Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)

1973-10-25 / 41. szám

5

Thursday, Oct. 25. 1973.

gok alapján tanítottunk, es ez nem volt egységes oktatás. Idén azonban már elkészültek azok a tankönyvek, amelyek kidolgozásáról az első anyanyelvi konferencia határozott, a második, a szombat- helyi konferencia pedig jóvá is hagyta ezeket a könyveket — ezek alapjan mar lehet tanítani. Ez nagyon megkönnyítette a munkánkat — és láthatóan jobb eredményeket tudtunk velük elérni.

A táborélet legszebb pillanata, ha egy-egy szülő meglátogatja gyermeket. Nagy boldogság ez szülo- nek-gyereknek egyaránt. És nagy őröm a pedagógusnak, aki úgy érzi: most bizonyíthat. A krónikás ott volt, mikor az anyanyelvi konferencia egyik résztvevóje, Tasnádi T. Almos meglátogatta kisfiát Bálátonlellén, és jelen volt Vázsonyi Bálint, a Londonban éló zenei szakíró látogatásánál is.Mindketten el voltak ragadtatva fiuk tudásától — s bar a gyerekek nagyon meg voltak illetódve, már a viszontlátás első perceiben is magyarul köszöntek szüleiknek.

i _ r

Tasnadi T. Almos: „Otthon harapófogóval kellett minden megtanított magyar szót kihúzni Tihamér- bol — most pedig, ha meg akadozva, néhol hibásan is, de beszél. Magyarul.”

Vázsonyi Bálint: „Én elég sokat hallottam már ;rroI a táborról, úgyhogy nem is voltam meglepődbe, mikor Miklós magyarul kezdett hozzám beszélni. Pontosan ezt vártám — s pontosan azt kaptam, amit vártám.”

Hargitay Miklósnak, a filmszínésznek mindhárom gyermeke itt nyaralt a Balatonon: Miklós, Zoltán es Mariska. Ok most kezdtek a magyar nyelvet tanulni — es a fiuk természetesen, legelőször a labdarúgás alapszokincsével ismerkedtek meg. Rögtön, az elsó délután. Mire, kimerültén, leültek a vacsorához, már tudták, mi az: „les, szöglet.” Hiszen bármennyit is tanuljanak a gyerekek, a legfontosabb mégis a pihenés, a nyaralás, a játék.

S mire visszautaznakszülohazájukba,márnemcsak egy szép élménnyel lesz több a tarsolyukban — egy uj világ nyílik meg előttük. Anyanyelvűk világa.

Évfordulója: október 25.

A14. aradi vértanú

Történetírásunk egyik nagy adósságát törlesztette nemrég

Nemeskürthy István ,^A 14. vértanú” című tévéjátékával. Eddig a köztudatban úgy élt, hogy 1848—49-i szabadságharc 13 tábornokát végezték ki Aradon. Emléküket kegyelettel őrizzük, és október 6-án, a magyar történelem egyik gyásznapján tisztelettel emlékezünk a kivégzett hősökre. — De ki volt a 14. aradi vértanú, akiről nem szólnak a történelmi munkák, és a lexikonok is csak szűkszavúan beszélnek?

Nevét már megismerhettük a szép filmből: Kazinczy Lajosnak hívták. Kazinczy Ferenc legkisebb fiaként 1820. október 20-án született Széphalmon — szobra ma is ott áll a mauzóleum előtti parkban. Már gyermekkorában megtanulta apjától a szabadság és a haza szeretetét.

Katonai pályára lépett, és tehetsége révén gyorsan felfelé

ívelt pályafutása. Tizenöt évesen a túllőni utásziskolába ment, onnan hadapródként a 9. számú huszárezredbe került, és elnyerte a hadnagyi rangot. 1847-ben leszerelt a hadseregből. A honvédsereg szervezésekor, 1848. júniusában az I. honvéd utász zászlóaljba lépett, s előbb Klapka hadtestében egy dandár, majd egy hadosztály parancsnokaként harcolt. 1849. áprilisában a Felső-Tiszai körül állomásozó csapatok vezérévé és tábornokká neveztek ki. E hadosztály a kormány hibás intézkedésé miatt teljesen tétlen maradt. Júliusban Görgey csapataival kellett volna egyesülnie, de az orosz hadak állása miatt beszorult Erdélybe. Kazinczy Lajos a katonái mellett maradt, vállalta az előrelátható tragikus következményeket.

Augusztus 24-én teljesen reménytelen hadihelyzetben, a túlerőben levő Grottheim orosz altábornagy előtt letette a fegyvert. A császári bosszú nem maradt el! Végig kellett élnie 13 hős tábornoktársa vértanúhalálát, hősien állta a bírósági komédia megpróbáltatásait. Nem mentegette magát, ott is bátran, hősiesen viselkedett. Az aradi haditörvényszék kötél általi halálra ítélte, ezt az ítéletet Haynau golyó általira módosította. 1849. október 25-én oltották ki a szabadságharc legfiatalabb tábornokának életét.

Emlékét — társaival együtt hősi halálához méltóan megőrizzük.

Németh Beáta!- óhaza NYELVTAN ÉS MÁLNAFAGYLALT

— Tomi,... ez micsoda?...

— Ez a... fe jjem...

— Nem jó. Mondd utánam: fejem!

— Fej-jem... fe-jem... fejem.

— Na latod, ugye, hogy megy!

