Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-09-20 / 36. szám
Thursday, Sep. 20. 1973. HérVéci Cevéc írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. FELCSAPOK JOGASZNAK Az ország legkiválóbb jogászelméi párbajoznak egymással mostanában a főváros bíróságai előtt. Az egyik „elcsapat” (Archibald Cox rendkívüli közvád- lo kapitánysága alatt) felsorakoztat minden elképzelhető jogi érvet amellett, hogy a bíróság a Water- gate-bűnténnyel és annak elkenésével kapcsolatos fehérházi hangszalagok kiszolgáltatására kényszerítse Nixont, a másik jogászcsapat viszont — Nixon kepviseleteben — azon buzgolkodik, hogy meggyőzze a bírósagot, miszerint sem a bíróságnak, sem senki másnak az égvilágon nincs joga az elnököt arra utasítani, hogy akármilyen ügyiratot, okmányt vagy — ez esetben — hangszalagot kiadjon a kezéből, mert ót védi a hagyományos mentelmi jog, amelyre egy államfőnek feltétlenül szükségé van ahhoz, hogy a tisztségével járó államugyeket eredményesen intézhesse. A nemzetközi és nemzetbiztonsági ügyek vezetése — úgymond az elnöki jogtanácsosok serege- megköveteli a feltétlen titoktartást. Archibald Cox efelett nem is vitatkozik. Igazat ad az elnök prókátorainak abban, hogy azokat az okmányokat és hangszalagokat, amelyek kimondot- tan államugyekkel, nemzetközi es nemzetbiztonsági témákkal foglalkoznak, az elnöki hivatal nem köteles átadni semmiféle hatóságnak. Cox azzal ervel, hogy a Watergate-bunügy eseteben allaműgyekrol, nemzetközi és biztonsági kérdésekről egyáltalán szó sincs, tehat az erre vonatkozó tárgyi bizonyítékok — amelyekre a vádlottak és gyanúsítottak bűnösségének (vagy ártatlansaganak) a megállapítása céljából a nagyeskűdtszeknek múlhatatlanul szüksége van! —, nem esnek a „végrehajtó hatalom különleges kiváltságának” a vedelme alá. Eddig a pontig meg is egyezem Cox jogtudóssal. Csak azt fájlalom, hogy ö ezen a ponton megállt, holott egy óriási lépessel tovább mehetett volna. Ha én az ó helyeben lennek — noha nem vagyok jogasz —, kis csatabardommal olyan rést ütnek a nixoni fiskálisok vértezeten, hogy csavaros rabu- lisztikajuk felépítménye menten összeomlana az ütés hatasa alatt. Az én „jogászi” okoskodásom igy hangzik: Nixon nem államfői és nem kormányfői minőségben jutott a Watergate-botrány központjába, hanem az egyik elnökjelölt szerepében. (Abban az időben volt legalább tiz jelölt az arénaban — o csak egy volt a sok között!) Egy elnökjelölt nem bújhat ki torvenyszego cselekményeinek a következményei alól - semmiféle kiváltság címen! A Watergate affair nem államügy, nem biztonsági, .nem diplomáciái úgy volt, amely megköveteli a titoktartást, hanem bűn tény ek- kel fűszerezett korteshadjarat az egyik jelölt erdeke- ben. Hogy ez az egy jelölt véletlenül a Fehér Ház ideiglenes lakója volt, az mit sem változtat azon a tényen, hogy az 1972. ev novembereben o nem mint elnök, hanem mint az elnökségre pályázó je- loltek egyike állt a nemzet szine előtt. A jelöltet pedig nem védi semmifele „executive privilege.”! Amit jelólti minőségben elkövetett, azért FELELNIE KELL,mint ahogy a másik jelöltnek: McGovern-nak is felelnie kellett volna, ha ő vetemedett volna hasonló alantas cselekedetekre! Nincs az Alkotmánynak egyetlen cikkelye, a törvénytárnak egyetlen paragrafusa, amely felhatalmazna egy elnökjelöltet HARC IZRAEL ÉS SZÍRIA LÉGI FLOTTÁJA KÖZÖTT AMERIKAI MAGYAR SZÓ Szíria es Izrael légi flottája kozott a múlt bet szerdáján az 1967-es háború befejezese óta a legnagyobb összetűzésre került sor. A sziriaiak jelentése szerint, az izraeli Phantom es Mirage gépek behatoltak Szíria légtersegébe és ez okozta a harcot. E jelentések szerint a sziriaiak ot izraeli gépét lőttek le és az izráeliek nyolc