Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-11-15 / 44. szám
£VOT v*"'**-' .vthmiiifr Thursday, Nov. 15. 1973. Her vécr £-evéc ívja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. ÚJABB ADATOK EGY NAGY ELNÖK ÉLETRAJZÁHOZ Nemrégen kiderült, hogy Nixon nyolcéves alel- nöksége alatt (1952-1960) felgyülemlett, mintegy 1200 köblábot kitévő hivatalos papírjait 1970-ben, tehát elnöksége második esztendejében nagylelkűen a Nemzeti Okmánytárnak „adományozta”. Az Okmánytár, amelynek a történelmi szempontból fontos és értékes iratok osszegyüjtese es megőrzése a feladata, a gavalléros gesztus réven egy huncut pennyvel sem lett gazdagabb, hiszen Nixon, mint alelnök, nem hajtott végre semmiféle földrengeto intézkedéseket,nem folytatott nagyfontosságunemzetközi tárgyalásokat, nem töltött be rendkívüli feljegyzésre méltó szerepeket, sót: köztudomású volt róla, hogy fonóké, Eisenhower elnök ki nem állhatta, nem nagyon tűrte meg a társaságában es ahol csak lehetett, gondosan elkerülte... Mi a csuda teszi hát ezeket a papírokat olyan fontossá es értékessé, hogy a Nemzeti Okmánytár tisztes polcain díszelegjenek?! És ha Nixonnak az volt a szándéka, hogy az Okmánytárt boldogítsa ezzel a papirhalmazzal, miért várt 1970 április haváig - tehát csaknem tiz esztendeig — mielőtt erre a nagylelkű gesztusra szánta rá magát? Könnyű kiszámítani, miért. Azért, mert 1960-ban ezek a papírok — egy volt alelnök és egy megbukott elnökjelölt papírjai — vajmi keveset nyomtak volna a latban. Nagyon ketseges, hogy ezek az alelnöki rutin-okmányok akkoriban nagyobb értékét képviseltek, mint amennyit egy ocskás vagy egy papirzuzda fizetett volna értük. (Vagyis: egy párszáz dollárt.) De Nixon, aki szentül meg volt győződve, hogy ót az Isten elnöknek teremtette, türelmesen bevárta, mig elnök lett belőle és 1970-ben, államfői tekintélyének a súlyával, egyszerűen rátukmálta az immár 8-18 eves ocska- papirokat az Okmánytárra, amely 1960-ban való- szinűleg NEM-et mondott volna a levitezlett alel- nöknek és megbukott elnökjelöltnek. De kérdem szeretettel: melyik országos intézmény feje mer nem-et mondani az államfőnek?! Az Okmánytár feje — úgy látszik - nem óhajtotta a munkanélküliek számát gyarapítani... Így került az ertektelen ócskapapir-halmaz az Okmánytár birtokába tiz évi késedelemmel! Nomármost, a jövedelmi adóügyek dolgában minden hájjal megkent elnök — teljesen Önkényesen — 570.000 dollárra taksálta a papírok értékét es ezt a horribilis összeget — három évre (1970-71-72) szétosztva — annak rendje és módja szerint levonta a jövedelméből. Ilyen hatalmas levonások után nem csoda, hogy az elnök ezekben az evekben het-nyolc- száz dollár jövedelmi adót fizetett, vagyis kevesebbet, mint az átlagos gyári munkás... Mivel pedig az elnök évi jövedelme becslesem szerint 60 százalékos adóráta alá esik, nem nehéz kiszámítani, hogy az 570.000 dolláros levonás neki nem kevesebb, mint 340.000 dolláros adómegtakarítást jelentett!Monda- nom sem kell, hogy a jövedelmi adóhivatal feje sem találta ildomosnak, hogy az államfőnek az értékelését vita tárgyává tegye. O sem akarta elveszíteni az állását... Hónapokig tartó bírósági harcok, valamint két jogi fórum döntésével szembeni ismetelt dacolas (folytatás a 4.oldalon) **" W « «« a A \V> * cua OX? AMERIKAI MAGYAR SZÓ DEMAND NIXON RESIGN IMPEACH AND INDICT THE MONOPOLISTS! In its editorial of November 4th, demanding the resignation of the President, the N.Y. Times, conveying the message of America’s real rulers, the monopolists, the oil trusts, the armament makers, the great Wall Street banks, the steel and copper barons, told Nixon: “You have miserably failed in the task given to you, for the implementation of which we invested more than 150 million dollars in your election campaign. Your fumbling destroyed the people’s trust in you and it is beginning to destroy the very basis of the capitalist system, so get out, resign!” In this demand the entire nation concurs. However, convincing and proper as the demand of the Times is, it is not complete. It fails to demand the impeachment and indictment of those who originated and developed Nixon’s policies, his illegal plans for the subversion of the Constitution and the democratic system based on it, for the trampling of all legitimate interests of the people underfoot. Nixon did not operate in a vacuum. His policies were developed and evolved in concert with the decisive circles of the Establishment. Much as he managed to line his own pockets through various transactions in