Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)

1974-09-26 / 37. szám

Thursday, Sep. 26. 1974

.AMERIKAI MAGYAR SZO

Túli József

Az asszony meg a csavargó

Egyedül élt az asszony, regtol mar, igen sokat dolgozott és nem szűnő reménnyel várta haza emberét, aki messzi’ földón ”vedte hónát”, s akinek örök hűséget fogadott. Múltak az esztendők es az asszonyban mar csak ez a reménykedő várakozás tartotta a lelket. Karácsony táján aztan ez a reménye is szertefoszlott: Hivatalos ertesitest kapott, melyben a többi között az állt, hogy ’’férjé..., eltűnt.”

Faradtan-akarattalanul jart-kelt a tanyaban, hidegüres tekintettel es valamilyen furcsa-elettelen mosollyal a szaja szegleten, s vertelen ajkai hangtalanul őröltek a hanggá szilárdulni nem tudó szavakat. Alighanem panaszos gondolatai szültek ezeket a szavakat, Istent vadolo ketsegbeesett atkozodasa, amiért ilyen kegyetlen sorsot mért ra büntetésül buntetlensegeben. Aztán elapadtak hangtalan szavakat szülő gondolatai is, mint a rosszul táplált anya emlője, s attól kezdve mar nem törődött semmivel.

Gazdatlanul-ellátatlanul maradtak az állatok az istállóban, a disznók az ólban, a szárnyasok ehen káráltak-gágogtak-hapogtak atanyaudvarban.a Luca- napján ellett bikaborju elnyújtott hangon bégetett a tejjel teli anyai csecs után. Térdig erő hóban caplatott az asszony, körülötte repdesett a sok ap- rójoszag éhesen: meg-megallt es fölnézett az alacsonyra süllyedt magasba, mely kupola-szurken borult ra a tanyara: aligha tudhatta, hogy mi történik 1 körülötte, az állatok éhes könyörgésé sem ért el hozzaig. Kialudt tűz a kemenceben meg a sparherd-0 ban is, ugyanolyan hideg volt odabenn, mint oda- künn, de az asszony ezt sem is erezte. Vetetlen volt az ágy, ahogyan reggel kikelt belőle: este meg úgy feküdt bele, ahogyan reggel otthagyta. Mind ritkábban vett magahoz etelt: nem erzett éhségét, szomjúságot sem.

És egyik reggel mar föl sem is kelt, s attól kezdve csak feküdt. Aludt. Amikor néha föl-fölriadt, az eb- jeniét es az alom határtalálkozásan ringott felig ''öntudatlan állapotban; s arra riadt föl mindannyiszor hogy valaki zörgeti az ajtót. Nem tudta, hogy a szél zörgeti, némelykor tolajkodo-eröszakosan, s azt mondta; tessek! De mert senki nem jött, a következő pillanatban ismét visszazuhant a mindent feledtető édes' álomba, a megváltóba... <

Egyszer aztan a ’’tessek!” után, mielőtt meg ismét alomba fordulhatott volna, nyílt az ajtó és a konyhába lepett a férfi.

— Mocskos idő! — mondta es szakadt-nyutt telikabátját kigombolta, két szárnyát szétnyitva, le- érázta róla a havat.

Az asszony, mintha latomása lenne, tagra meredt szemmel nezte a jövevényt, aki hasonlított a férjéhez. Vagy azt hitte. Üres-hideg tekintete .megtelt elettel-meleggel. Mozdulatlanná merevedett testé- bol-vegtagjaiból alig érzékelhető mozdulásokkal inait el a béna zsibbadás. Röviddel később felkönyékre . támaszkodott es úgy nezte az idegent, szótlanul.

Meghatározhatatlan korú férfi volt az idegen, Ugyanúgy lehetett harmincéves is, mint negyven. Gondozatlan-ápolatlan külsője után csavargónak látszott. Fellabszarig erő utaszcsizmát viselt, szárába gyűrve szinehagyott posztónadrágot, felső testen egy kopott-nyutt bekecset, alatta kockás inget, fejen csak a fel fület takaró szormesapkat. Elore- ugro állat több napos szakáll fedte, melyen bennülo apró szemeivel kutató-kivancsian nezett a világba.

