Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-12-12 / 48. szám
Thursday, Dec. 12.1974. ■AMERIKAI MAGYAR SZO SZENK SÁNDOR Reggelre váratlanul lehullott a hó. — Ez is megesik — mondta a professzor, mikor kitekintett az ablakon. — Ritka dolog, de megesik — ismételte el, mivel szavaira senki sem válaszolt. — Üsse kő — dünnyögte valamivel halkabban — emiatt még minden mehet rendben a maga utján. Aztán lerakta az asztalról a könyveket, és borotválkozni kezdett. — A felesége es a lanya a konyhában csörömpöltek az ede'nnyel. — Ennék egy kis sült szalonnát — gondolta a professzor, de nem szólt. Az utóbbi időben minden kívánságát magába fojtotta, s meg igy is az volt az érzésé, hogy terhére van a családnak. A felesege jóval fiatalabb volt nála s a lanya is a napokban töltötte be a huszadik evét. Valahogy igy március végén született, de az öreg a dátumot mindig elfelejtette. A kés kissé életlen volt, húzta a színtelen borostát, de a fenőköert fel kellene mászni a szekrényre. Idáig jutott gondolataival, mikor a felesege belépett. — Igyekezz, öreg, ha nem akarod, hogy rád varjának — mondta sürgető idegesseggel. — Lehet, hogy a tojás egy kicsit kemény lesz — tette meg hozzá s rámolni kezdte az asztalról a könyveket. Sokáig csend volt. A lány is elhallgatott a konyhában a csörömpöléssel, mintha ott sem lenne. — Ilyenkor mindig hallgatódzik — gondolta a professzor —, azt hiszi, megtudhat valamit szülei egymás közti viszonyáról. Nem, édes gyermekem, a titkunkat megőrizzük magunknak. — Máskor, ha már nem tudsz éjszaka mit kezdeni, legalább a nyomokat tüntesd el reggelre — mondta az asszony szemrehányóan a kielégítetlen asszonyok utánozhatatlan megvetésével. — jó, jó — törölte arcáról a szappanmaradekot a professzor —, máskor majd eltüntetem. Az utca vidám volt, a levegő langyos, a kései hó vakitóan ragyogott. — Te sem maradsz itt soká, — bökött görbe botjával az öreg a fehér lepelbe. — Eltűnsz, s tálán már holnap nem is emlegetnek. Dehát ez a ho sorsa! — sóhajtott fel. Az utca végén úgy gondolta, villamosra száll, de amint üres megállóhoz ért, elment a magányos várakozástol a kedve. Különben is volt még bőven ideje. Gyalog is kényelmesen beer az egyetemre. — Igen, az egyetem! — szólalt meg, mintha valaki együtt bandukolna vele a frissen sepert keskeny járdán. — Itt múlt el életem értelmesebb részé. — Hányadik is ez a mai? — töprengett egy keveset. — Lám, pedig az éjjel megnéztem. No, sebaj. Sok összejött az elmúlt fél évszázad alatt. Legszívesebben leült volna a jarda szelere, hogy véleményezését még egyszer elolvassa, mielőtt sor került a munka megvédésére. Nem volt egeszen biztos benne, hogy figyelmét valami lenyeges kérdés nem kerülte-e el. — A fiú kétségkívül nagyon tehetséges. Igaz, hogy szorgalmasabb is lehetne, dehát ilyen az élet. A szolgalom csak ritkán pártol a tehetséghez. _jó reggelt, kedves kolléga! — riasztotta fel egy ismert hang ábrándozásaiból. Az .üteg az első.pillanatban fel sem fogta, hogy neki köszöntek. A hang kellemetlen emlékeket idézett fel benne. Nem szerette soha ezt a tolakodó hangoskodást. Volt benne valami indokolatlan fölény, sőt lekicsinylés a megszólítottal szemben. Szótlanul mentek egymás mellett. — jó reggelt — szólalt meg vegre, amikor már úgy érezte, hogy hallgatása egy kisebb néma tüntetésnek is beillett. — Az időjárás szépen kedvez a csibésznek — nevetett fel harsányan a fiatalember. — Kedvez — hagyta rá a professzor jelezve, hogy nem hajlandó további eszmecserere a hivatalból ‘kijelölt oponenssel. Mondja el a véleményét nyilvánosán, ha van egyáltalán valamilyen önálló véleménye. Ugyan, mit tudhat ez a tejfölös szájú az én legjobb hallgatómról. S egyáltalán! Hogy meri csibésznek nevezni? Tálán valami kifogasa van a diplomamunkája ellen? — Egy pillanatra megállt, hogy végigmerje fiatal kollegáját. — No, nem azért mondtam, hogy megsértsem a professzor urat — hunyászkodott meg a tanársegéd szokásához híven. — Különben is, nagy mázlista ez a Szabó. Kifogta a legöregebb profit, hogy senki se köthessen bele. — En nem vagyok neked profi, edes egy öcsém — utasította vissza az öreg a közeledését. — S egyébkent sem értem, mire célzol. — Csak azt akartam mondani — nézett kihívóan a tanar szemebe a pelyhes állu asszisztens, hogy nem akarok tromfot adni neked. — Hogyhogy nekem? — csodálkozott el a professzor e hallatlan szemtelenseg felett. — Magad is tudod, ugyebár, hogy ez a megvédés csupán amolyan formaság. Ha én azt mondom, hogy az egész munka bagót sem ér, már elnézést a kifejezésért, akkor elsősorban téged marasztallak el, s csak aztán a növendéked. Remélem, értesz. — Természetesen — válaszolta a professzor s a jarda volt szélére lepett. — En most pihenek egy keveset — mondta —, túl sok volt ez nekem egyszerre. A tanársegéd ismét átlátta a helyzetet, s szó nélkül hagyta ott a tanárt egy villanypózna tövében. A professzor a legszívesebben visszafordult volna. — Az ördög vigye az egészet: botjával nagyot csapott az oszlopra. — Nem, ezt Szabóval nem tehetem meg. Ezt nem érdemelné meg tőlem. Majd adok én annak a nyálasnak olyat, hogy örökre megemlegeti. KARÁCSONYI ÜDVÖZLETEK Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új évet kívánok barátaimnak es a Magyar Szó olvasóinak. Tatár Anna, Corpus Christi,Tex. Szeretettel üdvözlöm a Magyar Szó olvasóit és íróit, s kellemes karácsonyt, békés, boldog új évet kívánok. Simon Steve, E. Chicago,Ind. • Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog, békés új évet kívánok barátaimnak és a Magyar Szó olvasótáborának. Cepnik Clára, Miami, Fia. ■ Szeretettel üdvözlöm a Magyar Szó szerkesztőségét, íróit és olvasóit, valamint a világ minden jóakaratu emberét, kellemes karácsonyt és boldog, békés új évet kívánok nekik. Mrs. Almándy Katalin Lincoln Pa rk, Mich. A rádióban éppen delet jeleztek, amikor a tanszékvezető a tanácskozást berekesztette. — Akkor hát dolgozza át meg egyszer az egészet — mondta az óreg professzor csendesen — és szeptemberben ismét jelentkezzen. Nekem pedig bocsássa meg, hogy tekintélyem, egész dolgos életem, s minden, amit ezért az egyetemért eddig tettem, kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy diplomamunkára kimondjam az igent. Kérem, bocsásson meg. — Ezzel kollégáitól búcsút sem veve, lehorgasztott fejjel, erőtlenül botjára támaszkodva elhagyta a termet. — Te gyalázatos! — kiáltott fel Szabó dühösen, amikor az ajtó bezárult az öreg mögött, s egy pillanatra farkasszemet nezett a cinikusan mosolygo tanársegéddel. Aztán a dühtől és megvetéstől remegve az öreg után rohant, hogy a meredek lépcsőkön lesegitse. — Ne bánkódj emiatt, édes fiam, — ölelte magához a professzor Szabót — te még fiatal vagy, könnyen veszed az ilyen akadályokat, de mi lesz velem? — sóhajtott fel, s mielőtt a fiú utána kaphatott volna, lecsúszott a nedves kövezetre, melyen a kései hóra mar csak néhány csillogó tócsa emlékeztetett. . 9 I VÄMMEMTESIKKA-CSOMAGOK FoUGYKoKSÉCE I KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK VAGY IKKA UTALVÁNYOK SZABAD VÁLASZTÁSRA MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK I Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK I ! U.S.REUEFPARCEL SERVICEI Phon« LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 [ * Igazgató: M. BRACK REICH__________________________________| Bejárat 1545 Second Avenue J