A színhely, ahol ez a párbeszéd elhangzott, Bala- tonlelle, SzOT Gyermeküdülő. Hat fiú ül szemben a tanarral, Somoijai József táborvezetovel. A legkisebb közülük nemrég múlt hat esztendős, a legnagyobb már a tizennegyedikben jár. Magyarul beszélnek — de a hangsúly, a kiejtés idegenes. Sót, nem ritkán angol, német szavak keverednek mondataikba. Kintről focizó, játszó fiuk lármája hallatszik be a tanteremmé kiképzett kis bungalow-ba. Süt a nap. Ok hatan — a Német Szövetségi Köztársaságból, Svédországból, az Egyesült Államokból érkezettek — el-elkalandozo tekintetüket visszafor- ditjaka tabla s a tanár fele, és ismeretlen, alig ismert szavak, hangok kimondására formálják ajkukat. Szüleik nyelvet tanuljak. Anyanyelvűket.

— Ok csak az első fecskék idén — magyarázza Somoijai József, — a java meg csak azután következik. Egyre többen érkeznek majd. Az előzetes jelentkezések szerint a nyár folyamán minden héten husz-huszonöt kis táborlakónk lesz.

— Hogyan telik a napjuk?

— A külföldi gyerekeket nem külön helyezzük el — együtt laknak, alszanak, játszanak a mintegy százötven-kétszáz magyar gyerekkel. Kis házakban állnak az agyaik, s minden csoportba jut magyar is, külföldi is. Így alighogy megérkeznek, mindjárt magyarul kénytelenek beszélni — s azt hiszem, sehol sem lehet egy nyelvet olyan könnyen és gyorsan elsajátítani, mint a hasonló életkorú gyerekek között.

— Nem „közösítik ki” a belföldi gyerekek a közéjük csöppent külföldit?

— Még nem volt ilyenre példa. Sót, ellenkezőleg. Az uj hely, az egymásrautaltság érzése annyira összehozza a gyerekeket, hogy már az elsó órákban segítenek egymásnak kirakodni, rámolni — később meg szinte elválaszthatatlan jóbarátok lesznek. Az első napokban még mutogatással, körülírással értetik meg egymással a mondanivalójukat — később azutan egyre inkább belejönnek a beszed be. Együtt élnék a fiuk két hétig, csupán addig vannak külön, amig délelőttönként a magyar óra tart.

— Mit tanulnak?

— Jóllehet, akik idejönnek, mar valamennyit tudnak magyarul beszelni, mi mégis a kezdet legkez- deten indítjuk az órákat. Azért csináljuk igy, mert

VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE

KÜLÖNBÖZŐ ÖÍKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK

Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra

> - rendeléseket

MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK

U.S. RELIEF PARCEL SERVICE IN

Phon«: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021

• BRACK MIKLÓSNE, igazgató Bejárat a Second Avenuo-r«

Immhhhmhhmhhhihhmhmh

ki akaijuk küszöbölni az esetleges hibásan megtanult szavakat, rossz beidegződéseket. Nem terheljük a gyerekeket nyelvtani szabályokkal, elnevezésekkel — inkább kész mondatsémákat tanulnak, melyeket azután az élő beszédben tetszés szerint tudnak variálni, bóviteni.

Kis Imréne a tábor gondnoknoje. A konyhán sikerült ot egy kis beszélgetésre rábírni: de a keze a mondatok közben is szorgalmasan jár. Málnafagylaltot porcioz a kis poharakba.

— Sietni kell, mert vendegek erkeznek. A szomszédos lánytábort hívtuk meg vendégségbe. Négyszázötven adag fagylaltot kell szétosztanunk.

— Hány lakója van most a tábornak?

— Jelenleg százhatvannyolc. Erre van 26 dolgozónk. Ok főznek, takarítanak. Elég sok a munka, elhiheti.

— Most eppen mit készítenek a konyhán?

— A vacsorát főzik. Rizseshús lesz, uborkasalátával. Utána őszibarack. Nem messze ide van egy termelőszövetkezet, tőlük kapjuk mindennap a friss gyümölcsöt. Nem is hinné hogy a napsütés, meg a Balaton milyen étvágyat csinál a gyerekeknek.

•

Balatonlellétöl néhány kilométerre, Fonyódlige- ten található a Balaton egyik legmodernebb tábora. Szép, tagas hazak, kényelmesen berendezve, hatalmas pázsit, jól kiépített part. És rengeteg kislány. Lanytábor.

A tábor vezetője Szabó Andorne. O egyben a külföldi lányok csoportvezetője is. Némi utánjárásba telik, mig megtaláljuk a lányokat, akiket keresünk: az egyik fürdik, a másik labdázik, a harmadik eppen divatbemutatót tart... és igy tovább. Mindegyik kislány más csoportba tartozik, belföldi gyerekekkel együtt van. A beszelgetes nem jelent nehézséget, mar majdnem mindöjük szépen, folyékonyan beszél magyarul.

— Azt szeretnénk, ha az itt megszerzett tudásukat nem felejtenék el a gyerekek, — mondja Szabő- ne. — Sajnos, hazautazás után legtöbbjüknek kevés lehetosege marad a nyelv gyakorlására. Mi súlyt helyezünk az olvasatra is, éppen azért, hogy ezek a gyerekek legalább a könyvek, olvasmány-élmények segítségével maradjanak állandó közeli kapcsolatban anyanyelvűkkel.

— Mi jelenti a legnagyobb gondot a tanításban? — — Talán úgy kellene fogalmazni: mi jelentette?! A tankönyv hiánya ugyanis. Nem volt jó, használható tankönyvünk. Különböző, összeválogatott anya