Szakadt-nyütt télikabátját levetette, rádobta a

szék tamlajara, ósszedorzsolte a két kezefejet belelehelt a markaba, hogy a hidegtől meggémberedett ujjaiba visszatérjen az élet.

— Nincs valami nagy meleg itt maganal — mondta a férfi.

— Kialudt a tűz — válaszolta az asszony, aztan fölkelt. — Mindjárt begyűjtők — tette hozzá sietve.. Mintha szegyenkezne miatta, hogy nem ég a tűz, s anélkül, hogy fölső ruhát vett volna magára, csak egy keszkenőt terített a hátára és a sparherd elé 1 guggolt. Ujjaival osszegereblyezte a sparherd alatt levő ládában a szaraz gally törmeléket az ágyból egy csutaknyi szalmát húzott elő és begyűjtött.

— Hozok be fát — mondta, s már indult volna is, de.a férfi, aki odáig alig is vette le az asszonyról a szemét, elállta előle a kijáratot.

— Megfázik és beteg lesz — hajtotta összébb a ■keszkenő két szárát az asszony mellen, s finom mozdulattal megsimogatta a fonnyadt halmokat.

— Öltözzön föl, addig én hozok be fát.

— De előbb vágni kellene. *

— Majd körülnézek — mondta a férfi és kiment^ a házból. Utat taposott a hóban a felereszes favagi- toig, ahol fejszét és fűrészt talált. Leturta a havat a halomra rakott hasábfáról, majd nekiállt fűrészelni es hasogatni.

Mar jókora kupac tüzrevalo összegyűlt a favágitó- tuskó mellett, amikor az asszony is odajött,magaval hozva a sparherd alatt levő fahordó ládát. Megállt és nézte a szaporán mozgó férfit, akinek eleg jól hozzáállt a keze a munkához.

— Álljon meg egy kicsit, hadd szedjem teli.*.

Az idegen hosszasan elnezte a tuskó mellett hajladozó asszonyt. Mindkét orcája enyhén piros volt, sietve egy Frank-kávé papírral kissé megpirositva. Az árnyékasszonynak', amilyen benyomást (tett az idegenre az első pillanatban, meg azután is, amikor fölkelni látta az ágyból, hogy szinte megijedt tőle mostanra mar nyoma sem volt, azóta mintha kicseréltek volna. Egy a folismerhetetlenségig másik asszony jött ide fáért. Az idegen me| kételkedett is benne, hogy vajon ugyanazt az asszonyt latja-e, akit imént ...Nézte az asszonyt, le nem vette róla a szemét, sokara kerdezte tőle:

— Egymagában csak?

: Az asszony két hajoló mozdulata között a férfire nezett.

— Befőtök a kemencebe is — válaszolta. Oda elég lesz, ha csak derékba elfürészeli, aztan kettőbe hasítja.

— Nincsen senkije?

— Minden szalad szerteszét — mondta az asszony

sietve s"fölkapta a fával teli Iádat, iparkodó léptekkel ment a házba. Pörlekedő hangon zsinatok a körűje röpdösó aprójoszágra, legyenek csak türelemmel, ellátja őket is mindjárt; odakiáltott az ólban hangoskodó-visongó disznóknak: gondja lesz rajuk is, a hízóra is, elment az ajtó előtt, benézett az istállóba: maradhassanak nyugodtan3 nem feledkezett meg róluk sem... o

S amikarra leszállt a türelmetlenül tolakodo este,

kioldván sótettel teli zsákját é§ ráborította a tanyara, akkorra mar nyugalmas-csöndesen kérödzótt a jószág az istállóban, a Luca-napjan ellett birkaborju jóllakottan szuszogott, az ólak felöl is csak néha hallott egy-egy elégedett röffenés,az ol padlásán az aprójőszág almos-elegedetten válaszolt egymásnak, már félálomban gágogtak a ludak is. A konyha

is, a szoba is tele volt meleggel, s .a konyhában az asztalfon ülve, jo étvággyal vacsorázott az idegen. Az asszony a sparherd előtt allva kanalazta-villazta az ételt, strázsálván a férfit, kinek, ha kívánsága lesz, teljesíthesse.

