Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-08-30 / 33. szám
Thursday, Aug. 30.1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Sokan felfigyelnek mar az indiánok jogaira, de ezt sajnos, „csak harcos szembesites arán érték el,” s ezzel a Wounded Knee-nél nemreg végbement 70 napos hadi állapotra utalt Mrs. Harris. „A rendszer radikalizalja az embereket az'altal, hogy semmire sem reagál. Nem szeretem a fegyvert és az erőszakot, de megertem a Wounded Knee-i es inas hasonló eseményeket. Azért, mert nincs más kiút.” Az indián ügyeken kívül Mrs. Harrist más is érdekli. Egyik alapitója a National Women’s Political Caucus-nak, tagja az Urban Coalition vezetőségének es a Common Cause igazgatóságának. Úgy érzi azonban, hogy az indiánokkal való' munkájában tudja a számára legmegfelelőbb tevékenységet kifejteni. A NŐK EGYEN JOGOSÍTÁ Előrebocsátom, hogy ezt a cikket NEM a feleségem rendelte meg nálam a női nem feldicsői tésére, hanem teljes tárgyilagossággal meg kell állapítanom, a régi kispolgári “hölgyek előnyben” jelszóval ELLENTÉTBEN, hogy társadalmunkban jelenleg a nők, a dolgozó nők !!! (nem beszélve a Fifth és Madison Avenuek puccos dámáiról, akik valóban csupán a divatszalonok és szőrmeboltok termékei között válogatnak), hátrányos helyzetben vannak. Az allami Munkaügyi Hivatal Detroitban tanulmányozta az alacsony munkakörben dolgozó férfi es női munkások helyzetet, családi és általános élet- körülményeit. A 480 oldalas társadalom-tudományi jelentésben két szociológus rámutatott arra, hogy férfiak áltál uralt társadalmunkban olyan férfi nélküli családban, ahol a családfenntartás az alacsony munkabérül dolgozó not terheli, óriási nehézségekkel kell megküzdeni. A tanulmány olyan 1000 nő egyéni körülményéit taglalja, akik alacsony jövedelmükből egy, két, vagy szerzett gyakorlatuknál fogva elért magasabbmunka bem állás feladását is maga után vonja. 3.) A női átmeneti munkavállalas céljából az első adandó al kalmas állast is kénytelenek elfoglalni, melyek leg többször NEM szakszervezeti helyek, igy meg szak szervezeti védelemben sem részesülnek. Ezzel magyarázható tehat, hogy még az alacsony fizetésű betanított munkások között is a férfiak vannak jobb helyzetben. Pld. a detroiti autógyárak egy es. jobban fizetett munkareszlegeibe nőket nem is vesznek fel, igy mar eleve ki vannak zarva a magasabb keresetből. De meg a gyári továbbképzési tanfolyamokra sem juthatnak be női dolgozok, annak ellenére, hogy a világháború folyamán — férfi munkaerő hiányában — az itthon maradt nők kivá loan vegeztek a rajuk kiszabott munkát, ugyanezekben a munkakörökben. Muníció gyartasara a nők alkalmasak voltak. Bekében pénzkereséstől el vannak t > i p p zarva,Furcsa ertelmezese ez is az igazsagossagnakü! A tanulmány vegeredmenyben azt a tanulságot szűri le, hogy az ehberert dolgozo férfi es női munkaerő egyetlen kiútja a szelesebbkörú szakszervezeti mozgalomban való tömörülés. Szigorúbb es egv- öntetúbb fellépés a lélektelen gyári személyzeti politikával szemben; a női egyenjogositás létrehozása minden munkaterületen; előléptetés, felelősségteljesebb munkakörben való* elhelyezkedés kiegyensúlyozása és azonos munkáért azonos bérezés megteremtése. Stephen Almasi MOST HALLGATNAK Tíz even at vészkiáltásokat hallattak, beavatkozást követeltek a hidegháborús magyar emigránsok Kéthly Anna es Dr. Varga László vezetese alatt Magyarorszag népességének állítólagos „kihalatása” miatt — miután Magyarországon megengedték a magzatelhajtast, gondos hatósági ellenőrzés mellett, — amivel elérték, hogy az igy operált nők közül senki sem halt meg. Tudjuk, hogy éppen a haladottabb országok sorban törvényesítik a magzatelhajtast, de most nem erről írok, hanem idézem az Egyesült Nemzetek legújabb táblázatát, amely