Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-11-29 / 46. szám
Thursday, Nov. 29. 1973. A AMERIKAI MAGYAR SZÓ r ii * t Az Egyesült Államoknak elorelathatolag napi 26 millió hordó olajra lesz szüksége 1985-ben. Ennek legkevesebb ötödrészét az olajban leggazdagabb Szaudi Arabiából kell majd beszereznie. Ez azonban attól függ, hajlandó lesz-e ez az ország termelesenek felet az Egyesült Államoknak eladni. Fajszal királyra és nagyszámú családjából álló kormányára óriási nyomást gyakorolnak a szomszédos arab országok, hogy az olajat, az Egyesült Államokkal szemben és az arab érdekek védelmében politikai célokra használja fel. A U.S. az idén napi 600.000 hordó szaudi olajat vásárolt, de Fajszál tovább engedve az arabok nyomásának, teljes olajzárlatot rendelt el, ami a fűtőanyagban amugyis szűkölködő U.S.- ben egyre súlyosabb helyzetet teremt. Szaudi Arábia ezenkívül teljes termelését először 10 százalékkal, utána, minden hónapban, további 5 százalékkal csökkenti, mindaddig, mig Izrael vissza nem adja az 1967-ben elfoglalt arab területeket. A világ olajellátasat állandóan redukálva, Szaudi Arábia rövid időn belül kritikus helyzetet teremthet az Egyesült Államok részére és kenyszeritheti, hogy megszüntesse Izrael támogatását. Amerikai támogatás nélkül Izrael nem tehet mást, minthogy visszaadja az elfoglalt területeket és béketárgyalásokat kezd az arabokkal. Az olajpolitika közepette különös helyzetbe került Szaudi Arábiában a négy óriási amerikai olaj- vállalat és a szaudi arábiai kormány tulajdonában levő Aramco olajtermelő vallalat. A kaliforniai Standard Oil-nak, a Texaco-nak és az Exxon-nak 30 százalék, a Mobil Oil-nak 10 százalék érdekelt- sege van a vállalatban. Az 1973 januárban kötött egyezmények szerint a szaudiak 25 százalék érdekeltséget kaptak, amely 1983-ra 51 százalékra megy fel. Ez a többségében amerikai kezekben levő vállalat most abban a fonák helyzetben van, hogy nem szállíthat olajat az Egyesült Államoknak. Mint az egyik vezérigazgató, Joseph J. Johnston mondotta: „Minden üzemünk Szaudi Arabiaban van. Követnünk kell a szaudi kormány rendeletéit, különben mehetünk. Ez igy van, s ha kimegyünk innen, az senkinek sem lesz jo.” Kijátszani sem lehet az embargót. A szakértők egyetértenek abban, hogy az olajszállítások irányukat nagyon könnyű követni. Atrakodo helyekről es nagy olajfinomitókbol némi arab olaj eljuthat a zárlat alá vett helyekre, de a nagy olajszállító utak annyira ismertek, hogy a jelenlegi szigorú arab embargo miatt a feketelistára helyezett országokba nem lehet nagy mennyiségű olajat szállítani. A ka- ribtengeri olajfinomítók is feketelistára kerültek, mivel olajtermelésüknek nagy részét az Egyesült Államoknak szállítják. Most utóbb Kanada bojkottálásával is fenyegetnek, hogy ne szállíthasson olajat a U.S.-nek. Az amerikai olajipar vezetőinek velemenye szerint az ipar vagy a kormány úgyszólván semmit nem tehet ennek a helyzetnek a megváltoztatásán. Fajdalommal gondolnak arra, hogy 1950-ben a nyugati kormányok még megdönthették a Mossadegh kormányt, amikor Mossadegh Iránban az olajipart államosította. Akkor még nagy kínálat volt olajban, a nyugati országok nem voltak hajlandók az államosított olajat megvásárolni, hanem az arab termelőkhöz fordultak. Most, hogy az olaj nagyon, keresett árucikk lett, teljesen