Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)

1973-12-20 / 49. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 20. 1973. • 7 r Érdekes látvány a Broadwayn Utam a minap a Broadway es 46.utca fele veze­tett. Este hat óra fele értem oda. Elhatároztam, hogy bemegyek a H. & H. önki­szolgáló etterembe egy harapásra. Kezemben a tál­cával, odamentem az ételpulthoz, megnéztem a tep­sikben forró vizben melegen tartott ételeket. Bi­zony nem volt valami kecsegtető, amit láttam. így csak sárgarépa es zöldbab főzeléket kértem és a kávéfőzőnél töltöttem magamnak egy csésze kávét. Amikor fizetésre került a sor, a pár szelet sárga­répáért es néhány szál zöldbabért,- no meg a kávéért 95 centet számítottak. Szerencsére volt nálam egy otthonról hozott szendvics, azt is elfogyasztottam, úgyhogy nem ma­radtam éhesen. Mivel 7 orara volt a találkozom, ráértem es „vacsorám” elfogyasztasa után körülnéztem. Ez az etterem, mely a varos egyik legforgalmasabb kör­zetében van, a múltban ilyen idötájt tele volt ven­dégekkel, most azonban kongott az ürességtől és az asztaloknak több, mint fele, üresen várta a nem letezó vendegeket. Megfigyeltem, hogy több asztalnál a vendegek előtt csak kávé, vagy mint az en asztalomon, egy­két főzelék volt. Többen magukkal hozott zacskó­ból vettek ki szendvicsüket, vagy süteményüket. Egy másik asztalnál, a közelemben, hat nő ült, előttük üres tányérok, melyekből mar elfogyasztot­ták az ennivalót, de folytattak a tereferet. Nem tu­dom, mióta voltak ott és nem tudom, meddig ma­radtak, mivel én egy fel óra után eltávoztam. Nem ez volt egyetlen asztal, ahol a vendégek nem ettek, nem ittak, hanem csak beszélgettek. Igaz, kinn hideg szél fújt. Az időjárás kedvezőtlen volt. A vendegek közül jónehanyan ugylátszik csak egy csésze kavéra jöttek be, hogy felmelegedjenek. Mielőtt elhagytam az ettermet, megláttam az üzletvezetőt, aki eber szemmel es észlelhető ideges­seggel figyelte az üres asztalokat es az elfoglalt asztalok körül keveset, vagy semmit sem fogyasztó vendégeket. Elkerülhetetlenül a harmincas évek tapasztalatai jutottak eszembe. L.E. Magunk sem tudjuk, hogy nevessunk-e, vagy sír­junk a jelenlegi helyzeten. Ahogy a mindennapi újságokat vagy folyóiratokat olvassuk, majdnem semmi mast nem találunk benne, mint a mizériák taglalasat, különféle tervezeteket a kellemetlen idők átvészelése céljából és felhívást az emberekhez, hogy mit, mennyire, vagy mennyire NE használjanak, úgy a konyhában, mint a lakószobákban, vagy autóikban. — 1950-et irtunk, alig 5 évvel a háborús vesztesé­gek után, amikor összekuporgatott penzemen nagy büszkén vettem magamnak egy 125-ös Csepel mo­torbiciklit. Könnyen ertheto, hogy szegény kis Magyarországon 1950-ben megválóban szükség volt a benzin jegyre es eddig meg mosolyogtam magamon, ha arra emlékeztem vissza, hogyan mentem kútról kútra, kannakba összeszedni a jegyre jaro benzint, hogy egy későbbi, nagyobb kiránduláshoz elegendő üzemanyagot tároljak magamnak. Most 1973-at Írunk. A helyszín NEM Magyar- ország a habom után, hanem USA (egy koreai, vietnámi habom után, közepette más, esztelen csa­o«o«o< tarozásoknak a világpolitika színpadán) Meg pillanatnyilag nincs benzinjegyem itt, de vasárnap már mindenesetre nem kapok benzint — ezert igy pénteken járom körül a környéket es úgy örülök egy tank nem túlzottan felemelt gazolin­nak — mint 24 evvel ezelőtt egy kis uborkás-üveg- nyi benzinnek. Sírjak, vagy nevessek? — Sirassam a vezető kor­mányszervek nemtörődömséget? Az „Ej ráérünk arra meg” — ósdi és tehetetlen rendszerét, — hogy a kormány már evekkel ezelőtt nem vett fáradságot a tervszerű gazdálkodásra, kitermelésre es a fecsér- les megakadályozására? Vagy nevessek? — Nevessek-e magamon, az ön­irónia tükörbe nézó márvanyos hidegségével, hog> bolondot űznek velem es az egész dolgozó tömeggel? Kevesebb, rosszabb, állandóan csökkenő szolgálta­tásokért, — kedvezőtlenebb életviszonyokért — min­dig többet és többet fizetünk. Legyen az különféle szupermarketbeli termék, villany- vagy gázszolgál­tatás , vagy Uncle Sam, mint adó-behajtó, feneket­len zsák. .. . . T Almasi István NEM VAGYOK