szerint (1972-es adatok) 1000 lakosonként a születések szama volt: Berlin 9.1 K. Németország 11.7 Finnország 12.7 Belgium 13.8 Svájc 14.4 Ny. Németország 11.5 Luxemburg 11.8 Ausztria 13.8 Svédország 13.8 Magyarorszag 14.7 Tehat 9 nyugateurópai országban alacsonyabb a születési arányszám: ott is az „oroszok” akarjak ki- halatni a nepeket? Megjegyzendő, az USA-ban is 15-re esett az arányszám... es ha a „színeseket” nem számítjuk, a fehéreknek kevesebb gyermekük van, mint a magyaroknak. Akik e hazugsággal tele- larmaztak a világot, nem tartják szükségesnek, hogy most bevallják (legalább is) a „tévedésüket”? Peregrinus ^——————— TERJESSZE LAPUNKAT! három elemi-iskolás korú gyermeket tartanak el ét elváltak, vagy férjük áltál elhagyottakká váltak. A tanulmány igyekezett összehasonlítani, hogyan aránylik az alacsony keresetű dolgozó nők helyzete az allami segélyből (Welfare) élőkéhez. Sok esetben a dolgozo nők meg hátrányosabb helyzetben voltak, mint a segélyezettek. Termeszetszeni, hogy az eredetileg is alacsony heti jóvedelem egyensúlyát egy váratlan krízis (betegseg, vagy csak pár napos munkanélküliség, házassági bajok, stb.) veszélyesen kizökkenti a rendes kerékvágásból és igy a dolgozó nő, akaratan kívül sem tud máshoz folyamodni, mint ideiglenes allami segélyhez. Akár férjes, akár feij nélküli csaladot vizsgálunk, a nők további három okból is nehezebb helyzetben vannak, mint a férfiak: 1.) Terhesség es a szülést követő hónapok munkaképtelenné teszik a női dolgozót. 2.) Férjezett, vagy gyermekes anyak gyak-c' rabban kénytelenek hosszabb, rövidebb időre kilepni a munkából — ez viszont az időközben megMRS. HARRIS, AZ INDIÁN KULTÚRA HARCOSA ______5. Nemrégen kapta a Woman of the Year for Human Rij^its kitüntetést La Donna Harris, az indián kultúra es indián jogok felig ir, felig indián harcosa. A volt oklahomai szenátor, Fred R. Harris felesége, Mrs. Harris, a Comanche indián törzs tagja es az Americans for Indian Opportunity (A10) alapítója es elnöke, a kitüntetés televízión közvetített átvetelenel eredeti indián ékszereket es indián salat viselt. Interjú alkalmával Mrs. Harris ügy vélekedett, hopr „külonbozosegunk megbecsulesevel — 300 indián törzs van az országban — mindannyian jobb világpolgárok leszünk. Megtanuljuk tisztelni a különböző kultúrákat, mint az ázsiai, latinamerikai, afrikai es közel-keleti országok kultúráit.” Elmondotta, hogy gyermekkorában arra tanítottak, hogy nyelvük és kultúrájuk mit sem ér. Arra nevelték, hogy szegyeljek a származásukat. Fel kellett adni az in- diánságukat, hogy tanulhassanak. „Ma már az indiánok sem nyelvüket, sem a bőrük színét nem sze- gyelik. Az eredeti amerikaiak büszkeseggel tekintenek önmagukra és kultúrájukat értekesnektekintik,” mondotta. Mrs. Harris szervezete többek kozott iskolai olvasókönyveken dolgozik, melyeket indiánok írtak. A történetek indiánokról szólnak. A tankönyveket ősszel bocsátják ki. Mrs. Harris az amerikai „olvasztókemence” elméletét csalóka elgondolásnak tekinti. „A sötét bőr soha sem olvad be. Az indiánok nem akarnak beolvadni. Meg akarják tartani törzsi hagyományaikat. Fenntartják a jogot, hogy másmilyenek legyenek.” Az eredeti amerikaiaknak van a legalacsonyabb jövedelmük, az országban, laknak a legrosszabb házakban, gyermekeik maradnak ki legnagyobb számban az iskolákból. Az óngyilkosság köztük négyszer nagyobb az országos átlagnál és várható élettartamuk csupán 47 év. Az indián lakosság a U.S.-ben jelenleg 1 milliót tesz ki es csak fele él a rezervátumokon. „Az indiánok számára a legnagyobb problémát a nem-indianok kepezik”, mondotta Mrs. Harris. Az a baj, hogy a nem indiánok úgy nevelik gyermekeiket, hogy mire felnőnek, sok esetben mindenkitől félnek és idegenkednek, aki másképp néz ki.
