Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-03 / 1. szám

Thursday, Jan. 3. 1974. AMERIKAI MAGYAR SZÓ rr HA O Mr SMITH VOLNA Alighogy átszálltunk a stockholmi gepre, a biz­tonsági ov kioldása után feszengeni kezdtem ülése­men, mozgolódásommal a padlóra löktem azt az átkozott irodalmi folyóiratot, mikor vegre kényel­mesen hátradőltem. Szomszédom, igen megviselt arcú máj- vagy epebajos angol, de az is lehet, hogy amerikai, lepillantott a lepotyogott folyóiratra és máris lehajolt érte. Restelltem a dolgot, odaszól­tam, hagyja csak, szándékosán dobtam le, de a szomszéd mégis csak felvette és nyújtotta felem. Közben silabizálta, megpróbálta elolvasni a lap cí­mét. Aztán feladta a harcot, ram meresztette ki­dülledt vizenyős békaszemet, — arcán ezernyi ránc futott a szem iranyaba — es gyanakodva kérdezte: — Ezt milyen nyelven Írták? — Magyar folyóirat ez, uram. Az undor hulláma futott végig az unott, beteges arcon. Egy kicsit felelenkitette. A szomszéd úgy ejtette ki ujjai közül ölembe a lapot, mintha vala­milyen nyalkas, visszataszító csúszo-maszó féregtől szabadulna meg. — Brr! — Miért haragszik uram, ránk, magyarokra? Mert en magyar vagyok... Volt mar Magyarországon? — Soha életemben nem voltam, de az ördög vi­gyen el, ha valaha is leszek... No, ne haragudjon rám, bizonyára vannak önök között is rendes em­berek, plane a férfiak között. De ha a maga életet úgy elrontotta volna egy magyar... hogyan is mortd- jam, no, kigyo... bestia... hát akkor maga is kerne a kormányt, hogy tiltsa meg valamennyi olyan re­pülőgép landolását, gozos kikötését, amelynek fedél­zetén magyar no tartózkodik... Na... Legyintett egyet es vadul szívni kezdte a pipáját, ami közben kialudt. " ' — Nem kételkedem, hogy szerencsétlenségere va­lamiféle olyan nemberrel találkozott, aki kart és gondot okozott önnek Mister... A karfara csapott, felig felemelkedett az ülésből es teljes arccal felem fordult: — Kar? Gond? Tönkre tette az eletemet... Negy­venöt eves vagyok uram és úgy nézek ki, nézzen csak ram, ugye hogy maga is hetven evre taksál. Egy ránc nem volt az arcomon, egy ősz hajszálam nem volt... — megragadta a mellényét és rángatni kezdte — latja, hogy hány kiló hiányzik innét? Húsz. Ezt mind ez a boszorkány, ez a fúria rabolta el, az ón honfitársa. *• Minden szavát elhiszem, de mit tehetek én arról, vagy akármelyik más magyar, hogy az a remes nő szinten Magyarországon született. Minden országban minden nép fiai és leányai között vannak sötét fi­gurák és vannak megnyerő egyéniségek. De mi is történt tulajdonkeppen,mondja el uram, talán meg­könnyebbül, ha igy kiadja a mérget. Legyintett: — Nem szeretek beszelni róla, minden idegem , > tancol, ha csak emlekezem ra.. Es sajnos, emlékez­nem kell, mert... Bocsánat, mi az On foglalkozása? — Iro vagyok uram. — Úgy? Na jól van, hát akkor elmeselem. Maga meg Írja meg. De ne hallgassa el hogy magyar no a főszereplő... Tehát. Egy nagyon derék csikágói üz­letember, mondjuk Joe Smith,egy barban megismer­kedett egy nagyon csinos nővel, akkor a nő meg harminc se volt. Kiderült, hogy a nő Magyarország­ról menekült, valamifele politikai dolgok, kormány- valtozas vagy mi volt maguknál, Smith nem törődött a részletekkel. Elly csinos volt, csábító, beleszeretett, % \ v fc * * *■ *'* » ~ * - - • \ ^ ^ , • «-*.*.«**» * * • » • * • ‘ * * elvette feleségül. Smith nagy on elfoglalt kereskedel­mi utazó volt, egy nagy cég megbízásából kellett minduntalan az államok különböző városaiban fel­keresni a vevőket. Néha negy-öt napig, néha egy hétig is távol volt. Alig nehány hónapja volt házas, máris erkeztek a névtelen levelek, a telefonhívások, hogy távollétében Elly igen jól szórakozik. Mr. Smith eleinte nem vette komolyan a dolgot, arra gondolt, hogy megirigyelték fiatal boldogságát, kö­pött az egeszre. Ellynek nem említette, minek bu- sitsa a fiatalasszonyt. Aztán egy nap, hirtelen haza­térté után, furcsa zavart észlelt a feleségénei, a hamu­tartóban két szivarveget talalt, már pedig 6 mindig csak pipázott. Megkérdezte a feleségét, hogy volt-e ferfilátogctoja, az asszony mindent tagadott, Smith gyanakodni kezdett. Nem akarom végigsorolni a motívumokat, végül is Smith egy magánnyomozó irodához fordult. A leghíresebb és legügyesebb pri- vátdetektiv céghez, a Carter — Co.