Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-04 / 14. szám

Thursday, April, 4. 1974. AMERIKAI MAGYAR SZÓ ,B EMLEKEZES A Budapesten megjelenő Magyar Hírlapján. lO.-i szamaban olvastam: „A közelmúltban hirt adtunk arról, hogy széleskörű társadalmi akció kezdődött Pécs ovógondjainak enyhítésére.” „A városi pártbizottság felhívására Pécs lakossági, vállalatainak es intézményéinek dolgozoi pénzt és társadalmi munkát ajánlottak fel, hogy legalább ezer óvodai hely létesüljön az elkövetkező években, terven felül.” E hír olvasása után úgy zúdultak ram az emlékek, mint a fergeteg. Pedig mindössze két es fel évig voltam pécsi lakos, de úgy a szivemhez nőtt ez a város, mintha ott születtem volna. Az 1918 október 31.-Í eget-földet rengető ese­mények folytán a Habsburg uralom összeomlása és Jugoszlávia létrejötte kényszeritett ki bennünket otthonunkból es 1919 januárjában Pécsett teleped­tünk le. Ott ismertem meg először a szervezkedés hatalmat, ott elveztem először a szabadság édes levegőjét, mert ha rövid ideig is, ott szocialista városi vezetőség volt. Rácz László röviden megemlékezett ezen ese­ménydús időkről a „Porszem a viharban” c. köny­vében. Ott meneteltünk büszkén, boldogan fel a Mecsekre a szellő lengette vörös zászlók mögött, harcias munkásdalokat énekelve. Ott hallottam először a szocializmusról, előadásokra jártam és tekintettel az akkori helyzetre, előadókban nem volt hiány. Úgy történt azután, hogy amikor a Los Angeles-i Munkás Női Kor megalakult, megértettem céljait, azonnal reszese lettem a munkának és ott vagyok azóta is, már több, mint 43 esztendeje. Pécsett egy elegáns kis üzletben kaptam alkalma­zást, úgy hívták, hogy Csipke Áruház. A Király utcában volt, nem tudom, most mi a neve. Volt ott csipke, selyem, selyemharisnya, stb., de csak ide­gen pénzért lehetett ezeket megvenni. A fő vásár­lóka szerb tisztek voltak, akiknek volt „valutájuk.” A szerb-horvát nyelvet jól beszéltem, azért voltam ,hasznos az üzletben. A nyelvet nem gyakoroltam, ennélfogva elfelejtettem, s ma már egy-egy szót ha megértek. 1920- ban resztvettem egy sztrájkban. Nem volt véres sztrájk, az irodai és kereskedelmi alkalmazot­tak egyesülete lépett sztrájkba a jobb megélhetés, a jobb fizetés remenyeben es en, a kis „zöld” tag felszólaltam, mert volt olyan fonok, aki kész volt megadni a fizetésemelest és en kitartásra buzdí­tottam a tagokat. Meg is nyertük a sztrájkot, de elveszítettük a karácsonyi ajándékot. így büntetett a fonok ur. Visszaemlékszem egy másik epizódra. A fonók ur, amikor az üzlet csendes volt, szeretett vicceket mondani. A viccek nem voltak ketértelműek, ha­nem trágár, csúnya dolgok. Három fiatal no dol­gozott az üzletben és egy ilyen alkalommal a két kartarsnóm nevetett, de én a számát sem mozdí­tottam meg. Erre azt kérdezte a fonók: Kisasszony, maganak ez nem tetszik? Mire azt feleltem: Fonók úr, elmondaná ezt a viccet a lanya jelenléteben? A főnők arca pirosabb lett a jo szegedi paprikánál, de. több ilyen piszkot nem kellett lenyelni. 