Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-11 / 15. szám
»«■'->* r T •• k . . k . ,|V V i . i i Thursday, April, 11. 1974. áíHogy ismét táncolhassanak..? Csatlakozva az amerikai szinházi es tancmuveszeti körök tiltakozásához, a N.Y. Times a március 19-i vezércikkében felszólitja a szovjet kormányt, engedjék meg, hogy „Panovék ismét táncolhassanak.” Tekintve, hogy ugyanabban a vezércikkben a Times beismeri, hogy Panov megkapta a kiutazási engedélyt és igy táncolhat akárki zenéjere, a Times felszólítása tárgytalan. Ugyanakkor uj es szegyenle- tes oldalról mutatja be a törekvést, melynek célja az, hogy feje tetejére allitsa az Egyesült Államok és a világ minden más népe életbevágóan fontos érdekeinek sorrendjét! Milyen erkölcsi kényszer alatt működnek azok, akik szüntelen el vannak foglalva tiltakozó kampányok rendezésével a békés együttélés ellenségeinek védelmében es ugyanakkor hallgatnak, vagy csak szinleg tiltakoznak a bebörtönzött es megkinzott chilei hazafiak sorsa miatt? A fasiszta banditák, akik bilincsbeverték Chile népét, amerikai dollárok segitsegevel tették ezt! Micsoda aljasság hatja át azokat, akik krokodilkönnyeket ejtenek egy Szolzsenyicin, vagy egy Panov ügye fölött, de szemet hunynak 200.000 bebörtönzött es megkinzott delvietnámi hazafi tragédiája fölött, akiket ugyancsak amerikai támogatással gyötörnek a saigoni fasiszták! Micsoda förtelem torzítja el és fertőzi meg azok ítélőképességét, akik fellengzős, hamis frázisokkal terelik el honfitársaik figyelmet a több, mint 13 millió delafrikai dolgozó sorsáról, akiket egy brutális feher kisebbség tart a szó legteljesebb értelmében rabságban, zsákmányol ki határ nélkül és-foszt meg minden polgári és emberi jogtól? Hát a tisztesség és épelmejűség utolsó szikraja is elhagyta ezeket az embereket? Hogyan merészelnek ezzel a hamis szentimentális propagandával házalni, amikor saját országunkban száz és százezer indiánt fosztanak meg életüknek felétől! Az indián lakosság átlagos életkora 40 év, a fehérek 72 esztendejével SzembemEzen nem útköznek meg az urak? Ezekért nem tudnak egy könnycseppet kierőszakolni hipokrita szemeikből? Azért nem kell tiltakozni, hogy egy nagy nép, az ország eredeti tulajdonosai élő halálra vannak ítélve? Hiszen 90 százalékuk állandó munkanélküliségre van kárhoztatva és akik „élnék”, azok kevesebből, mint 20 dolláros heti jövedelémbol „élnék”. Aki kazust csinál a „táncolási szabadságból”, különösen olyan országra vonatkozóan, ahol többen es jobban tancolnak, mint bárhol másutt a világon, az népcsalo, szemfényvesztő, de több és rosszabb is énnél: az emberiség legszentebb érdekeinek tudatos szabotóre! „Hogy ismét táncolhassanak” — sóhajtozik a Times.Ne erről sóhajtozzatok, ti hipokriták! Hanem arról, hogy az emberiség ismét szabadon lélegezhessen! Hogy az anyák százmilliói lidércnyomás nélkül alhassanak ismét! Hogy az atomháború, az emberiség vészpusztulásának Damoklész kardja egyszers- mindenkorra eltűnjön felölünk! De ez nem történhet meg mindaddig, amig erkölcsileg züllött Ítélőképességé emberek, akiknek sajnos még mindig túl sok szavuk van sorsunk irányításában, minden alkalmat megragadnak a US es a ÜSS A közti jóviszony kialakulásának megakadályozására. Ez a “detente” elkerülhetetlen első szakasza ama hosszú útnak, melynek végcélja, igazságos, tartós béke az emberiség számára. Deák Zoltán r*» « - v v * a ,% *, n * 51 $§ % txx /* AMERIKAI MAGYAR SZÓ A US — Szovjet kapcsolatok Kissinger külügyminiszter visszaérkezett március 28.-án Moszkva i útjáról. Annak felbecsülésére, hogy az ut eredményes volt-e, az elért eredményeket nem a hosszúlejáratú végcélhoz, hanem a lepésről-lépés- re elérhető részeredményekhez kell hasonlítani, lly- modon aztan a következőket lehet kiemelni a kommüniké szövegéből: „A két fel megelégedéssel vette tudomásul, hogy a két ország közötti feszültség enyhítése és a köztük való viszonylatok lenyeges javulása céljából tett lépések sikeresek és kézzelfogható eredményeket hoztak. A két fél eltökélten folytatja azt a lefektetett politikát, amelynek célja szovjet-amerikai viszonylatok javításának folyamatát visszafordithatat- lanna tenni. A két fel megegyezett, hogy szándékuk tovább fejleszteni kölcsönösen előnyös kapcsolataikat es üzletszerű együttműködésüket különböző tereken, ezek között a kereskedelemben, gazdasági, tudományos és technológiai tevékenységben, és pedig hosszúlejáratú