Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-12-20 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 20. 1973. • 7 r Érdekes látvány a Broadwayn Utam a minap a Broadway es 46.utca fele vezetett. Este hat óra fele értem oda. Elhatároztam, hogy bemegyek a H. & H. önkiszolgáló etterembe egy harapásra. Kezemben a tálcával, odamentem az ételpulthoz, megnéztem a tepsikben forró vizben melegen tartott ételeket. Bizony nem volt valami kecsegtető, amit láttam. így csak sárgarépa es zöldbab főzeléket kértem és a kávéfőzőnél töltöttem magamnak egy csésze kávét. Amikor fizetésre került a sor, a pár szelet sárgarépáért es néhány szál zöldbabért,- no meg a kávéért 95 centet számítottak. Szerencsére volt nálam egy otthonról hozott szendvics, azt is elfogyasztottam, úgyhogy nem maradtam éhesen. Mivel 7 orara volt a találkozom, ráértem es „vacsorám” elfogyasztasa után körülnéztem. Ez az etterem, mely a varos egyik legforgalmasabb körzetében van, a múltban ilyen idötájt tele volt vendégekkel, most azonban kongott az ürességtől és az asztaloknak több, mint fele, üresen várta a nem letezó vendegeket. Megfigyeltem, hogy több asztalnál a vendegek előtt csak kávé, vagy mint az en asztalomon, egykét főzelék volt. Többen magukkal hozott zacskóból vettek ki szendvicsüket, vagy süteményüket. Egy másik asztalnál, a közelemben, hat nő ült, előttük üres tányérok, melyekből mar elfogyasztották az ennivalót, de folytattak a tereferet. Nem tudom, mióta voltak ott és nem tudom, meddig maradtak, mivel én egy fel óra után eltávoztam. Nem ez volt egyetlen asztal, ahol a vendégek nem ettek, nem ittak, hanem csak beszélgettek. Igaz, kinn hideg szél fújt. Az időjárás kedvezőtlen volt. A vendegek közül jónehanyan ugylátszik csak egy csésze kavéra jöttek be, hogy felmelegedjenek. Mielőtt elhagytam az ettermet, megláttam az üzletvezetőt, aki eber szemmel es észlelhető idegesseggel figyelte az üres asztalokat es az elfoglalt asztalok körül keveset, vagy semmit sem fogyasztó vendégeket. Elkerülhetetlenül a harmincas évek tapasztalatai jutottak eszembe. L.E. Magunk sem tudjuk, hogy nevessunk-e, vagy sírjunk a jelenlegi helyzeten. Ahogy a mindennapi újságokat vagy folyóiratokat olvassuk, majdnem semmi mast nem találunk benne, mint a mizériák taglalasat, különféle tervezeteket a kellemetlen idők átvészelése céljából és felhívást az emberekhez, hogy mit, mennyire, vagy mennyire NE használjanak, úgy a konyhában, mint a lakószobákban, vagy autóikban. — 1950-et irtunk, alig 5 évvel a háborús veszteségek után, amikor összekuporgatott penzemen nagy büszkén vettem magamnak egy 125-ös Csepel motorbiciklit. Könnyen ertheto, hogy szegény kis Magyarországon 1950-ben megválóban szükség volt a benzin jegyre es eddig meg mosolyogtam magamon, ha arra emlékeztem vissza, hogyan mentem kútról kútra, kannakba összeszedni a jegyre jaro benzint, hogy egy későbbi, nagyobb kiránduláshoz elegendő üzemanyagot tároljak magamnak. Most 1973-at Írunk. A helyszín NEM Magyar- ország a habom után, hanem USA (egy koreai, vietnámi habom után, közepette más, esztelen csao«o«o< tarozásoknak a világpolitika színpadán) Meg pillanatnyilag nincs benzinjegyem itt, de vasárnap már mindenesetre nem kapok benzint — ezert igy pénteken járom körül a környéket es úgy örülök egy tank nem túlzottan felemelt gazolinnak — mint 24 evvel ezelőtt egy kis uborkás-üveg- nyi benzinnek. Sírjak, vagy nevessek? — Sirassam a vezető kormányszervek nemtörődömséget? Az „Ej ráérünk arra meg” — ósdi és tehetetlen rendszerét, — hogy a kormány már evekkel ezelőtt nem vett fáradságot a tervszerű gazdálkodásra, kitermelésre es a fecsér- les megakadályozására? Vagy nevessek? — Nevessek-e magamon, az önirónia tükörbe nézó márvanyos hidegségével, hog> bolondot űznek velem es az egész dolgozó tömeggel? Kevesebb, rosszabb, állandóan csökkenő szolgáltatásokért, — kedvezőtlenebb életviszonyokért — mindig többet és többet fizetünk. Legyen az különféle szupermarketbeli termék, villany- vagy gázszolgáltatás , vagy Uncle Sam, mint adó-behajtó, feneketlen zsák. .. . . T Almasi István