— Köszönöm a finom vacsorát, az Isten fizesse meg! — hagyta abba az evést az idegen és fölállt.

— Egyek meg... — biztatta az asszony a férfit, s rémülettel teli szemekkel nezte, amint az a szegre akasztott kabátjahoz ment.

— Elmegy?

— Hat... ha elalhatnek itt egy éjszakára... — mondta az idegen es cigarettaért matatott a zsebében, s amikor megtalálta, rágyújtott.

— Megfer...

— ... az istállóban a kerekjászolban.

— ... idebenn is — válaszolta az asszony, s átment a konyhából nyíló szobába es megbontotta a vetett ágyat. Mikor visszajött, a férfi ott állt, asparherd mellett, a hátát odatartotta a melegnek, cigarettázott. Az asszony vizet tett a sparherd platnijara, majd az állótükrót az asztalra állította, melléje a borotválkozó eszközöket, leakasztotta a lámpát a gerendán lógó kamposdrótrol, odatette azt is az asztalra, hogy a férfi jobban lásson. — Tessek! i S amikorra az idegen megborotválkozott, a székre helyezve ott állt a mosóteknő, félig töltve meleg 'vízzel.

— Segít? — és az asszony szemébe nezett, hosszan.

— Igen — hajtotta le a fejét szégyenlősen az asz- szony és tetőtől talpig megmosta a férfit, félig lehunyt szempillája alól röstelkedve nezte az egészséges ferfitestet. Aztan beszaladt a szobába, mélyeket lélegezve szaggatottan kapkodva a levegőt; alsóne- mút készített az idegennek.

A férfi már lefeküdt, amikor az asszony ismét benyitott a szobába. Állt a félig nyitott ajtóban, a küszöbön, nezte az agyban fekvő férfit és nagy sokara a^t'mondta:

— Beáztatnám az alsoruhaját.

... A régen kihűlt hajdani hitvesi agy ezen az éjszakán megtelt égető forrósággal, csöndes-panaszos mozdulásokkal; az asszony régtől hamvado és most uj tuzekkel égő-lángoló szenvedéllyel fogadta ölébe az ismeretlen férfit, aki nem szűnő vággyal ölelte- szerette ót, visszaadván elfogyott életkedvet; el nem pusztítható akarását... :

Es visszaköltözött az elet a sok esztendő óta férfigazdátlan tanyába, s a tanyaudvaron is mindenen meglátszott a hozzáértő férfikéz nyoma. A szél- tol-vihartol megcibalt háztetőre, pótlásként, új zsúp került; takaros rendben volt a széna- és a szalma- okazal, keresztbe kötött póznák védték nyeregtetejüket a széltől; a csutkaszárkupacot szalmából pörgetett kötél fogta egybe, űárom pánt egymás alatt, nem lógott az ólajto, s mozdulatlan-szilardan állt oszloplabain a kerekjaszol, s a jószág előtt a jászol leroskadt deszkája is visszakerült a hely ere; új ágseprűk készültek a közeli nyiresböl való nyirfavesz- szökből es az eltört szerszámnyelek helyett is újak kerültek a kapakba, villákba, lapátokba és az ásóba; s a ház előtt, szemben a konyhaajtóval az eperfa alatt egy kis deszkabódé állt, abban füstölodött a levágott hizo húsa...

Némelykor azonban, különösen azóta, amióta fogyni kezdett a tel ereje, valamilyen furcsa nyugtalanság vett erőt a csavargón. Amikor mar olvadni kezdett a hó es melege volt a napnak, a férfit egyre gyakrabban lepte meg az asszony a tanya végében, amint az el-elnezett valahová a felhőtlen, kék szinu messzeségbe.

— Mit nézel?

(folytatás all. oldalon)

a