megváltozott a helyzet, az olajtermelő államok javara. Nixon elnök nemrég haragosan megjegyezte, hogy jo lesz, ha az arabok emlékeznek, milyen sors erte Mossadeghet, de megjegyzését gúnyosan fogadták az arab vezetők. V.K. SAKKBAN TARTOTT ISRAEL SAUDI ARABIA MARIAN í * f ZULUF SAFANIYA MAmanifa / .. abit-M / S\ MAWAT*^ m \ KHURSANlYAHr KKKI HARMAUYAH TEXACO Percentage of Aramco ownership: Saudi Arabia, 25%; California Standard, Exxon and Texaco, 22.5% each; Mobil, 7.5% Proved oil fields A Szovjetunió emelkedő üzemanyag termetese Az elmúlt két evben az Egyesült Államok mind jobban érzi a nyersanyag hiányt. Ugyanekkor a Szovjetunió, tervgazdálkodása folytán, elerte már azt a fokot, hogy nemcsak teljes ellátását tudja fedezni, hanem óriási termeléséből exportálni is képes. A Szovjetunió természeti kincsekben elképzelhetetlenül gazdag. A világ széntermelésenek 57 %-a, a természetes gáz es nyersolaj egyharmada, a vas- e'rc 40 %-a, valamint jelentős mértékű ásványi anyagok rejtőznek hatalmas hegyvidékeiben. Az Ural hegység bányáiból 1971-ben összesen 25 billió dollár értékű ásványi anyagot termeltek ki, amiből több, mint 3 billió dollárnyi került exportra. . Az USA-ban 1973 májusában a Bányászati Felügyelőség azt jelentette viszont, hogy az elkövetkezendő 25 évben legalább 60 billió dollar értékű ásványi termék behozatalára lesz szükség. (Üzemanyag, fűtőanyag és különféle kémiai alapanyagok.) A U.S. gazdasági egyensúlya felforditottpiramishoz hasonlít. Az 1.200 billió dolláros kereskedelmi forgalom a piramis alsó csúcsán megjelenő kb. 40 billió dollar értékű különféle ásványi anyag feldolgozásán alapszik, amelynek negyed részét, 10 billió dollár értékben már jelenleg is importálni kénytelen. Ez az állapot a közeljövőben csak még válságosabb lesz, ezért a Szovjetunióval való barátság igen fontos gazdasági kapcsolattá fog kiszélesülni Amerika részéről. Különösen tekintetbe véve azt a mindjobban nyilvánvaló tényt, hogy a dollár világpiaci vásárló ereje erősen zuhan és nemzetközi kereskedelmi vonatkozásban már-mar nem is szívesen látott deviza. Nyugat-Szibéria hatalmas olaj- es gaztelepei képesek az energiavalsagot megoldani és felmerhetet- len tartalékaival az amerikai szükséglétét kielégíteni, illetve kisegíteni. A Szovjetuniónak csupán ez az egy része 1975-re a Szaudi Arabia-i olajmezők jelenlegi termelésének legalább felet lesz képes szolgáltatni. Így azután érthető, miért igyekeznek úgy az amerikai, mint a japán és Nyugat-európai bankok vezerkepviseleteket nyitni Moszkvában es miért mutatnak mind szélesebb érdeklődést a szovjet részről várható exporttal kapcsolatban. Ezen kialakuló üzleti kapcsolatok egy része csupán az a 10 billió dolláros szerződés, amit az amerikai Occidental Petroleum Company kötött a szovjet kormánnyal az USA számára való üzemanyag szállítására. A Brezsnyev-Nixon találkozó, a két vilaghatalom közti békés együttműködés mellett, a kereskedelmi kapcsolatok továbbépítését is célozta. Az amerikai ipar soha nem volt meg annyira nyersanyag szűkében, mint most. Éppen ezert az l S-nak szüksége van egy olyan nyersanyagokban gazdag államra, mint a Szovjetunió, ahonnan szükségletet rendszeresen beszerezheti majd a jövőben és igy kepes lesz az amerikai termelés folytonosságát biztosítani , OLAJMÁGNÁSOK California Standard
