Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)

1974-11-07 / 43. szám

A MAGYAR SZÓ CALIFORNIA! OLDALA Helyi szerkesztő: FARAGQ-ZSIGMOND 1251 So. St. Andrews Pl. Los Angeles, Cal. 90019 Tel: 671-7391 Thursday, Nov. 7. 1974. ÚJRA KÍSÉRT A MÚLT Van egy közmondás, hogy a történelem meg­ismétli önmagát. Azok előtt, akik vegigéltek a har­mincas évek tüntetéseit a leromlott gazdasági hely­zetben, ennek a közmondásnak az igazsága újra bebizonyosodott Los Angelesben szeptember 28.- an, amikor a lakosság, egy, számos szervezet vezető­iből összeállított bizottság (Coalition for Economic Survival) felhívására kivonult az utcákra, hogy ki­fejezze elegedetlenseget a kormány semmittevő po­litikajavai szemben a rohamosan emelkedő árak visszaszorítására. A felvonulás a Civic Centertől indult el a Város­házáig, ahol az összegyűlt közönséget számos szó­nok serkentette azonnali cselekvésre létük meg­védése érdekeben. A tömeggy’ülés kultur-programját egy fekete hit­község gyermek-kórusa szolgáltatta. A tömeggyűlés egybeesett a nagyhangzásu, ámí­tó szavakkal összehívott washingtoni úgynevezett csúcskonferenciával, melyen Ford elnök is meg­jelent. Képmutatás volt ez, mivel a nép legsúlyo­sabban érintett rétegének, a nagy kiterjedésű vásár­ló közönségnek egyetlen képviselőjét sem hívták meg. Ebből azt következtethetjük, hogy nem akar­ták, hogy valaki horribilis profitjuk felhalmozását szellőztesse. Bármennyire próbáljak is félrevezető szavakkal kimagyarazni közönséges rablással össze­hasonlítható bűncselekményüket, a nép jogait védel­mező szervezetek résén állnak, hogy megfékezzék őket. Ezt a nemes célt szolgálja a kb. másfél évvel ezelőtt megalakult fentemlitett szervezet, melyről meg sokat fogunk hallani az ország mélyülő krízi­sében. Megérdemlik mindnyájunk támogatását. Ford elnök felhívására, hogy adjunk tanácsot az országban dühöngő infláció megállítására, vála­szunk az, hogy mindaddig, amíg az ország vér­keringését a jól befészkelt ipari-katonai komplexum iranyitja, nem lehet megoldásról szó. Erre a veszély­re mar Eisenhower elnök is figyelmeztette az or­szágot annakidején. A titkos CIA, amely nem köteles az alkotmá­nyon belül lefektetett törvények szerint működni, intrikával horribilis összegeket pazarol el az ország vagyonából, más országok belügyeibe való beavat­kozásával. Klasszikus történelmi példa erre a kudar­cot vallott vietnami es a bűnös chilei beavatkozás. Nézetünk szerint ez erelyes korlátozást követel. A nagyméretű nemzetközi kapitalista üzleti kom­binációk szinten hozzájárulnak a pusztító infláció­hoz. Mi vezet a megoldáshoz? A kapitalista osz­tályt szolgáló két nagy párt mellőzése és helyükbe a nép minden rétegét képviselő kormány felállítása. TERJESSZE LAPUNKAT? LEVELEZZÜNK Múltkori cikkünkben arról irtunk, miért Írjunk, ebben a cikkben pedig arról, hogy mit írjunk alap levelező rovataba. Ha valakinek levelet írunk, feltesszük, hogy olyas­miről írunk, ami,ot érdekli. Ez a legelső e's legfon­tosabb tanulság. Második parancsolat, hogy ne Ír­junk valótlanságot. Harmadik, hogy ne sértegessünk, Ellenségeinket sem. Akkor sem, ha ók sértegetnek bennünket. Ez az o természetük, de nem mennek vele sokra. Azután ne keressünk minden kákán tö­vist. Meg nálunk sem. Másoknál különösen nem. Mi vilagfontossagu ügyben járunk, kis dolgok kell, hogy leperegjenek rólunk. Kritizálni lehet es kell, de csak ha komoly ok van ra, mondjuk az elvben, vagy gyű­lesek stílusában, például hosszúak és szószaporitó- ak. Személyeket is lehet leleplezni, ha bizonyíté­kunk van ellenük. Ellenségeinket kritizáljuk, de ne szajaskodjunk. Sohasem dobta el a puskáját a kato­na, hogyha az ellenseg csak káromkodott rá. Embe­rek maganeletehez semmi közünk, ha csak nem o- koznak vele botrányt. Ne hirdessük túl magunkat, se másokat. Ne feledjük, hogy mig a szerénység csak butaság, a nagyzolas mar bűn, ami rendsze­rint visszafelé sül, mihelyt kisül a valóság. Ez leve­lezőnk tiz, bár lehet, hogy csak hét-nyolc parancso­lata. Biztos, hogy olvasóink is ki tudnak nyomni meg egy-kettot. Térjünk vissza egy