursday, Dec. 19. 1974. DEÁK ZOLTÁN: AMERIKAI MAGYAR SZÓ Magyar nemes** volt az első amerikai gyár mat,Virginia alapilója III. RÉSZ A történelem szálai igen bonyolulttá válnak Er­délyben 1602. esztendejében. Egyes feljegyzések szerint Báthory Zsigmond 1601-ben hagyta el vég­leg Erdélyt a goroszloi vesztett csata után. Más adatok szerint — és az Uj Lexikon Báthoryra vonat­kozó megállapításai is erre utalnak, — a fejedelem 1602-ben még egy kísérletet tett a trón vissza­szerzésére. Ezt látszanak bizonyítani Smith önélet­rajzi adatai is a “True Travels”-ben. 1602. február 13.-án Basta állítólag fegyverszünetet kötött Báthoryval, melynek értelmében Báthory magára vállalta, hogy ártalmatlanná teszi az akkor Erdély­ben csatangoló hajdúkat Básta viszont megigerte, hogy ennek ellenében el fogja hagyni Erdélyt. Smith parancsnoka^7rangepan (Modrus-Meldrich) afölötti sérelmében, hogy Székesfehérvár ostromá­ban kifejtett teljesítményei ellenere, meg mindig nem vették fel a császári sorkatonaságba, Erdélybe érkeztekor átállt Báthory oldalára. Erről, természe­tesen/ Smithnek, aki nem tudott magyarul, nem volt tudomása. így hát ez év tavaszan Báthory ol­dalán, a hajdúk elleni hadműveletekben vett részt. A “True Travels” c. m'úveben igy ir a hajdúkról: “Valának pedig köztük sokan törökök, sokan tatá­rok, de leginkább banditák, renegátok.” Ezek a meg­állapítások azokban az időkben sajnos helytállóak voltak. Mint tudjuk, a hajdúk eredetileg a balkánról a török elöl Erdélybe es Magyarorszagra menekülő férfiak, katonák voltak, akikhez később csatlakoz­tak a magyarországi török megszállás elől menekü­lő magyarok is. A hajdúk elnevezes magabaveve is szláv eredetű. 1602. nyaran a hajdúk megzabolázasa után, Báthory ismét a törökök ellen fordult és e had­járatban történt az egyik város, valószínűleg Gyula- fehervar ostrománál, a hires párviadal, melynek folyamán John Smith három törököt megölt, s le­vágott fejüket buszken felmutatta a fejedelem előtt. Resztvett a tövisi csataban is 1602. júliusában, ahol Basta hadai legyőztek Székely Mózes fejedel­met és végül 1602. nov. 18.-an egy török-tatar csapat ellen roman földön vívott ütközetben fog­ságba esett, melyből egy ev múlva szabadult ki. Sok hanyattatas után Orosz-es Lengyelországon keresztül ismét Erdélybe jutott, ahol régi bajtársai nagy örömmel fogadtak, annyira, hogy a mi Smith kapitány barátunk mar annak a gondolatával fog­lalkozott, hogy letelepszik magyar földön. De Er­zsébet királynő 1603-ban bekövetkezett halalanak hire felélesztette benne a honvagyat es tálán a kalandvagyat is, s visszatért szűlohazajaba. Útköz­ben hazafele azonban felkereste Báthory Zsigmond fejedelmet annak oppelni birtokán. Báthory nagyra- becsulte a fiatal angol katonát és elismerésként fejedelmi oklevelet adott neki 1603. december 9.-en a címer viseléséhez; hogy ugyanakkor magyar, illetve erdélyi nemesseggel is felruhazta-e John Smith kapitányt, az vitatható. A Pallas Lexikon 1893-ban megjelent 15. kötete Smith “Janos”-ról szóló cikke igy ir erről a kérdésről:------------ - 7 - —— f -- f “Magyarországot legjobban érdekli utazásai­nak, kalandjainak és megfigyeléseinek igaz le­írása Európában, Ázsiában, Afrikában és Ameri­kában. Sokat beszel ebben hazánkról is, hol 1603-ban állítólag nemességet kapott.” Három és fel évvel azután, hogy elhagyta Magyar- országot John Smith 145 angol kivándorolttal Ame­rika partjara lepett, megalapította az első angol gyarmatot, Virginiát es e tettevei új fejezetet nyi­tott a világ történelmében! * * * John Smith életenek egyes részletei, mint példá­ul a Pocahontas indián királylánnyal való szerelme, valamint magyarországi haditettei fölött, kezdettől fogva roppant vita támadt, amelynek hullamai nap­jainkig is alig ültek el. Senki nem vonja, nem vonhatja ketsegbe Smith kapitány erdemeit Virginia megalapítása e’s a leg­nehezebb időkben való megmentésével kapcsolat­ban. De erősen vitatták önéletrajzának Magyar- országra vonatkozó részletei hitelességet. Különö­sen azóta, hogy egy Kropf Lajos nevű Angliában élt magyar mérnök egyenesen szélhámossággal, Háry Jánoskodással vádolta meg John Smith-et. Kropf Lajos felszínes műveltséggel rendelkező egyen volt, aki történelmi szakértőnek adta ki magát es tekintve, hogy nem volt, aki annakidején megcáfol­ja fontoskodó állításait, befolyásolt sok amerikai es angol történetírót. így hát napjainkig egyes szak­értők fenntartással kezelték John Smith Magyar- országra, Erdélyre vonatkozó történelmi és önélet­rajzi feljegyzéseit. A magyar származású, kiváló amerikai profesz- szornak, Polanyi Striker Laurának, valamint egy Philip Barbour nevű történet “kutatónak az erdeme, hogy kellő ertekere, tehat nullára szállitatták le Kropf Lajos gunyoros kommertáiját John Smith- ről, amely eredetileg a Turul c. magyarországi fo* lyóirat 1888.