Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-11-01 / 42. szám
Thursday, Nov. 1. 1973. B irodalom Németh es Szekeres egy nagy földmúvesszóvet- kezet irodájában dolgoztak. Nem sokat beszeltek egymással, mert a munka lekötötte mindkettőjüket. Egyik napon estefelé Németh megszólította Szekerest. — Te Pista, megint túlórázol? Szerintem helyesebb lenne, ha az asszony mellett lennél. Tudod az asszony... — Mit akarsz ezzel mondani? — Az én felesegem... — Eh, a te feleséged! A közmondás szerint Pénz olvasva, asszony verve jó...! Nemeth féltékeny természetű volt. Elgondolkodott: Most tréfál ez, vagy valóban oka van rá, hogy igy beszeljen? Ideges lett, de nem szólt egy szót sem. Amikor hazafelé ment, találkozott Szekeressel, aki már messziről rákiáltott: — Ej, ej ilyen későn megyünk haza?! — Te, mond csak — mondotta Németh — hogy gondoltad azt a dolgot az asszonnyal? — Hogy gondoltam, hogy gondoltam...! Siess haza, nincs annak párja, ha éber az ember! Némethet ettől kezdve kinzó féltékenység gyötörte. Ha az asszony később jött haza, faggatta: hol volt, miért nem jött korábban, a faluban pedig minden lépését megfigyelte. Odahaza a villongások egyre-masra követték egymást. Legutóbbi beszélgetésük Szekeressel pedig egyenesen olaj volt a tűzre. — Nem js mondtad, hogy Öcséd is van — mondta Szekeres. És milyen jóvágásu gyerek...! — Miket beszélsz? Sohse volt öcsém. És egyébként is honnan veszed ezt a dolgot? — Csak úgy találgatom. Tegnap, amikor mentem haza, egy csinos fiatalemberrel láttam a feleségedet. Szakasztott olyan volt, mint te. Gondoltam, rokon a fiú. Németh úgy érezte kifut a talaj a lába alól. Idegesen összekapkodta asztalán a papírokat és hazarohant. Az asszony nem volt otthon. A férfi egyik cigarettát a másik után szívta. Iszonyú erzesek gyötörtek. Ágaskodott benne az indulat, s egesz lényét fájdalmas, vegtelen keserű érzés hatotta át. Éppen ki akart nezni az ablakon, hogy jön-e mar az asszony, amikor kulcs zörrent a zárban. A felesege erkezett haza. Amikor megpillantotta a férjét, ijedten kérdezte. — Hogy kerülsz haza ilyenkor, csak nincs valami baj! — Azt neked jobban kellene tudnod! A férfi az ajtóhoz lepett és ráfordította a kulcsot. — Most pedig megbeszeljük a dolgokat „édeskettesben”. Hát halljuk csak, ki az a ficsur...? Az asszony a vészjóslóan feltett, bántocsengésü kérdés hallatára szinte megdermedt. Csomagjait félszegen a kezeben tartotta es egy szó sem jött ki a száján. — Szóval mégiscsak igaz, lám zavarba jött a szépasszony...! — De kérlek, azt se tudom, miket beszélsz? — Érdekes milyen feledékeny lettél egyszerre...! Hat en majd felfrissítelek egy kicsit. Mondd csak, ki az a szépfiú, aki a szoknyád körül ólálkodik? Az, akivel tegnap is a ház körül diskuráltál? Az asszony elpirult és arca mélységes felháborodást tükrözött. — Nem szégyenled magad, te szerencsétlen! Az Öcsém volt itt tegnap, öt kisértem ki a ház ele. — Nekem beszélhetsz, amit akarsz. Jól tudok mindent. De a szarvakat nem fogom viselni! Ezt jegyezd meg! Maria az ajtó felé rohant, de a férfi elállta az útját. — Így nem lehet élni — kiáltotta az asszony! Nem eleg az ember gondja-baja. A hivatali munka, a háztartás, a gyerek, és akkor még egy hisztériás férfi, aki jódolgában nem tudja, hogy mit csináljon. Mondd csak, mit gyötörsz halálra? Mondtam, hogy az Öcsém volt itt, akarod, hogy idehivjam? — Nem vagyok kiváncsi az öcsédre, meg rád se. Ha azt hiszed, nem leszek meg nélküled, nagyon tévedsz. Ilyen asszonyt, mint te, százával találok! — Hat akkor menj es keress! Másnap Németh kábultan, fájós fejjel ült le az íróasztala melle. Az éjszakát a sógoránál töltötte, izgatták az előző napi események, az ágy is, a szoba is idegen volt. Cigarettára gyújtott és megpróbálta