Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)

1974-10-03 / 38. szám

Thursday, Oct. 3. 1974. 5 Szárazföldünk eleg jelentős része az északi sark­körön túl terül el. Itt találhatók Szibéria, Alaszka, Kanada, Grönland hatalmas kiterjedésű területei, Izland, Skandinávia lappföldi részé, a Spitzbergák. Az északi sarkvidéknek egyre jelentősebb szerep jut a világot athálózó légi- és viziközlekedesben. Energiahordozó és ásványi kincsei szinte még érin­tetlenek, jelentős az állat- és halállománya, s végül, de nem utolsósorban stratégiai jelentősége is van. A sarkkörön túli vidék őslakossága egyre csökken, megmaradásához az allam gondoskodására van szük­ség. A Szovjetunió féltőn gondoskodik az itt eló kis népkózóssegekröl. Hasonlóképpen támogatják a dánok Grönland őslakoit, valamint a kanadai kormány az indiánokat es az eszkimókat. Rajtuk • kívül egyre több a ’’bevándorló”: belőlük kerül ki a repülőterek és radarállomások, a kutató állomá­sok es expedíciók személyzete. A fejlődő ipar is egyre több embert foglalkoztat. A sarkkör lakói különleges időjárási és életfel­tételek között élnek. A közhiedelem azt tartja, hogy á sarkkörön élő népek szervezete ellenáll a hidegnek. Ez csak annyiban igaz, hogy az évszáza­dok során kifejlődött az alkalmazkodóképességük. Elsősorban azonban arról van szó, hogy az állat- bőrökkel praktikusan es természetes módon véde­keznek a hideg ellen. A hideg "okét sem kíméli. Ha például a vadász hóvihar miatt nem tud vissza­térni kunyhójához, ugyanúgy elpusztul, mint a feher ember. A hideggel szembeni öröklött ellenallokepes- ség tanulmanyozásara a helybeli indián es a beván­dorolt feher gyermekek között összehasonlító vizs­gálatokat végeztek, és megállapították: az indián gyermekekböre télen kevesebb,nyáron több meleget párologtat el, mint a fehér gyermekeké. Ez kétség­telenül valamelyes előnyt jelent. A sarkvidék vegtelen hómezoi visszaverik es a sokszorosára erősítik a napsugarakat. Ez a szem retináján vizenyót, majd gyulladást, esetleg hovak- ságot idézhet elő. A bevándorlóknak napszemüve­get kell hordaniok, az eszkimók szemét azonban kíméli a keskeny, mandulavágasu szemres. A sarkkör öslakói között nagy pusztítást okoz­tak a fehér emberek által behurcolt fertőző beteg­ségek. Szervezetük még soha nem találkozott a betegség kórokozójával, és igy ellenállás sem tudott kifejlődni. A bálnavadászok és misszionáriusok meg­érkezése után Alaszka és Eszak-Kanada indiánjai és eszkimói, valamint Grönland oslakoi ezrevel estek áldozatul a járványos betegségeknek (himlő, vor- heny, difteria stb.). Ez a veszély a modern gyógy­módok eredményeképpen ma mar a múlté, de a földbe vájt nedves lakásokban meg mindig sok a tüdőbeteg. A repülőgép megszüntette a sarkkör elzártságát. Elénk turizmus indult meg. De nemcsak turisták, idénymunkások is mennek az anyaországból a sark­körre. A tapasztalatlan őslakók között az idény­munkások és turisták igen ’’népszerűek”, aminek következtében a nemi betegségek az itt elő népek leggyakoribb betegségévé ’’léptek elő.” Civilizációs ártalomnak tekinthető az azelőtt ismeretlen fog­szuvasodás is, mert az őslakosság egyre több cukrot és szenhidratdús etelt fogyaszt. A modern táplálkozásnak azonban nemcsak árny­oldalai, hanem pozitívumai is vannak. A sarkköri vidékekre sok vitamindus gyümölcslevet es gyümöl­csöt szállítanak. Meglepett, amikor GrÖnlandon a reggelihez friss gyümölcsöt szolgáltak fel. A Szovjet­unió sarkkörön túli területeire pedig nemcsak repü­lőgépekkel juttatják el a vitamindús eteleket. A főzeléket, gyümölcsöt a helyszínen termelik, meleg­házakban. Hasonlóképpen Izlandon is, ahol a kor­látlanul rendelkezésre álló hőforrások vizével fűtik a melegházakat. Egyes sarkköri kórhazakban arra figyeltek fel, hogy az indiánok és eszkimók a kórházakban gyo- mor-belbántalmakat és súlyos hasmenést kaptak. Kiderült, hogy a panaszok'oka a tej. A sarkkör természetes körülményéi között ugyanis a felnőtt őslakosok soha nem táplálkoztak tejjel, igy a szer­vezetük nincs felkészülve a tej feldolgozására. Ki­tűnt, hogy a laktaz nevű enzim, amely a tejcukor feldolgozását irányítja, egyszerűen hiányzik a szer­vezetükből. A modern, higiénikus, államilag ellenőrzött etel- nyersanyagok