NEM VAGYOK EGYEDÜL Évekkel ezelőtt hosszú időn at nagyon rövidre vágattam a hajamat (Crue cut), tekintet nélkül arra, mi volt a divat. Miért? Hamarjában nem is tudnám megmagyarázni. Lehet, hogy azért, mert ezt a hajviseletet tartottam leghigénikusabbnak. Vagy talán azért, mert nem került munkába, hogy rendben tartsam a hajamat. Vagy ki tudja miért?? Ez a hajviselet azonban megkívánta, hogy legalább minden három hétben egyszer ellátogassak a borbélyhoz, mert ha nem, akkor hajam nem volt sem rövid, sem hosszú, szóval rendetlen lett volna. Igen ám, de jött a Nixon-inflácio. Az S 1.50-es hajvágás felment $ 1.75-re, majd 2.— dollárra, majd $ 2.25-re és most már $ 2.50-et kell fizetni borravalón kívül. Igaz, közben a fejem búbján a kopasz rész is mégnagyobbodott egy kicsit, de a döntő ok mégis csak a haivágás árának gyors . Hj«±l 'n'i 1 W * es lenyeges emelkedese, amiért(megvaltípztatt^m a.... „frizurámat.” Most már hosszú a hajam. Nem túl hosszú, mint a fiataloké, de nem olyan rövid, mint volt. Nem megyek egyik szélsőségbe sem. Új hajviseletem megengedi, hogy ne minden három hétben, hanem minden hat hétben egyszer menjek csak a borbélyhoz. Ez $ 2.75, vagy 3.00 dollár kiadást jelent, — attól függően, hogy a hónap melyik napjan megyek, vagyis hogy mennyi pénz áll rendelkezésemre. Az infláció elleni harc ezen módját, vagyis hogy ritkábban látogatom a borbélyüzletet, a jelek szerint nemcsak en alkalmazom. Nem vagyok az egyedüli, aki ritkábban látogatja a borbélyt. Megfigyeltem, hogy a borbélyüzletek nagy része hétfőn, kedden, szerdánfcsütörtökön és pénteken kong az ürességtől. Csupán szombaton kell várni, mig rám kerül a sor. A Nixon-infláció ugylátszik kihat nemcsak az ipari dolgozókra, a hivatalnokokra, de karos hatással van: a-, kis.hkletóiiíberéferé is.' ,..g...c Könyvcgetés Amerikában Meg lesz-e engedve MOSTANHOZ EGY EVRE A___ BENZIN-ÖNGYÚJTÓ használata - vagy gyufát fogunk használni cigarettához ? A 650 lakosú, North Dakota-i Drake községben, az iskolaszék rendeletére, a középiskola gondnoka az epület kemencéjében elegette Kurt Vonnegut “Slaughter - house Five” cimu regényének 32 puhakötesü példányát. Az iskolaszék a könyvet illetlennek, isten- karomlonak nyilvánítottá. A Vonnegut regényt irodalmi olvasmánynak adta fel egy fiatal tanar, Bruce Severy, 15 éves tanítványainak. A Drake-i könyvegetes óriási felháborodást keltett. „Akárcsak Hitler!”, mondogattak mindenütt. „Ostoba, primitiv cenzúrázás,” mondotta Jerome Weidman iro, az Authors League of America elnöke. Az American Civil Liberties Union a könyv- egetest „a szólas-szabad- ság önkényes, szeszélyes megszegésednek nyilvánította, a National Education Association helyi osztálya „szinte hihetetlen”-nek minősítette. Habár .. • / * könyvegetes szokatlan az Egyesült Államokban, irodalmi müvek könyvtárból, iskolából, sőt könyvesboltokból való kitiltása egyáltalán nem szokatlan eset. Konzervatív, visszamaradt vidéki városokban, de néha meg nagy városokban is előfordul. A körzeti iskolafelügyelő kijelentette, hogy más könyvek is elbírálás alá kerülnek, közöttük William Faulkner egyik antológiája, Hemingway es Steinbeck művei is. Ezeket is majd elpusztítják, ha irodalom oktatásra alkalmatlannak találják. A Drake High School tanulói most mindent megtesznek, hogy kezükbe kaphassák Kurt Vonnegut könyveit. Mr. Severy tanulóinak többsége kérvényben szerez alairasokat a “Slaughterhouse” tananyagba való visszahelyezésére. i HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, 1 í szíveskedjék annak meghosszabbításáról ideje- * ben gondoskodni. I | Egy évre $ 12.50, félévre $ 7.00. \ I Megújításra: | j Naptárfa: $ ................................................... | I Név: :.. .......... .á........................................ j g . 5 Cim: v. ...................... | l ■ : < I Varos:................. ......Állam:............... I ! J Zip Code:................. AMERIKAI MAGYAR SZÓ jl30 East 16th Street, New York, N.Y. 10003* TERJESSZE LAPUNKAT Vt t % I. J A, * ?k‘.f ú V J* -i* T. 'f h J J h Jl f »< frady hM IJ 1 i--t tdü i ' ' “ =Ks