Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-31 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jani. 31. 1974. Mi okozza az inflációt ? A SZÖVETSÉGI ADOSSAG NÖVEKEDÉSE ROOSEVELT YEARS TRUMAN YEARS EISENHOWER YEARS KENNEDY JOHNSON _ YEARS YEARS NIXON YEARS TOTAL PUBLIC DEBT ■ j' \ I I I I Ml II I I I I III I I I I I I III I II I II I 11 II I II I year 1939'40 '41 '42’43 ’44 ’45’46’47 ’48 ’49 ’50 ’51 ’52’53’54 '55’56’57’58 ’59’60’61'62'63 '64’65'66’67’68'6970717273 74 (est.) ’309 nem Per Person mid­year Herbert Stein, Nixon elnök gazdasági tanácsadó­ja a U.S. News and World Report heti: folyóiratban adott nyilatkozatában többek között azt mondotta, hogy az infláció 1974-ben attól függ, hogy a mun­kások milyen nagy beremelest követelnek. A kapitalista közgazdászok kedvenc magyarazata, hogy magas bérek okozzak a magas árakat. Ez sohasem volt igaz, de legkevésbé a jelenlegi helyzetben. A tény az, hogy a kormány hivatalos adatai is meghazudtolják ezt a feltételezést. 1973-ban például a kormány által bevallott ki­lenc százalékos infláció magával hozta a munkások vasárló képességének csökkenését. Más szóval: i munkások bere lassabban ill. kevesebb százalékkal emelkedett, mint a közszükségleti cik­kek ára. Vagyis annak ellenere, hogy a munkások mérsé­kelt béremelési követeléssel álltak elő 1973-ban és mérsékelt béremelést is kaptak, az infláció nagyobb lendülettel emelkedett, mint valaha. Az általános infláció 9 %-os volt 1973-ban, a mezőgazdasági ter­mékek ára viszont 34 százalékkal emelkedett ugyan­ebben az évben. za'sával létrejött e gazdasági szörnyetegek által hará­csolt szuper-profit. Tiszta képet kapunké kérdésben^ha tanulmányoz­zuk az ország nagy vállalatainak jelentéseit a pro­fitról. Csak példaként e miitjük J a Gulf olajvallalat részvényesei 1973-ban 86 százalékkal nagyobb jöve­delmet kaptak részvényeik után, mint 1972-ben. Felsorolhatnánk az acélbárók, a komputer-gyáro - sok, az autövállalatok profit-mérlegét és ugyanolyan kép tárulna elénk, mint a Gulf olajvállalat esetében, A nagy vállalatok ilyen szuper-profitja emeli olyan magasra a közszükségleti gyártmányok árat. Ez a harmadik oka az inflációnak. Megoldás: csökkenteni kell a hadi-kiadásokat,el kell törölni a szövetségi adósságot és korlátozni kell a nagy vállalatok profitját. Ezt könnyebb leirni, mint valóra váltani. Ilyen nép érdeket szolgáló programot csupán egy nepmozgalom által támogatott Monopolista-Ellenes Part tud megvalösitäni. Weicker kérdőre vonja Nixon adólevonását MI OKOZZA AZ INFLÁCIÓT ? L. HADIKIADÁSOK 1973-ban 85 milliard dollárt költött a kormány a hadsereg fenntartásara es a hadifelszerelesekre. Ez a hatalmas összeg az ország nemzetgazdasa- ganak verkeringesebe kerül, de mivel nem közszük­ségleti cikkek gyártására használják, s ugyanakkor megnöveli a keresletet, tápot ad az inflációs folya­matnak. 2. SZÖVETSÉGI ADOSSAG Hányán tudják, hogy a szövetségi kormány adós­sága elérte a 480 milliárd dollárt? Vagyis közel fel' trillió dollárra rug a szövetségi kormány adóssága. E hatalmas összegre évente 29 milliard dollar ka­matot kell fizetnie a kormánynak. Mas szóval a kormány minden kilenc dollar be­vételből egy dollárt ad ki a felvett kölcsön utáni ka­matra. E hatalmas összeg szintén a nemzetgazdaságba kerül es füti az infláció tüzet. 3. SZUPER-PROFIT A monopóliumok es konglomerátumok létreho­Lowell P. Weicker Conn.-i rep. szenátor részletes okmányt nyújtott be a szövetségi adóhivatalhoz, amelyben nyomós indokokkal kérdőre vonja Nixon elnök egyik adólevonásának törvényességét. Nixon elnök hat évre kiterjedöleg 576,000 dollárt vont le adó alá eső jövedelméből, azon az alapon, hogy eny- nyit érnék alelnökségi okmányai, amiket országos levéltárnak adományozott. Ebből kifolyólag, Nixon elnök 1970-ben es 1971-ben jelentéktelen összegű adót fizetett és 1972-ben sem sokkal többet néhány ezer dollárnál. Az okiratok adományozása nélkül az elnök] 1969-tól 1972-ig, még 235,000 dollár adó­val tartozik. Weicker szenátor a Watergate-bizottság egyik tag­ja, kijelentette:“az alelnöki okmányok adományo­zása nem történt meg 1969 julius 25. előtt, amire az elnök az adókedvezményt alapította” Ugyanis ekkor lépett életbe az a törvénymódosítás, amely érvénytelenné tette az ilyen adólevonást. Erre hívta fel a szenátor az adóhivatal figyelmét. A Fehér Ház szószólói kijelentették, hogy Nixon elnök a kongresszus adóügyi bizottságára bízza, dönt­se el, törvényes volt-e, vagy sem az okmány-adomá­nyozás. Több kérdés merült fel ezekkel az alelnöki iratok­kal kapcsolatban. Többek között az, hogy Nixon elnök mint értéket, ezeket sajat vagyonába soha nem sorolta fel. December elején a Fehér Ház nyil­vánosságra hozta Nixon elnök 1969-es vagyoni álla­potát, amikor hivatalát elfoglalta, ez akkor $ 307,141 volt. Viszont a tulajdonában lévő alelnöki okirato­kat egy in agukban több, mint félmillió dollárra be­csülték. Az okiratok adományozásával kapcsolat­ban más ellentmondások is felmerültek. Egy francia vallalat — Pechiney Ugine Kuhlmann — rendelést kapott a Szovjetuniótól hatalmas alu- miniumuzem felállítására, mely e’vente 500.000 ton­na alumíniumot termelne. Az Egyesült Államok legnagyobb aluminiumüze- me Rockdale, Texasban, évente 285.000 tonna fé­met termel. A szovjet a termelt aluminiummal fizeti majd vissza a franciak befektetését. PÁRIS, Egy hétre lezárjak a Citroen autó-üzemet energia hiány következtében. 25.000 munkás veszti el heti keresetét. A -

Next

/
Oldalképek
Tartalom