pár parancsolatra, csak példá­nak. Ha tudatom a sajtónk párezer olvasóját, hogy kiesett egy srof a kocsimból, ezek azt fogják mon­dani angolul: “so what!” De ha megírom, hogy az első mechanikus azt mondta, hogy szét kell a kocsi masináját szedni, mert az összkóhederek vannak ki­kopva, és százhetven dollar, s majd felhív, ha mást is talal, mert ez extra és o jo fiú, semmit sem csinál az en jóváhagyásom nélkül; egy másik kocsijavító mérnök csak a kolmerhengerben talalt hibát, száz- tizenkét dollar es hetvenharom cent (feledjük el a harmat, elfelejtettem); a harmadik, a negyedik, az utolso mar csak negyvenet mondott százmerföldes jótállással. Erre már majdnem bedőltem, amikor a felesegem a garazs padlózatán (cement) talált egy hosszu.srofot, amelyet bedugtam egy passzoló lyuk­ba es a kocsim egyszerre csak meggyógyult. Mi ebben a levelben az erdekes és a közérdek? Hogy olvasóink vigyáznak, hogy a garázsosok be ne csapjak okét. De nemcsak a mechanikusok, ha­nem a politikusok is, akik hegyet ígérnek es egeret sem adnak. Tegnap éppen vettem egy nadrágot, a- miert négy dollárt adtam, jó volt, megérte, de a másik szára, ami ingyen volt, négy inccsel volt rö- videbb. Tehat kedves olvasók, vigyázzanak az olcsó­ságokra, mert nem a kereskedő fizet rá, hanem mi. Sajnos olvasóink nagyrésze öreg ahhoz, hogy úgy vegye a mozgalmat, mint fiatal korában tette. De legtöbbjük, ha mar nem is vehet úgy reszt a mozga­lomban, mint evekkel ezelőtt, tudja mi történik a varosában úgy a politika, gazdasag, mint a kultúra frontján. Belső dolgokat tud meg egyénekkel való beszélgetések nyomán, amelyeket az újságok nem II, írnak meg. Különösen érdekli olvasóinkat a magyar úgynevezett “közelet”, amelyet a nagy távirodák nem közölnek a világgal. Hogy csak egy parat említ­sek Kaliforniából. Habsburg Otto úgy is, mint örö­kös trónörökös és úgyis, mint borkereskedő szama­ra udvari fogadtatást rendeztek, amelyen levitézlett vitézek es delnőik térdepelve kezetcsokoltak neki es biztosítottak ezt a Habsburgot is, hogy életüket és vérűket úgy mint Mária Teréziának, neki is felajánl­jak. Nem voltak sokan es sájnos csak kévés ver gyűlt a tarsolyába. Ugyancsak Mindszenty volt hercegprímás is itt volt. De ő legalább megáldotta a megáldottlanokat. Vagy harminc es egynéhány tagból allo magyar “tö­meg”, fele gyerek, magyar népdalruhában a város­haza előtt képviselte a harmincezer főnyi itteni magyar kolóniát. A nemzetiszinu zászlón meg a re­gi magyar címer volt a koronával, a hármas halom­mal és a Duna, Tisza, Drava es Száva folyókkal. Saj­na, vagy nem sajna, de a valosag az, hogy se király, se hármas halom es a négy folyóból kettőhöz sem­mi köze a mai Magyarországnak. Es a harminc fő­nyi “tömeg” nem képviselte Los Angeles magyar­jait. Viszont egy itteni egyházban egy jo költő zsú­folt teremben szavalt. Itteni festőknek kiállításuk volt; egy itteni szin társulat even te négyszer, sajnos csak négyszer, előadást rendez... Ennek ellenében egy hires grófnő védnökségé alatt bal volt, amelyen az itt elő, legtöbbje élősködő arisztokrata és nemes cimehez illő kacaganyos vitézkötes itt, vitezkötes ott, yitézkötés mindenütt díszruhájában, már a- mennyire köszvenyük engedte, táncolta nem a ver­bunkost, vagy a palotást, hanem a francia négyest. Egyszóval akad irnivaló, ha van, aki megírja. A jovo számban arról Írunk majd, hogy milyen egy­szerű is az irás, ha nekifog az ember, vagy az asz- szony. b. RENDELJE MEG AZ AMERIKAI MAGYAR SZÓT Ismerje meg Magyar-Amerika egyik legrégibb hetilapját. Gazdag tartalom, magyarországi hírek, színe« riportok, szépirodalom, tudományos cikkek, társadalmi és politikai írások. Kedvezményes előfizetés három hónapra fi.- Megrendelem lapjukat és mellékelek S 1.-t WEV______________________________.......... dRl. ......... .................. ...... ............M.....M..M....... V ÁROS............................................................ Állam------------------zip code.------------­AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16 St. NEW YORK, NY. 10003 a

Next

/
Oldalképek
Tartalom