1921- ben nyár középén erkeztem Los Angelesbe a nővéremhez es par hónap múlva ezt a verset írtam: HONVÁGY Hepe-hupás draga pécsi utcán Bús nótákat dudol mar a szel, Megrazkodó könnyező gályákról Hulldogál a sárguló levél. Gunnya8zkodó törpe palotákban Ujja festik a kopott kandallót, Illatozó, pattogó fenyótúz Tavaly télen nekem is dalolt. Rózsafákat télire temetni Túrják már a földet nagy serényen. S itt az örök tavaszi világban A bimbózó virágbokrot nézem. Elmerengek e napos világon, Mig a lelkem titkon odaszáll. Egy-egy napra néha visszavágyom Engem tán ott elfeledtek mar. Gaál Ilonka Los Angeles “Upstairs, Downstairs” A Public Broadcasting Service PBS) Channel 13 TV állomás 13 epizódban mutatta be az “Upstairs, Downstairs” c. televíziós programot, melyet erede­tileg az angol BBC mutatott be az angliai közön­ségnek. Ezekből a programokból több eljut az Egye­sült Államokba is és a leghíresebb pl. Forsythe Saga, melyet Europa több országában is bemutattak. Az “Upstairs, Downstairs” már tárgyánál fogva is különösen említésre méltó. Felszínre hozza azo­kat a társadalmi rétegezodeseket, melyek VII. Ed­ward király uralma alatt is megvoltak, mar a szazad- elejen Angliában es azt a kizsákmányolást, melyben az alacsonyabb osztályok, különösen a nők részesül­tek. A program egy hires angol színésznő, Jean Marsh ideájából származik, akinek édesanyja szobaleány volt. Megismerjük az előkelő Bellamy csaladot es alkalmazottaikat, akik bár állandóan kapcsolatban vannak egymással^égis teljesen külön világban élnek. A színészek kitűnő alakítást nyújtanak. Lady Marjorie és fe'rje, a parlamenti tag, leányuk Eliza­beth, aki bár férjhez megy, de házassága sikertelen, sót gyermekének apja nem is a férjé; fiuk, James, aki teherbe ejti a bájos Sarah-t, a szobaleányt. Ezek a karakterek laknak fenn (Upstairs). Az alagsorban dolgozik a személyzet: Hudson, a komornyik, Mrs. Bridges, a szakácsnő, Rose, a fo szobaleány (Jean Marsh alakítja kitünően), Sarah, Thomas-Watkins, a jóképű sofőr és masok. Látjuk, hogy a kis családot milyen nagyszámú személyzet látja el, úgyhogy ne­kik meg a kis ujjúkat sem kell megmozditaniok. Különösen erdekes jelenet, amikor Elizabeth, az elkényeztetett kisasszony, resztvesz a nők szavazati jogáért folyo harcban és az egyik parlamenti tag ablakait verik be a nők kövekkel. Csatlakozik ehhez Rose, aszobaleany is, s mindketten a bíróság elé ke­rülnek. De csak Rose jut börtönbe, mert a szép Éli- zabethet kiváltja egy gazdag férfi. A börtörtjele- netben láthatjuk azt a szadizmust, ami a század e- lején megmutatkozott az angol fegyintézetekben. Alistair Cook, hires iró és kommentátor, minden program után néhány perces ismertetést ad.az ed­A Channel 13 elismerésre méltó, érdekes és rend­kívül szórakoztató programját érdemes megtekin­teni mindenkinek. Április 7.-tól kezdve megismét­lik, minden vasárnap este 9 és 10 óra között (u- gyancsak pentek esténként 9 órakor). Aki még nem látta, feltétlenül tekintse meg az Upstairs, Downs­stairs -t. C.R. MŰVÉSZÉT D’ALBERT MARIA MAGYAR HANGVERSENYÉNEK SIKERE Február 24.