Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-08-02 / 29. szám
Thursday, Aug. 9. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Az öreg ott kuporgott a nyári konyhában, amely' nek már csak az elnevezese volt a régi, egyébként sokáig lomtárnak használtak a foosztályvezetőék. Később ott lakott Rex a vadászvizsla. De hogy szegény Rex kimúlt, hát odatelepitették az öreget. Nem marad kihasználatlanul egy akkora helyiség. A villa ötszobás volt ugyan, de az öreg is belátta, hogy nem lakhat ott. Állandóan köhögött, kráko- goft, meg sokszor napokig feküdt, ha kiújult a reuma • ja,amit meg az első világháborúban szedett össze. 0- lyankor bizony nem tudott fát vágni, meg udvart söpörgetni, es a brikettet sem tudta felhordani a pincéből, hogy jó meleg legyen a villa minden szobájában. Enni sem evett valami gusztusosán. Nem volt mar egy foga sem, igy csak nyamnyogott, amitol a menyének elment az étvágya, és megfájdult a feje. — Nem bírom! — panaszkodott minduntalan a feijének — Meglátod egyszer az idegosztályon kötök ki. Képtelen vagyok ránevelni, hogy kulturem- ber módjára viselkedjen! Örökké összehúzza lábával a szőnyeget, beleül piszkos ruhájával a fotelba és ha nem ügyelnék ,biztosan a hamutartó mellé hamuzna! De a legtöbb komplikáció akkor keletkezett, ha társaság érkezett. Sokáig nem tudták eldönteni, hogy mit mondjanak, ki az az elhanyagolt külsejű kis görcs, aki ott ténfereg a villában. Egy ideig vincellérnek mondtak, bar szólójuk nem volt, de ezt a vendégek nem tudhatták, aztán lett belőle favágó, majd sekrestyés, aki itt húzódott meg a pap haragja elöl, sőt egyik télen remetének is hazudták, aki egy fa odvából menekült hozzájuk. — Az apám — vallotta be egyszer részegen a főosztályvezető, de mivel a baráti kör tagjai közül mindenki úgy tudta, hogy az apja Kanadaban hoteltulajdonos, igy elnéző meghatódással vették tudomásul ezt a kijelentest. Istenem, hogy vágyik szegény fiú a távolban élő apa után! Végül nem maradt más megoldás, mint a nyári konyha. — Itt aztán nincs perzsaszönyeg apam! — hunyorított rá cinkosan a főosztályvezető, amikor átki- sérték az öreget — Itt azt csinálhat, amit akar! Még táncolhat is! Ráült a vaságyra, a tenyerével megpaskolta a szalmazsákot. — Legszívesebben en aludnék itt! Olyan ez,mint egy legénylakás. Bedurrant a vaskályhába, aztan magára teríti a pokrocot. Ha nem eleg, vannak ott zsákok is. Meg akár nőket is fogadhat. . .! Az öreg válaszolni akart, de a szava köhögésbe fulladt. És a köhögése úgy hatott, mint egy fájdalmas elnyújtott ugatás. Az osztályvezető később sokszor hallotta ezt éjszakánként, amikor a szel zörgette a villa ablakait. Olyankor a fejére húzta a pehelypaplant és elképzelte, hogy az apja valóban Kanadában él, mint hoteltulajdonos. Minden rendbe lett volna, de egy napon uj vizslát kapott a főosztályvezető. Az igazgatója lepte meg vele, aki maga is nagy vadász volt és értett a vizslákhoz. — Kitűnő kutya ! — mondta az osztályvezetőnek, aki boldogan mosolygott a megtiszteltetéstől. — Meglásd jobb mint az előző! Csak tartsd nagyon jól, de hát ezt fölösleges is mondanom, hiszen te nemcsak jó vezető, de vérbeli vadász is vagy. Tudod, hogy kell bánni egy kutyával. Az osztályvezető hazavitte a vizslat, de a nyári konyha elé érve rádöbbent, hogy bizony az foglalt. Most mit csináljon? Itt az uj vizsla és a nyári konyha foglalt! — Es a szociális otthon mire való? — vakargatta meg a kutya fejét a felesege, aki kijött az ugatasra.— Hányszor mondtam már neked! — De szivecském, mégis csak az apám. . . Valahol ellakhatna itt! — Mi meg beleörülnénk! Attól a szörnyű kohö - géstöl, mar igy is alig bírok aludni és amikor találkozom vele, mindig úgy néz ram, mint egy gyi'kos- ra. — Ugyan! Hiszen alig latjuk! Naphosszat bent űl a vaságyon! — Nem fiacskám — rázta meg a fejét az asszony — vidd csak be szépen szociális otthonba. Te el tudod intézni, hogy helyet kapjon! Vagy azt akarod - nézett szomorúan a vizslára —, hogy ez a gyönyörű kutyus megfázzon és meghaljon kint a hidegben? Ez hatott az ingadozó fiúra. Hosszú utánjárás u- tán beutaltatta az öreget egy szociális otthonba, addig a vizsla bent lakott velük, csak amikor megürült a nyári konyha, költöztették ki. Előbb persze illendően kitakarítottak, meg átfestettek, mert az öreg igazán rendetlen ember volt! Azt a szép nyári konyhát, amiben még a főosztályvezető is ellakott volna, teleköpdöste tökmaggal. A falra pedig egy megszenesedett fadarabbal mindenféle ostobaságokat firkált a szeretetrol. FELHŐK Jön at a lány, alkonytájba.- Megremeg a nyirfaerdő — Terített ürüsubára lehever egy bárányfelhő. Holnapután éjszakára- ha a hold harmadszor feljö - elszáll a legény subája: egy magányos viharfelhő . . . Sárándi József BALLADA Erdötiízzé lombósodom, fehéren izzanak ágaim, menekülnék a madarakkal, — leégtek a szárnyaim. Kitépett gyökerekkel Hozzád kéne szaladnom — jössz szélbe öltözötten — itt kell nekem maradnom. Rostjaim ropogását hallod a szerelem-lázban, rám fújsz, fényedet látod a szított lángban. Egymástól vagyunk szépek, susogja most a vér. Holnap szivünkbe mártja kristály-pengéjét a tél. Kovács József OLVAD A VAS. GYÖRGY DÖRGŐ MELLKASÁN ropog dézsa csontja ördögfekete düh habzik halál-feszes karókon száraz koponyák zörögnek olvad a vas györgy dörgő mellkasán ropog kemény csontja moccanatlan lángol tölgyböl-hasitott feje irtózik rühes lerogyástól megsüti magát elevenen ökle megrohad bele ropog verhetetlen csontja megfeszített seregét bukva dübörgő szivével táltos rohamra szítja irtózik rühes lerogyástól ropog eleven csontja az első kaszát foggal kinyújtja Zsadányi Lajos FÚGA A vizek fölött nyugalom van. A szemedben egy szitakötő röpdös nem tud leszállni kering örökké. Jön a bárányszínű éj világítanak a kertben a mákgubók. Most szakad föl a némaság romjai közt a múltnak térdepel az élő. Milyen szép a szived, mint a lóhere virága. Nem tudom kezembe fogni csak nézem messziről, simítom a bőröd mint a füveket. Behunyom a szemem s érzem a vizek fölött nyugalom van. KIOLVASTAD A LÁPÓI? ADD TOVÁBBI MAS IS TANULHAT BELŐLE!