-Í évfolyama 164-168( oldalán jelent meg. E két nagy tudós pontról pontra bebizonyí­totta John Smith csaknem minden állításának hi­telességet. Beismerték természetesen azt, hogy egy önéletrajzban fordulhatnak, mindig is fordultak elő pontatlanságok. Smith esetében már csak a magyar nyelv nem ismeréséből (esetleg hiúságból is fakadó pontatlanságok, elírások, túlzások. De lényegében John Smith igazat irt. “Nemcsak, hogy nem lepett le John Smith kapi­tány a történelmi tényék ösvényéről — Írja Prof. Polányi Striker Kropf Lajosról irt cikkében, a Vir­ginia Magazin of History 1958 jul. számában—hanem ö volt az, aki a True Travels-ben rávilágitott Ma­gyarország és a magyar protestantizmus keserves sorsára, 1601. vallási és alkotmányjogi küzdelmei­ben, mint ahogy ö volt az, aki leírta az 1602. esz­tendő három hadjáratát: a hajdúk által pusztított, a birodalom áltál levert es a tatárok által fenyege­tett Erdélyben. Smith kapitány Írása ma forrás­úm mindazok számára, akiket komolyan erdekel Erdély történelme.” Polanyi Striker professzor továbbá idézi Benda Kálmán megállapítását a Századok 1954. száma 708-709,oldalán: “Magyar történészek szamára bu­sásán kifizetődik Smith kapitány emlékiratainak tanulmányozása, ha uj bepillantást, szint, ismeretet akarnak nyerni a kor történelméről.” Úgy Barbour, mint Polanyi Striker professzor messzemenően tanulmányoztak nemcsak a mai, ha­nem a múlt századok történetiróinak, mint Szamos- közy, Istvánfy, Bethlen hasait is. Ugyanakkor fel­használtak Dr. Franz Pichler, a graci volt császári oklevéltar igazgatója kutatásai eredményeit is. Pichler ellenőrizte nemcsak a graci, hanem a becsi, müncheni, romai, budapesti es Mariboi;jugoszláviai okleveltárak, hadtörténelmi múzeumok, valamint a budapesti Nemzeti Muzeum okleveltárát is minde­nütt adatokat gyűjtve John Smith leírásainak és feljegyzéseinek ellenorzesere.Dr. Pichler odaigment, hogy néhány évvel ezelőtt cserkészek segitségeVel ellenőrizte, lehet-e fáklyás fényjelzésekkel hét mér­föld távolságra jelt adni, miként azt John Smith , tette Alsolendva ostrománál. Igenis lehetett! Az angol történetírók és meglepetésszerűen Polányi Striker professzor is képtelen választ adni John Smith életenek két nagy rejtélyére: hogy van az, hogy ez az ember, akit Báthory Gyulafehérvár előtt a törökökkel vívott párbaja után őrnaggyá léptetett elő, akit Virginiában a gyarmat elnökének választottak, es akinek az angol király “Uj Anglia admirálisa” rangot adományozta, mindig csak “ka­pitányként” irta ala nevét és tett Önmagáról emlí­tést. Es az is rejtély szamukra, hogy a sok kitünte­tés es elismerés ellenére, amelyet ezernyi teljesit- mennyel telt élete folyamán nyert, halálos ágyán egy magyar fejedelem által adományozott címert szorított szivéhez! Szamunkra, magyarok számara, nincs ebben sem­mi rejtély. John Smith elete tavaszan lépett először magyar földre, lattaa magyar eget, a magyar földet, evett magyar búzából sült kenyeret, ivott magyar földből fakadó vizet. Túl volt már akkor a kora ifjúság mámorán, de még tele volt minden külső benyomás iránti fogékonysággal. Es pont ebben az időszakban valósította meg élete első ábrándját: harcolt a jo ügyért, a szabadságért. Es e harcban magyar földón érte az első nagy kitüntetés, a kapi­tányi rangra emelés. Ezt az érzést, mikent az első szerelmet, nem lehet soha elfelejteni. Szerezhetett, es szerzett is kitüntetést garmadával, de az ö számá­ra, a kapitányi rang idézte fel elete első nagy “sze­relmet,” mar csak annal is inkább, mert más szerel­me valóban nem is volt: John Smith soha nem házasodott meg. Ugyanígy értelmezhetjük ragaszkodását a Batho- rytol kapott magyar címerhez is. Az volt számára a pergamentbe,de végeredményben a történelem soha nem halványuló lapjába vérrel irt bizonyitékaannak, hogy hőskent harcolt a zsarnokság elleni küzde­lemben. A levágott három török fej szamara szim­bóluma maradt mindvégig e küzdelemnek. E le­vágott három fő talán a szabadság háromszavas jelszavára emlékeztette, valahányszor rája nezett: “Sic Semper Tyrannis!” Véletlenség-e, hogy az altala alapított gyarmatnak, Virginiának ez lett a jelszava? Miként a cikksorozat elejen említettem, John Smith a vasmegyei Körmenden kapta meg a kapi­tányi elolepteteset. Ott volt a császári hadak egysé­gének főhadiszállása 1601-ben. Feltételezhetjük, hogy a főhadiszállás az ottani Batthanyi kastélyban volt. A kastélyról az utóbbi evek folyamán véghez­vitt ásatások bebizonyították, hogy a 16. 17. sza­zadban erődítmény volt.Tehát még ez is alátámaszt­ja Smith irasainak hitelességet. (folytatás az 5. oldalon) 4_

Next

/
Oldalképek
Tartalom