sziriai gepre lőttek eredménnyel. Az izraeli jelentes szerint a két ország repülői közti harc a Földközi Tenger felett, nemzetközi legtersegben történt. Binyamin Peled, izraeli tábornagy szerint 13 sziriai gépét lőttek le, mig az izraeliek csak egyet vesztettek, melynek pilótáját sikerült megmenteni. ® f i t » # » , A két ország légi flottájának ilyen nagyarányú harca jelzi a közel-keleti kérdés súlyosságát, mely válságossá valhat, ha nem jön letre egyezmény Izrael és az arah államok kozott. HH minDEnm... •• f # ! annyi szövetségi adót fizetne, mint Richard M. Nixon, az ország elnöke, akkor a szövetségi kormány bevetele egyenlő volna a NULLAVAL. Kérdi az olvaso: azt akarom tálán mondani, hogy az elnök nem fizet semmi szövetségi adót jövedelme után??? Nem ezt akarom mondani, de ezt olvasom a New York Times 1973. szeptember 12-i számának első oldalán megjelent cikkben. Igaz, hozza kell tenni, hogy szegény elnökünk kénytelen évi 200.000.00 dollárból megélni ebben az inflációs világban. Igaz ugyan az is, hogy a 200.000 dollár fizetésen kívül kap 200.000 dollar zsebpénzt is, a kisebb költségeinek fedezésére. Ebbe persze nincsenek beszámítva azok a milliók, melyeket a szövetségi kormány különböző szervei Nixon palotainak felcifrazasara költöttek. A New York Times cikkéből tudjuk meg, hogy szegény elnöknek oly nagy összegeket kellett felvennie kiadásainak fedezesere, hogy az arra fizetett kamat levonásával egyetlen egy centet sem kellett fizetnie szövetségi adóban. Kérdezheti az olvasó, vajon ez azt jelenti, hogy az egy-két dollár órabéreit dolgozó apa, akinek ebből feleséget es két gyermeket kell eltartania, több adót fizet, mint 200.000 dollar jövedelemmel rendelkező elnökünk?? Ha a két dollar órabérért dolgozó csaladapa fizet egy dollar adót, akkor több adót fizet, mint Richard Milhouse Nixon. WASHINGTON, D.C. A Fellebbezesi Bíróság javasolta, hogy Nixon elnök adja at a Watergat-tel kapcsolatos hangszalagokat Archibald Cox úgyesznek, aki, azok lehallgatása után, döntse el, a szalagok mely részét nyújtja át a Nagyeskűdtszeknek. Nixon e sorok Írásakor még nem döntött, hogy elfogadja-e a Bíróság javaslatát. f törvényszegő aktusok elkövetesere és az ezekkel ! kapcsolatos bizonyítékoknak a visszatartásara. En teh’at nem Richard Nixon elnöktől, hanem Richard Nixon polgártol, aki 1972-ben jelöltként futott, követelnem a bizonyítékok kiszolgáltatását. A választási kampányban a Fehér Ház ideiglenes lakója nem államfő, hanem magánszemély, aki arra törekszik, hogy az elnöki széket elnyerje. Es ha ebbeli törekvésében elkövet valami tórvenyellenes cselekedetet (mint ahogy 1962-ben tette a kaliforniai kormányzóságért folytatott korteshadjárata során!), mint magánszemélynek kell szembenéznie a törvényes kovetkezmenyekkel. Punktum! (Csodalóm, hogy Cox rendkívüli kozvadlonak ez a megkozelites nem jutott eszebe...) Persze, mint magánszemélynek is joga van Nixon- nak a reá nézve terhelő bizonyítékok visszatartásara — egy feltétel alatt: Joga van az Alkotmány ötödik pótcikkelyenek a védelme alá helyezni magat, ha a ibíróság elótt hajlandó a következő kijelentést tenni: „ülő tisztelettel megtagadom a vallomastetelt es a kívánt bizonyítékok átadasat azon a címen, hogy iazok ramnézve bunteto|ogilag terheloek lehetnek. (1973. szept. 13. > Arthur F. Bums, a Federal Reserve Board elnöke mondta: Meggyőztem Nixon elnököt, hogy uj adót kell kivetni az adófizetőkre ha meg akarjuk állítani a további inflációt. Van erre egy jó magyar közmondás: „Könnyű Katit tanéba vinni, ha maga is akar.” Mao Tse-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke tárgyal Pompidou francia elnökkel. Mao a Szovjetunió elleni állaspontra szeretne rávenni Pompidout. 3