EGYEDÜL Évekkel ezelőtt hosszú időn at nagyon rövidre vágattam a hajamat (Crue cut), tekintet nélkül arra, mi volt a divat. Miért? Hamarjában nem is tudnám megmagyarázni. Le­het, hogy azért, mert ezt a hajviseletet tartottam leghigénikusabbnak. Vagy talán azért, mert nem került munkába, hogy rendben tartsam a hajamat. Vagy ki tudja miért?? Ez a hajviselet azonban meg­kívánta, hogy legalább minden három hétben egyszer ellátogassak a borbélyhoz, mert ha nem, akkor ha­jam nem volt sem rövid, sem hosszú, szóval rendet­len lett volna. Igen ám, de jött a Nixon-inflácio. Az S 1.50-es hajvágás felment $ 1.75-re, majd 2.— dollárra, majd $ 2.25-re és most már $ 2.50-et kell fizetni borravalón kívül. Igaz, közben a fejem búbján a kopasz rész is mégnagyobbodott egy kicsit, de a döntő ok mégis csak a haivágás árának gyors . Hj«±l 'n'i 1 W * es lenyeges emelkedese, amiért(megvaltípztatt^m a.... „frizurámat.” Most már hosszú a hajam. Nem túl hosszú, mint a fiataloké, de nem olyan rövid, mint volt. Nem megyek egyik szélsőségbe sem. Új hajviseletem meg­engedi, hogy ne minden három hétben, hanem min­den hat hétben egyszer menjek csak a borbélyhoz. Ez $ 2.75, vagy 3.00 dollár kiadást jelent, — attól függően, hogy a hónap melyik napjan megyek, vagyis hogy mennyi pénz áll rendelkezésemre. Az infláció elleni harc ezen módját, vagyis hogy ritkábban látogatom a borbélyüzletet, a jelek szerint nemcsak en alkalmazom. Nem vagyok az egyedüli, aki ritkábban látogatja a borbélyt. Megfigyeltem, hogy a borbélyüzletek nagy része hétfőn, kedden, szerdánfcsütörtökön és pénteken kong az ürességtől. Csupán szombaton kell várni, mig rám kerül a sor. A Nixon-infláció ugylátszik kihat nemcsak az ipari dolgozókra, a hivatalnokokra, de karos hatás­sal van: a-, kis.hkletóiiíberéferé is.' ,..g...c Könyvcgetés Amerikában Meg lesz-e engedve MOSTANHOZ EGY EVRE A___ BENZIN-ÖNGYÚJTÓ használata - vagy gyufát fogunk használni cigarettához ? A 650 lakosú, North Dakota-i Drake község­ben, az iskolaszék rende­letére, a középiskola gondnoka az epület ke­mencéjében elegette Kurt Vonnegut “Slaughter - house Five” cimu regényé­nek 32 puhakötesü pél­dányát. Az iskolaszék a könyvet illetlennek, isten- karomlonak nyilvánítottá. A Vonnegut regényt iro­dalmi olvasmánynak adta fel egy fiatal tanar, Bruce Severy, 15 éves tanítvá­nyainak. A Drake-i könyvegetes óriási felháborodást kel­tett. „Akárcsak Hitler!”, mondogattak mindenütt. „Ostoba, primitiv cenzú­rázás,” mondotta Jerome Weidman iro, az Authors League of America elnö­ke. Az American Civil Liberties Union a könyv- egetest „a szólas-szabad- ság önkényes, szeszélyes megszegésednek nyilvání­totta, a National Education Association helyi osztá­lya „szinte hihetetlen”-nek minősítette. Habár .. • / * könyvegetes szokatlan az Egyesült Államokban, irodalmi müvek könyvtárból, iskolából, sőt köny­vesboltokból való kitiltása egyáltalán nem szokat­lan eset. Konzervatív, visszamaradt vidéki városok­ban, de néha meg nagy városokban is előfordul. A körzeti iskolafelügyelő kijelentette, hogy más könyvek is elbírálás alá kerülnek, közöttük William Faulkner egyik antológiája, Hemingway es Stein­beck művei is. Ezeket is majd elpusztítják, ha iro­dalom oktatásra alkalmatlannak találják. A Drake High School tanulói most mindent meg­tesznek, hogy kezükbe kaphassák Kurt Vonnegut könyveit. Mr. Severy tanulóinak többsége kérvény­ben szerez alairasokat a “Slaughterhouse” tananyag­ba való visszahelyezésére. i HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, 1 í szíveskedjék annak meghosszabbításáról ideje- * ben gondoskodni. I | Egy évre $ 12.50, félévre $ 7.00. \ I Megújításra: | j Naptárfa: $ ................................................... | I Név: :.. .......... .á........................................ j g . 5 Cim: v. ...................... | l ■ : < I Varos:................. ......Állam:............... I ! J Zip Code:................. AMERIKAI MAGYAR SZÓ jl30 East 16th Street, New York, N.Y. 10003* TERJESSZE LAPUNKAT Vt t % I. J A, * ?k‘.f ú V J* -i* T. 'f h J J h Jl f »< frady hM IJ 1 i--t tdü i ' ' “ =Ks

Next

/
Oldalképek
Tartalom