connection with his San Clemente and Key Biscayne residences, tax evasions, etc.,the overwhelming beneficiaries of his policies of mis- channeling the revenues of the government were the leading monopolies, the giant banks, the milk trust, oil trust, the grain trust, firms like the I.T.T., Lockheed, Boeing, etc. This is the time to begin the long overdue investigation into the murky affairs of the squandering j of the national wealth of the American people and its relationship to the economic, social and moral crisis, affecting the entire nation. All the tools for the implementation of such investigation are available to the people and to its elected representatives in Congress in the form of already existing legislation (Sherman Antitrust Law), congressional committees (Committee to investigate the trusts, the multinational corporations) and executive apparatus ( the antitrust division of the Justice Department). Unless such investigation is ordered immediately, unless the monopolists responsible for the corrupt antidemocratic criminal policies, practices and malfeasances of the Nixon Administration are called to reckoning, the grave problems of the nation could not and will not be solved. They will, indeed, become infinitely more serious. For even if Nixon resigns, the moving forces behind him, the monopolies would remain intact and while the immediate threat to the constitutional system and to the freedom and safety of the nation may be temporarily averted, the relief will prove to be but temporary. Can anyone imagine that the monopolists who financed Nixon’s rise to power for the avowed pur pose of altering and emasculating the democratic system have gone through a change of heart? These powerful interests are too deeply mired in the crisis of their system both domestically and internationally to. permit or consent to the full and effective functioning of the democratic process anymore. They will devise - perhaps they already have done so - new schemes to destroy democracy. To accomplish the tasks above outlined by compelling their representatives to launch such an investigation and to implement its results, the American people will have to go through the deepest soul- searching in our history. As the all pervasive corruption, deceit, treachery of the Nixon Adminis-1 tration emerges into full view, they must become aware of the process by which they were manipulated to accept, to approve, to vote for the perpetrators of this crime against the people. They will inevitably see the connection between the sacrificing of thousands of American lives in the Vietnam war which was part and parcel of this deception, between the entire cold war ideology, the anti-Soviet, anti-Arab propaganda, and their domestic counterparts - racism, supression of dissent, the attempts to subvert their democracy and rob them of their freedom. With a clear understanding of the nature of the crisis and of the forces responsible for it, with a relentless resolution to fundamentally cleanse not merely the temple of our government but the entire edifice of our democracy, the people of the United States will overcome the present crisis and will lay the foundation of a better future for themselves and for posterity. Zoltán Deák Az AFL CIO ismét követeli Nixon elnök elmozdításét WASHINGTON, D.C. „Mindaddig, amig Nixon elnök tisztségében marad, a Watergate botrány kisérti az amerikai népet. Nixon ismételten hazudott az amerikai népnek és elnöki tisztségét Önző céljai előmozdítására használta fel. Az általa elkövetett alkotmányellenes tettek megkövetelik, hogy tisztségéből elmozdítsak.” Ez volt egy része annak az átiratnak, melyet George Meany, az AFL-C10 országos elnöke küldött minden szakszervezet helyi csoportjához, azzal a kéréssel, hogy lépjenek porondra, gyűjtsenek aláírásokat az üzemekben, gyárakban, bányákban és irodákban egy petícióra, amely felhívja a törvényhozókat, folytassák a Nixon elnök elleni el- mozditási eljárást. WASHINGTON, D.C. „Nixon elnök elmozdítása nélkül lehetetlen helyrebillenteni az amerikai nép bizalmát rendszerünkben.” Ez volt annak a vezércikknek a lényege, mely eredetileg az Amherst College hivatalos lapjában,,,The Student”-ben megjelent. Ezt a vezércikket 84 amerikai egyetem hivatalos lapja tette magáévá és közös átiratban követelték az ország törvényhozóitól a Nixon elnök elleni eljárás folytatását. ROMA, VI. Pál pápa afeletti aggodalmát nyilvánította, hogy sok pap világszerte kiábrándul és kilep az egyház kötelékéből.-3
