Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-08 / 6. szám
Thursday, Feb. 8. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 I PETŐFI SRRDOR I SZ1ÍLETCSEOEK 150. E'UFORDUIOJnRII A magyar nép nagykövete Petőfi Sándor a magyar alföld szülötte — örök büszkeségünk. Petőfinek világirodalmi jelentősége is óriási. O nemcsak a magyar népé — az emberiségé, az egész világé. Szava az elnyomott es kizsákmányolt népeket mindenütt harcra lelkesíti. Születésének 150. évfordulóján is az egesz haladó világ a magyar néppel együtt ünnepel. ■ Oroszország cimü 1934-ben megjelent hires könyvének egyik fejezetében Illyés Gyula elmondja: Moszkvában egy orosz fiatalemberrel találkozott, aki öt először francia Írónak véli. Erre Illyés Gyula bevallja, hogy 6 bizony magyar. A fiatalember néhány pillanatig elgondolkodik, aztán — mint Illyés Írja — “diadallal kivágja a nevet, melyre rajtam is átfut a melegség: Petőfi. . . Amire, nem tudom, miért, megállunk, es nevetve, s kicsit meghatottan is, kezet rázunk. Ez az első pont, melyben megegyezünk.” Sokan jártak igy már mások is: messze idegenben a “magyar Magyarország” hallatára a külföldinek legelőször az a szó jut eszébe: Petőfi! — s mondják is, édes hangsúllyal, ki-ki az ő sajátos nyelvjárása és kiejtése szerint.. . Magam is több ilyen élményre emlékszem. Éppen most tizennégy esztendeje, Kínában, Sanghaj mellett egy szövetkezetben jártunk, s kint a káposztaföldön egy kislánnyal beszélgettünk. Arra a kérdésünkre hogy mit tud Magyárországról, ö is rögtön azt válaszolta: “Petőfi Sándol” — minthogy az ottani nyelv járásban az “r” betű helyett 1-et mondanak. Hasonló emlékeket őrzök Finnország északi tájáról, a lappok földjéről is. Nyelvünkben a követ, nagykövet szó azt a személyt jelenti, aki egy népet, országot egy másik országban képvisel. Magyarország a felszabadulas előtti évtizedben sokkal kevesebb országgal állt diplomáciai kapcsolatban,, el volt szigetelve a világtól, a csíkoson,fokoson, gulyáson, a cigányzenén, meg az árvalányhajon kívül nagyon keveset tudtak róla — gyakran Budapestet összetévesztették Bukaresttel — inkább amolyan kis “vidéki országnak” tartották. Mégis, ilyen elszigeteltségben is volt a magyar népnek egy olyan “nagykövete”, aki a világ minden táján barátokat es tisztelőket szerzett a magyar névnek, hazának és nemzeti kultúrának. Ez a nagykövet PETŐFI SÁNDOR volt, illetve az ma is — csak sokkal kedvezőbb körülmények között, mint a felszabadulás előtt. Magyarországon, másutt is volt és van egy olyan felfogás, hogy magyar verset és prózát — jellegzetesen magyar kifejezésmódjai, az úgynevezett hun- garizmusok miatt — más nyelvekre fordítani szinte megoldhatatlanul nehez. Más lapra tartozik, mennyi ebben az igazság.Mindenesetre: Petőfi verseinek tündökletes pályafutása semmiképp sem erősíti az előbbi felfogást. Petőfi költeményeinek többségét a világ minden ismert nyelvére átültették. Unalmas lenne, ha itt végigsorolnánk, mely nyelveken szavaltak és szavalják Petőfi verseit. Inkább érdekességként említjük meg, hogy e nyelvek közt szerepel az eszperantó, héber, malaj, perzsa, latin, az ó-és az űjgórög nyelv. Ki ne emlékeznék: Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá, Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál. Erről a négy sorról mondja Illyés Gyula: kivívta azt, hogy a világon a legismertebb magyar vers lett. Csak a múlt század végéig ötven idegen fordítása jelent meg (már az egész versnek). Egy kis összesítés: 1846 és 1960 között Petőfi Sándornak 770 költeménye 50 nyelven, mintegy 20 ezer különböző fordításban jelent meg. Ezek az adatok is alátámasztják annak a Grimm nevű regi : német irodalomtörténésznek a megállapítását, aki Petőfit a világirodalom eddig öt legnagyobb költője közé sorolta. ■ A megalakulásának ötvenedik évfordulóját most ünneplő Szovjetunióban is mindenkor szívesen látott népszerű “nagykövet”volt Petőfi Sándor. A cári Oroszországban elszórtan megjelent és cenzúrázott fordításokat nem tekintve — Petőfi válogatott versei önálló kötetben orosz nyelven először 1925-ben jelentek meg. Ennek a kiadásnak az a külön érdekessége, hogy Anatolij Vasziljevics Luna- csarszkij, a neves szovjet irodalmár és államférfi fordította, és ö irt hozzá előszót. A bevezető a következő mondattal kezdődik: “Pe- töfi Sándor az európai költészet egyik legragyogóbb alakJaLunacsarszkij költői ihletésű előszavában a többi között igy ir: “Ha Petőfi költeményeit vesszük a kezünkbe.szo- katlan gyönyörűséget érzünk; mintha egy vadvirágoktól tarkálló verőfényes retre lepnénk, vagy valami távoli szabad hegycsúcsra. . .” S ugyancsak ó irta: “A nemzetközi proletárköltészet előfutárai között vitathatatlanul Petőfi csillaga ragyog a legszebb fénnyel.” Lunacsarszkij óta is százezer, meg millió példányban jelent meg Petőfi oroszul. Leonyid Pervomajszkij szovjet költő, aki 1944 őszén katonaként vett részt Magyarországon —■*. Kun- szentmártonban irta Petőfi Sándorhoz cimü versében: “Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. Es nem te dúltad nálunk szét a kerteket. . . .Találkoztunk, bár száz év választ széjjel, köztünk nincs per, testvérré tett a kard. . . ” “Utazó nagykövetek” röpködnek a főid országai között. Egyik helyen háborút oltanak a másikon újabb háborút lobbantanak lángra. . . . Ha ma még bukdácsol is a világ — elöbb-utobb a Petofi-fele “nagykövetek” igazsága: a szépség, az emberi tisztaság és becsület igazsága diadalmaskodik a földön, s “mely eddig veszte örökke, győzni fog itt a jo’.’ S “kezdődik az élet, az örök üdvösség; s érette a mennybe röpülnünk nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni,” _ miként a kiskő rösi mészáfos halhatatlan fia álmodta. Meg addig azonban sokat kell küzdenie az emberiségnek. Szentkirályi Janos PETŐFI SÁNDOR A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vizén át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszán, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. - Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe.