nagy választékban állnak a lakosság rendelkezésére, ennek ellenére csak igen lassan szok­nak le a vadászatröl-halászatról. Pedig a vizsgálatok kimutatták, hogy a sarkkor hal- és emlősállománya jórészt parazitákkal fertőzött. De nemcsak parazitákat, hanem egyeb korokozó­kat is terjesztenek a sarkvidék állatai. A veszettség Szibériától Alaszkáig mindenütt nagymértékben el­terjedt, és innen olykor — a veszett rókák révén — átterjed a mérsékelt égöv állataira is. A vadászgato indiánokat és eszkimókat közvetlenül ritkán ve­szélyezteti a veszettség, mivel rokahust nem esznek. Közvetve viszont annál nagyobb a veszély; ugyanis a hőmezőkön az eszkimővadász egyetlen közlekedé­si lehetősége a kutyaszán. A veszettséggel fertőzött rókák megtámadják a szánhúzó kutyákat, s bár a kutyák megölik a rókákat, de a verekedés során marásokat szenvednek el, igy a kutyák is megvesz­nek és elhullanak. Ha pedig a szánhúzó kutyák elpusztulnak, a végtelen hómezőkön a vadász ritkán menekülhet meg. Dr. Gonda György Újítsa meg előfizetését! A világ élelemválsága A Világbank elnöke, Robert McNamara, par évvel ezelőtt nyilvánosán tiltakozott, amikor az angol tudós, C.P. Snow megjósolta, hogy nemsokára az egész világon televízión lathatjuk majd az ehen- halokat, a világ különböző, szegény országaiból. McNamara most már nem tekinti túl pesszimistának Lord Snow jóslatát, mert csak még egy-két rossz időjárási évszak kell ahhoz, hogy az emberiség el­képzelhetetlen katasztrofális helyzetbe kerüljön. Hasonló aggodalmakathangoztat Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság pénzügyminisztere, a Foreign Affairs folyóirat áprilisi számában. Egyre nagyobb versengés áll fenn az államok között a leg­szükségesebb nyersanyagokért es minden ország csak a saját igényeit igyekszik kielégíteni, de célravezető, együttes tervezésre nem gondolnak. Mr. Schmidt persze csak a kapitalista országokat érti ez alatt. Cikkében kifejti: „A küzdelem... a termékek el­osztásáért es felhasználásáért folyik... Lehet, hogy az olajárak feletti küzdelmet holnap más nyersanya­gok árának es importálasának a küzdelme követi. S mivel nem csupán sakkjátszmáról van szó, hanem a világ gazdasagának békés továbbfejlődéséről és a nemzetek jólétéről, politikailag szilárd filozófiára van szükségünk, hogy ezt a veszedelmes küzdelmet megnyerjük.” A Világbank szakértőinek számítása szerint egye­dül Indiának évi egy milliárd dollárt kell előterem­tenie a megdrágult olaj ártobbletéért. A világ száz legszegényebb országában pedig, ahol két milliard a lakosság, 40 százaléka az éhínség szélén, a mű­trágya drágulása egy milliárd dollár költségtöbbletet jelent, amivel ezek az országok nem rendelkeznek. NcNamara szerint a fejlett országoknak 53 milliárd dollárral többe kerül ma ugyanannyi olajtermek, mint tavaly, a szegény országoknak 10 milliárddal többe. Ugyanakkor az olajtermelő országok jöve­delme az idén 63 milliárd dollar körül lesz es ennek kb. felét Szaud Arábia, Kuwait, Quatar, Abu Dhabi es Libia veszik be. „Még ha semmi mas változás nem állná be a nemzetközi kereskedelemben, a fejlett országok 1973.evi többlete 41 milliard dollar deficitet mutat, a fejlődő országok 1973 évi deficit­je pedig 23 milliard dollárra emelkedik (megkétsze­reződik),” mondotta Mr. McNamara. „Az ilyen de­ficitek az olajfogyaszto országok gazdasagának alap­jait fenyegetik.” „Előbb-utóbb eljutunk arra a pontra, amelyen túl a gazdasag szilárdsága veszélybe keiül. Ezt akkor érjük el, amikor az iparilag fejlett országok olyan alkalmazkodási es ujjászervezési problémákkal néz­nék szembe, amelyeket rövid időn belül képtelenek megoldani. Így aztan munkanélküliségi krízisek, vagy még nagyobb inflációs áramlatok allnak be. Még csak gondolni sem akarok arra a — legalább elméletben fennálló lehetőségre — amikor az okta­lan erőszak használatára kerülhet sor,” mondta McNamara. A szegény országok egyre nagyobb tömegű éhe­zőinek és az inflációs hullámba kergetett, iparilag fejlett kapitalista országok kizsákmányolt millióinak eló'bb-utóbb bekövetkező ellenállása az a fenyegető veszedelem, amitől McNamara, Schmidt es mas ka­pitalista országok vezetői félnek. Vágó Klára .amerikai Magyar szó —

Next

/
Oldalképek
Tartalom