alapon.” Ez a nyilatkozat néhány kitetele. Nehez megmagy arázni, hogy Kissinger visszaerke- zese utáni napon a sajtó a küldetésről beszámolva, a legsötétebb pesszimizmus hangján könyvelte el útját, mint kudarcot és eredmenytelent. Érdekes, hogy ugyanaz a moszkvai tudósító^ aki ilyen hangon irt, másnap már egészen ellenkező hangnemben idézte az Izvesztyija és más szovjet lapok közleseit. Miért ez a pesszimista hang, amely aztán a valóság előtt kénytelen volt meghátrálni? Csak azt lehet sejteni, hogy itt a szovjet-amerikai enyhülés ellenségeinek még eleg erős tábora éreztette befolyását. Ez a tabor összetevődik azokból, akiknek nincsenek érdekeik az enyhülésben, azokból,akik nem képesek ádáz sZovjetgyülöletükön tultenni magukat, és a meg mindig nagyszámú szovjetellenessegre félrevezetett tömegekből. Ezek nem latjak milyen nagy előnyök származhatnak az amerikai nép részére a szovjet-amerikai kereskedelmi és ipari kapcsolatokból ipari fellendülés es munkaalkalmak formájában. Kétségtelen, hogy a szovjet vezetők gondolataiban jelen vannak a Watergate botránynak belföldi kö- vetkezmenyei. Hiszen látják, hogy a Kongresszusban milyen nehézségekbe ütközik Nixon korábbi szovjet-amerikai egyezményekben tett ígéreteinek végrehajtása, az enyhülést ellenző erők miatt, y q A mártír es a kommunista Megjelenik Torontóban egy magyar nyelvű.hetilap, amely féktelenebb hangon gyalázza a Szovjetuniót,-Magyarországot es más szocialista országokat, mint a nyilas sajtó. Egyébként nemcsak ezeket, hanem — a közelmúltban — Bertrand Russellt, kora legnagyobb filozófusát es egyik legnemesebb humanistáját, a háború utáni idők első államferfiát, De Gaullet,es a modern spanyolnyelvű irodalom legnagyobb költőjét, Pablo Nerudát, a chilei eltiyomók lángoló szavú ostorozojat. Azt azonban el kell ismerni, hogy ez a lap keményen védi a világ zsidóságat az üldözök ellen. Illetve egy megszorítással: ha az üldözök, vagyis inkább azok, akiket a torontoi újság üldözőknek mond,kommunisták,elsősorban a Szovjetunióban. Veres könnyeket ejt, ha ott egy zsidó nem kap útlevelet, vagy eppen, ha ott nem adjak ki a könyveit, vagy beidézik a rendőrségre. Szerinte ilyen üldözés, ekkora genocid, népirtás meg nem volt a világon. Persze, egyetlen újság nem védheti valamennyi ország zsidóságát az üldözés ellen, igy például a chilei zsidókat, akik közül szeptember óta százakat börtónöztek be es kínoztak meg, tucatjával végeztek ki. Diakokat, professzorokat, tudósokat, művészeket, filmeseket, zenészeket és munkásokat. Ezekre a lap nem pazarol helyet. Most mégis, kivételesen röviden közölte, hogy Jose Toha, az Allende-kor- many volt belügy- és honvédelmi minisztere, le- tartóztatasban, felakasztotta magat. Elfelejti azonban megírni, hogy Mr. Toha a chilei zsidóság kiválósága volt es hogy o, 190 cm magas férfi, 46 eves korában a börtönben 50 kilogrammra (110 fontra) fogyott le. Hja, baloldali volt (nem kommunista), es a mai sajtója annak a zsidóságnak, amelyet nemreg „az emberiség kovászának” mondottak, a baloldal támadására koncentrálja magát, még ha az a baloldal (a Szovjetunió) az orosz zsidóság felszabadítója és az európai zsidóság nagyrészének életmentője is. De ennek a lapnak nem olyan szűk a latokore, hogy csak zsidóknak az üldözése miatt háborodjék fel. Most például ünnepli Mindszenty Józsefet, a Volt magyar hercegprímást, abból az alkalomból, hogy a Pápa elvette tóle hercegprimási címet és mást nevezett ki az esztergomi érsekség elere. Bár zsidó újságnak ehhez semmi köze sincs, megtámadja a Vatikánt a döntés miatt és a volt prímást, minta magyar szabadság szimbólumát aposztrofálja, dicse- roleg említvén meg, hogy a vészes időkben ö a zsidóság védelmezője volt. A Magyar Szó megírta, hogy Mindszenty soha sem tett semmit a magyar zsidókért, mindvégig a jobboldal papjának számított es a nyilasok nem azért tartóztatták le, mert a zsidókat vedte, hanem mert palotáját es az abban felhalmozott ruhaneműket nem akarta átadni a nyilasoknak, sőt azt is megírta, amit a World Federation of Hungarian Jews kiadványa dokumentarisan bemutatott, hogy Mindszenty beleegyezett abba, hogy veszprémi püspöki székesegyházában a nyilasok hálaadó istentiszteletet tartsanak a zsidók haláltáborba való deportálásának Őrömére. A torontói zsidó lapnak ö a mártírja, nem Toha és a chilei zsidóságnak emberbarati munkájukért vértanú-halált halt vezetői. Per. r; C*r. ; *• ~ 3