rendezni gondolatait. A munka se ment. Azon töprengett, hogy lesz majd ezután? íróasztalán tornyosodtak az iratok. A lelkiismerete is bántotta. Arra gondolt, talán mégsem kellett volna elrohannia hazulról. Kiment a folyosóra és kihajolt az ablakon. Kábultan, fásultan nézte az utcát, amikor a folyoso jobb oldaláról beszédfoszlányokat hallott. Elindult a hangok irányába. Szekeres valakinek magyarázott: — Öregem, micsoda emberek vannak! Itt van ez a Németh. Ha tudnád, hogy belógattam. Féltékeny, mint egy vad oroszlán, én meg csak húztam, paprikáztam, nézd meg, egészen belebetegedett. Úgy hallom, nem is aludt otthon az éjjel! Németh úgy érezte, mintha zuhanna lefelé,mélyt feneketlen mélységbe, zuhanna csak, egyszerre zuhanna lefelé. Gondolattalan és kábult, szerencset- len és végtelenül boldog volt egyszerre, a szive táján pedig a keserűség és az önvád hasitó fájdalmát érezte. Az Íróasztalán heverő papírokat bezárta a fiókba es elindult hazafele. Eszre sem vette, hogy az út nagyobbik részét szinte futva tette meg... ÜZENET AZ AVENTINUSRÓL (folytat'as a második oldalrólJ Végül maga Mussolini is „lemondott”. Nem teljesen, csak részben. 0 ugyanis nemcsak miniszterelnök, hanem belügyminiszter is volt. Lemondott tehát a belügyminiszterségról, minthogy úgymond „több időt akar szentelni a külpolitikai ügyeknek.” Ezeken a napokon es heteken hajszalon függött Mussolini uralma Olaszországban. Egy erőteljes lépés az ellenzék részéről veget vethetett volna hatalmának. A kommunista párt általános sztrájkot javasolt, de a liberálisok elvetettek ezt. A liberális pártot olyan emberek vezettek ezekben a válságos hetekben, mint Giolitti, Orlando, Salandra, valamennyien volt miniszterelnökök. Úgyszólván csak egy szavukba került volna es megkaphattak volna a miniszterelnöki kinevezést. De kormányt csak a szocialisták es a kommunisták támogatásával alakíthattak volna, ettől pedig viszariad- tak. így elhatározták, hogy mint „lojális ellenzék” belülről fogják ,megreformálni’ Mussolinit és a fasiszta rendszert. Mussolini lassankint ráészmelt arra, hogy az ellenzék tehetetlen es gyáva. Varta, amig a nép maga is elkedvetlenedett vezetői tehetetlensége láttára, amig a tiltakozás kezdett kissé alábbhagyni Aztán átment az ellentámadásba. Megjelent a parlamentben és harcias beszédben megkérdezte a képviselőket, hogy ki kívánja a lemondását? Senki nem mert megszólalni. Másnap elrendelte a fasiszta milicia mozgósítását (amely előzőleg kudarcba fulladt) es kiadta az első rendeleteket a gyülekezési, személyi és sajtószabadság korlátozására. Az aventinusi ellenzéki blokk szétesett. így pusztult el az olasz demokrácia 1925 januárjában. így diadalmaskodott a fasizmus Olaszországban. így pecsételődött meg Európa sorsa. Mert feltételezhető, hogy az olasz fasizmus támogatása nélkül a német nép sorsa máshogyan alakulhatott volna és talán nem győzhetett volna a nácizmus Ez az üzenet száll a mostani októberi napokban az Aventini dombról egy másik domb, a washingtoni Capitol Hill felé, ahol egy másik csoport tanácskozik egy másik demokrácia, az amerikai demokrácia megmentése ügyében. Gyurkovics Tibor: OLVASÓ NŐ (Vermeer) Mit olvas ez a nő, mit olvas, szomorúság-e, amit olvas, beletörődés, kicsi hír-e, vagy hogy a szívét elveszítse? ’ Mindegy mit olvas, amit olvas, az mint az élet maga, oly nagy, csak tartja reszkető kezekkel, oly egyszerű és érthetetlen. VÁMMENTES IMA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE 0 SZABAD VÁLASZTÁS VAGY készpénzfizetés magyarországi címzetteknek Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK V.S. RELIEF PARCEL SERVICE INC ir^rAT/^ LI 54535 ■“ l45 fAST l#t*‘ STREET—NEW YORK, N.Y. 100X1 IGAZGATÓ: M. BRACK REICH __________________ Bejárat: 1545 2nd Ara.