-en, vasárnap délután a Loyola egye­temen tartotta D’Albert Mária, a Chicago Conser­vatory College énektanára magyar opera workshop- ját az Illinois Catholic Womens Club külön meg­hívására. Ez volt a hatodik szépsikeru magyar ope- ra-előadas, melyet a művésznő a Chicago Conser­vatory College Hungarian Opera-Workshop-ja kere­teben rendezett. A műsort Erkel „Hunyadi László” operájának részleteivel nyitották meg. A főszerepe­ket, „Mária”-t Lois Hoffmann szopránó, „László”-t ArnoldTweten tenorista alakították. Mindkettőjük­nek buszkesegere válik, hogy amerikai létükre ilyen kitűnő magyar kiejtéssel énekelték szerepüket. „Gara” örökszep áriáját James W. Branch barito­nista énekelte művészi elmélyüléssel es nagy techni­kával. O D’Albert Mária egyik legtehetségesebb ta­nítványaként szerzett művészi diplomákat. „Mátyás” szerepét a tehetséges Varga Malvin mezzó-szopránó énekelte. Kellemes, szép hangja nagyszerűen érvé­nyesült, zenei felkészültségről téve tanúságot. A műsor külön érdekessége volt, hogy Erkel Ferenc Hunyadi operáját pontosan 130 évvel ezelőtt mutattak be és éppen olyan hóvihar közepette gyü­lekezett a nagyszámú közönség, mint ezen a vasár­napon is. Szirmai Albert „Mézeskalács” magyar daljátékának részletei kerültek ezután bemutatásra. Ez a kitűnő magyar zeneszerző New Yorkban élt hosszú ideig és sok operával, vígjátékkal, vonós négyessel, komoly zeneművekkel is gazdagította a zeneszerető világot. „Mézeskalács” daljateka ezúttal is nagy tetszést váltott ki a hallgatóságból. Varga Malvin kiemelkedő sikert aratott „Örzse” szerepé­ben. Lehár Ferenc világhírű operettjének, a „Szép a vilag”-nak gyönyörű részletei valóban elbűvölték a közönségét. Itt külön említjük Arnold Tweten tenoristat, akinek szép lírai hangja es előadása ki­tűnően érvényesült. Lois Hoffmann magas szoprán hangja és bájos megjelenése nagy hatást keltett. Örömmel hallgattuk a szebbnél szebb duetteket, Varga Malvin és James W. Branch közreműködésé­vel. Az erzéssel-teli és dús hangú bariton szólójában is elismerő tapsot kapott. A hangverseny összekötő szövegét Mátyás Karoly zeneszerző mondotta el, érdekes adatokat ismertet ve úgy a zeneszerzőkről, mint müveikről. Dorothy Lee zongoraművésznő valóban kitett magáért. Ki­tűnően alkalmazkodott a szólistákhoz és egyben rendkívüli magyaros előadást adott. Madeline Czer- na szerepet az utolsó pillanatban részben Lois Hoffmann,részben Varga Malvin vették át, mélyért mindketten külön dicséretet érdemelnek. A közön­ség felállva tapsolta a nagynevű magyar operaene- kesnót, D’Albert Máriát, aki tudásával és odaadásá­val nemcsak a magyar zenekultúrának tesz nagy szolgalatot, de egyúttal a magyar nyelvet is élteti az idegen-ajkuak között. Milyen példamutató tanulság ez azon magyaroknak, akiknek gyermekei már draga anyanyelvűnket nem is ismerik? (Chicagói külön tudósítónktól.) WAYDITCH GÁBOR OPERAI A RÁDIÓN Április 9.-én kedden a WKCR-FM rádió-állomás (89.9) kétszer közvetíti Wayditch Gábor, nemrégen elhunyt, hírneves amerikai magyar zeneszerző mű­veit. Egy órakor az Opium álmok c. opera részlete­it játszák, este 9.30-kor más operáiból részleteket közvetítenek. Felhívjuk new yorki és környéki ze­nekedvelő olvasóink figyelmét erre a rendkívüli rá­dió-programra. ' JJfJSJrsJJJJ.’S-'J/-’.'.'S.-JSS/-JJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom