Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-08 / 6. szám
Thursday, Feb. 8. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 KI IZRAEL IGAZ BARÁTJA ? H€TV€Gl£€VéC írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. NE SIESSÜNK A HOZSANNÁVAL ! “...eláltattak az en nepemet, mondván: beke! holott nincsen beke...(Ezek. 13:10;) “Bekesseg, békesség, es nincs békesség! Szegyenkez- niö k kellene, de nem szegyenkeznek, még pirulni sem tudnak...” (Jer. 6:14-15.) “...amikor azt mondjak: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jó rajuk, mint a szülési fajdalom a terhes asszonyra; es semmiképpen meg nem menekednek.” (I.Thess. 5:3.) Mint korábbi Írásaimban jeleztem, Nixon elsősorban azért borította fel az október 26.-an közzétett — és hitelesnek elismert — megallapodast a vietnami fegyverszünetre es békére nézve, hogy ezzel a cinikus, szószegő lépésével olyan feltételeket csikarhasson ki Hanoi-tói es a felszabadító erőktől, amelyekre hivatkozva el tudja ámítani az amerikai népet, hogy neki sikerült “becsületes békét” szereznie. Ez a terve csúfos kudarcot vallott annak ellenére, hogy a világtörténelem legbarbárabb légitámadásaival próbálta térdre kényszeríteni Eszakvietnámot és ennek déli fegyvertársait. A csaknem három hónapos késedelemmel létrejött párizsi egyezség ugyanis semmiféle lényegbevágó pontban sem különbözik az október 26.-án nyilvánosságra jutott szerződéstől. Sem a korábbi, felrúgott egyezmény, sem a későbbi, nagy büszkeséggel bejelentett megállapodás nem képvisel “becsületes békét”, mert egy becstelen hadjárattal nem lehet a becsületes harcost megillető babérkoszorút kiérdemelni... Totális vakságban szenved az az amerikai polgár, aki elhiszi Nixon-nak, hogy ö a háromhónapos huzavonával és Eszakvietnám minden képzeletet felülmúló, embertelen bombázásával “becsületes békét” biztosított az Egyesült Államoknak. A januári e- gyezmény egy jottányival sem különb, mint az októberi lett volna. Az egyetlen különbség csak az, hogy a januári belekerült az Egyesült Államoknak egy par tucat bombavetö repülőgepebe, egy pár tucat pilóta életebe és Hanoinak egynéhány lakónegyed elpusztulásába es sokszaz ártatlan emberi lény életébe... Ámde Nixon-nak más célja is volt a háromhavi ‘intermezzöval”. Es ezt a célját valóban sikerült neki százszázalékosan elérni! A két egyezmény közötti negyedévet lázas igyekezettel felhasználta arra, hogy a deszpota Thieu légi és tengeri flottáját, valamint szárazföldi ütöerejet óriási mértékben megnövelje, hogy az ne csupán képes legyen a saját szakállára hadjáratot folytatni Hanoi és a felszabadító erők ellen, hanem hogy — megduzzadt ereje tudatában — az étvágya is megjöjjön erre a hadjáratra. Ezt az étvágyat az egyenruháikból kivetkőzött, “civil” álarcban működő U.S. katonai “tanácsadók” ezrei lesznek hivatva továbbgerjeszteni. Ezek a lépések nem arra vallanak, hogy Nixon igazi bekere törekszik. Aki valóban annyira vágyik a békére, amint azt ö szeretné elhitetni az amerikai publikummal és a világ többi népeivel, az nem istá- polja egy törvényellenesen uralomra jutott zsarnok haderejét és vérmes harci készségét; nem tartja kéMár a múltban is feltettük ezt a kérdést és meg is adtuk rá a választ. Az Egyesült Államokban élő zsidók és talán a világ minden részén élő zsidók nagy részének szent meggyőződése, hogy a fenti kérdésre a válasz az, hogy az EGYESÜLT ÁLLAMOK. Kétségessé válik azonban ez a válasz mindazok részére, akik figyelemmel kisérik az Egyesült Államok energia-hiánya következtében beállt helyzetet és hogy milyen szerepet játszik a közel-keleti olaj ennek megoldásában. NÖVEKSZIK A VÁLSÁG Az Egyesült Államok képtelen energia-szüksegle- tét az országon belüli energia forrásokból kielégíteni. 1970-ben naponta 3.2 millió hordo, 1972-ben naponta hat millió hordó, es 1980-ban — a jelenlegi számítások szerint — naponta 15 millió hordó olajat kell a US.-nek vásárolnia az arab országoktól. Walter Levy, aki a washingtoni kormány tanácsadója e kérdésben, mondta a következőket: “Ha az Egyesült Államok egyre nagyobb mértekben külföldi államokra kell, hogy támaszkodjon olaj (energia) szükségletének kielégítésére, az veszélyeztetheti nemzetbiztonsagunkat, prosperitásunkat és szabadságunkat.” Más szóval: lépéseket kell tenni az arab államokkal való barátságos viszony helyreállítására és elkerülni olyan helyzetet, melyben az arab államok az olaj megvonásával veszélyeztethetik nemzetgazdaságunkat. Vannak, akik azt javasolják, hogy kutatást kell folytatni az országon belül üj olaj-és földgáz-lelőhelyek után. Még ha ezt a javaslatot életbe léptetnék is, ez a legjobb körülmények között sem nyújtana megoldást 1980 előtt. KISSINGER MUNKÁBAN Dr. Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, most, miután a vietnámi kérdés (részére ) megoldódott, idejének nagy részét a közel-keleti kérdés megoldására szenteli. Alattvalói javaslatok kidolgozásán szorgoskodnak és e javaslatok jonéhányát Izrael nem fogadja majd nagy örömmel. Sejtettük, tudtuk a kezdettől fogva, hogy ha az Egyesült Államoknak választania kell az olajban gazdag arab államok és Izrael között, kire esik majd a választás. Izraelt az elmúlt evekben az Egyesült Államok főleg azért támogatta, mert igy kívánta meggátolni a Szovjetunió befolyását, NEM PEDIG IZRAEL I- RÁNTI ÖNZETLEN SZERETETBOL. 1973-ban uj nemzetközi helyzet alakul ki. Rendeződik az Indokína- helyzet — a népi erők győzelmével. Megenyhül a viszony Európában a NATO- hoz és a Varsói Szerződéshez tartozó országok között. A Szovjetunió és a szocialista államok nemzetközi tekintélye mind gazdasági, mind más téren egyre növekszik. Az Egyesült Államok nemzetközi befolyása és tekintélye hanyatlóban van. Ezek a fejlemények gondolkodásra kell, hogy késztessék Izrael igazi barátait és arra a következtetésre kell jutniok, hogy akik évek óta javasolták az elfoglalt területek felszabadítását, a palesztinai menekültek ügyének rendezését, az arab államokkal a békés egymás mellett élés létrehozását, azok Izrael igaz barátai. szenlétben Thaiföld ön és Guam szigetén, valamint a közeli vizeken cirkáló mammut-anyahajok gyomrában a bombavetö repülőgépek sokaságat; nem hagyja hátra a “civilekké’’ átvedlett katonai szakértők ezreit, mint “tanácsadókat”; nem bombázza — a bejelentett fegyverszünet után — Laoszt es Kambód- zsat, állítólag a két ország kormányainak a keresere. Hogy Nixon — elnöksegenek ötödik éveben! — végre hazahozza a még Vietnamban állomásozó U. S. gyalogságot és a hadifoglyokat, az talán kielégíti az amerikai publikumnak egy bizonyos részét, a- mely elhiszi neki, hogy ezzel az Egyesült Államok hadviselő szerepe Indokínában végétért és most már szent a béke, de az Egyesült Államok népének van egy tekintélyes rétege ( a világ többi népeinek százmillióiról nem is szólva), amely a nixoni manipulációkban képtelen felfedezni egy “nemzedékre szóló” beke előfeltételeit. A “becsületes béke” nem jöhet létre pontosan olyan módón, ahogyan a becstelen háború kezdődött. Mert emlékezzünk csak vissza: az amerikai katonai beavatkozás —Eisenhower alatt - pont úgy kezdődőttlhogy a Pentagon néhányszáz katonai “tanácsadót” kölcsönzött Di- emnek. Ezeknek a szama Kennedy alatt 18 ezerre dagadt es Johnson alatt 550 ezerre szaporodott — a koreai, fülöpszigeti, thaiföldi és ausztráliai zsoldosokról, valamint az amerikai hadihajók és légierő személyzetéről nem is beszélve. Úgy akarjuk a békés érát bevezetni, ahogy annakidején elkezdtük a háborút? Hát mi sohasem okulunk a történelem tanulságaiból? Tulkorainak tartom a beke kitörése feletti hozsannázást. Ami a szemünk előtt kibontakozni látszik, az NEM BÉKE, de még a békének a látszata sem. S aki mégis békeként tálalja fel, az mákonyt kínál a nepnek; aki pedig békeként elfogadja és lenyeli, az narkotikus víziók aldozata. Nixon-nak nem az igazi béke a célja, hanem a háború folytatása — az amerikai szárazföldi erők részvétele nélkül. Miért áldozzunk fel újabb 56 ezer halottat es 300 ezernél több sebesültet — úgymond — amikor korlátlan légitámadásokkal sokkal hatékonyabban tudjuk irtani az ellenséget, mindössze néhány tucat repülőgép és egy párszáz pilóta elvesztése aran? Ez sokkal olcsóbb... “Bekesseg, bekesseg — es nincs bekesseg!” ( 1973. január 31.) 0 t SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS: Közöljük Rev.Gross cikkét, noha az nem tükrözi vissza a szerkesztőség véleményét. Ugyanezen témáról más megközelítéssel, cikket Írunk lapunk legközelebbi szamában. WASHINGTON, D.C. A kongresszus vezetői azzal vádolják Nixon elnököt, hogy 12.2 milliárd dollárt tart vissza, amit a kongresszus előirányzott lakások, kórházak, iskolák építésére és egyéb népjóléti kiadásokra. # WASHINGTON, D.C. Edward I. Koch képviselő feltárta, hogy a C1A (a kormány kémszervezete) a törvény megszegésével 12 város rendőrségét oktatta kémkedési munkára. Koch követelte vizsgalat elrendelését.