-hoz. Itt az ügyet a leggyakorlottabb es legeredményesebb nyomozó­nak adtak at, James Chase, tálán ön is ismeri... név­ről... hírből. Fess fiatal ember volt ez a Chase, száz ilyen ügye volt mar, ügyfeleit mindig hozzá­segítette a válóper elengedhetetlenül szükséges bi­zonyítékaihoz. Most is magabiztosan hozzálátott. Megismerkedett Ellyvel, gyorsan bizalmába férkő­zött, megszerezte a lakás kulcsának másolatát, meg­tudta, hogy az asszonynak megint barátja van, aki­vel felszarvazta szegény Smith-t. Mialatt a párocska a pasztoróran édelgett, Chase különleges fénykepe- zógepevel felvételt is készített. A turbékoló szerel­mesek ekkor felriadtak, a lovag volt olyan lovag, hogy miután észrevette: a nyomozó sokkal erő­sebb, mint o, tehat a filmtekercset nem tudja el­venni tóle,villámgyorsan felkapkodta ruháit és meg­lógott. Elly azonban nem adta fel a harcot, sirt, könyörgött, hizelgett, igénybe vette egész fegyver­tárát.. így aztán a felvételek végül mégsem kerül­tek a-válóperes biro asztalára... Pedig igen illetlen, mindent világosán bizonyító kepek voltak... Hát ez az. Igen, azóta négy szörnyű esztendő telt el. Atkozott a nap, amikor ez történt. Elhallgatott. Én is hallgattam egy ideig, mit is mondtam volna. Aztán mégis erőt vettem magamon és részvétteljesen megkérdeztem: — Szóval Mr. Smith, önnek mégsem sikerült el­válnia? IGY EGYSZERŰBB Köztudomású, hogy Deák Ferenc nem házaso­dott meg. Egyes rosszmájú kortársai szerint, ezért volt a “haza bölcse”. Bensőbb hívei faggatták is az öregurat, miért maradt agglegény? Deák igy magyarázta a dolgot: — Hogy miért nem házasodtam meg? Először: most öreg feleségem volna. Másodszor: nagyon bajos do­log megházasodni. Ha szegény“ lányt veszek el, ne­kem kell eltartanom. Ha gazdagot, velem szolgál­tatja ki magát. Ha szép, akkor féltenem kell. Vegülr ha csúnyát veszek el, azt is csak szeretni kell. Hát inkább nem házasodtam meg. így egyszerűbb. (Egy más alkalommal pedig - állítólag - igy tréfál­kozott:“ A becsületes ember megházasodik, az okos ember nem.”) _ © CSAK EGYSZER EGY ESZTENDŐBEN 1866.nyarán, az osztrák hadsereg königgrátzi ve­resége után történt: Belcredi Richard gróf, a bécsi kormány miniszter- elnöke, a kiegyezés konok ellenzője, azt kérdezte Deák Ferenctől, nem lehetne-e ugyanabban az év­ben meg egyszer újoncokat szedni Magyarországon? Deák hires válasza igy hangzott: — Gróf ur, ha nem tudna, a magyar anyák csak egy­szer szülnek egy esztendőben! Deák szavai nagy hatással voltak a hazafias közvé­leményre. imrmmrmTmrmrrmwmrBiaTrmrmrmnmwmrrrTmnrmTmTinnrmiirmnrg» BOLDOG ÚJ ÉVET ! KIVAN A MAGYAR SZÓ MINDEN OLVASÓJÁNAK ÉS BARÁTJÁNAK ° ZARAY MÁRTA VÁMOSI JÁNOS ! Magyarországról jött vendég-művészek, ° akik esténként az EMKE RESTAURANT-ban lépnek fel (1494 2nd Ave,New York> Í JLPJLSLSLSULOJLSLOJUL8JLiLPJUULSLlJLSLSLiLlLOJLiLg-SLSt JLg_PJLg-JLiLii--a._g S.P.SI9SliaiBttl99taiS9ÍÍ09990f , V. -S y.V | «.»»MÁV cl Ml 1 I I \» i »• • * * V*-| * ‘ v • ' > — Miket beszél?! Pokolba Mr. Smithszel, én nem vagyok Smith. Már hogyne sikerült volna annak a szerencsés fickónak, elválnia... Egyéb adatok és bi­zonyítékok alapján. Ember, hát nem érti — meg­ragadta kabátom hajtókáját és most már elkesere­detten kiabált. — En Mr. Chase vagyok, James Chase, a mesterdetektiv, aki leleplezte, rajtakapta, tetten érte a bűnöst es akinek az a drágalátos hölgy elcsavarta a fejet, azt a buta fejét, levette a lábáról, hogy a végén őmiatta vált el örvendezve a kitűnő Smith a felesegető! és neki, azaz nekem kellett el­venni azt a bestiát... Nekem! Maga is férfi... Megérti, hogy mi az igazi férfibánat... Hiszen, ha én Mr. Smith volnék, de Mr. James Chase vagyok, hogy egye meg a fene. Nadass József •M. 4L -J, Nlr----------- 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom