Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-25 / 4. szám

Thursday, Jan. 25. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 PETŐFI SÁNDOR SZÜIETESÉIIEK 150. ÉVFORDUIÓJRRR Faragó Margit eloadasa Los Angelesben Petőfi Sándor eleterol. Petőfi Sándor kórül több, mint egy évszázadon keresztül harcot vivott a reakció és a haladas, mert a nagy költő, mint szabadsághós élt a nép szivében. Petőfi olyan társadalmi rendszerért küzdött, amely­nek a megvesztegethetetlen jellem, a szilárd becsü­letesség az alapja. Sok viszontagságon és nélkülözé­sen ment keresztül, de a szenvedések és keserű csa­lódások élesítették gondolkodását. Egy kis betekintés az életébe: 1823. január 1.-n született, az új év első órájában. Apja nemes volt íyitrai származású családi neve eredetileg Petrovics rolt. Anyja Hruz Mária, túrócmegyei származású, ^pja mészárszék-bérlő volt. A költő mindkettőjük ulajdonságait örökölte: anyjától külső alkatát és tiély érzelmességét, apjától jelleme szilárdságát, a- araterejét. Elénk, gyors felfogású gyerek volt. Sár- zent: Lőrinczre került az evangélikus algimnázium- a, mint jeles tanuló. Ekkor apja, egy rokona rábe- télésére Pestre vitte az evang. gimnáziumba. 1834- en Aszódra került, ahol öccsével együtt a legjele- :bb tanulok voltak; ö a legszebben irt és a legjobb ijzoló is volt. Itt tanult meg németül és latinul, és ilön'ósen két latin költővel, Ovidiusszal és Hora- assal kezdett foglalkozni. Jellemző akkori Ítéletére, )gy Horatius müveinek egy parányi kiadású példa- 'át, amely ma a Nemzeti Múzeum tulajdona, a ellényzsebében hordta és egyik költeménye :“Gon- >lj rá, hogy egyenlő nyugalmat őrizz meg, nemcsak aan, hanem rosszban is”, amely a férfiasságra s az ■t csapásainak nyugodt elviselésére tanit, nem esé­ly befolyással volt lelkére, melyet az élet csapasai nyira próbára tettek. Szülei teljesen elszegényedtek, igy az apja részé- megszűnt minden támogatás. Fordításból szer- t egy kis pénzt és beállt egy vándorszínész társu- íoz. Mezöberénybe erve, tífuszba esett, amely tyira legyengítette, hogy nem tudott játszani. r Fogas józsefné nevű asszonynál, a színház e- kjegyszedöjénél húzta át a telet, éhezve, fázva, egen. Összeírta szerinte is érdemesnek tartott temenyeit, hogy amint jobban lesz, Pestre megy. iadót keres. Leírhatatlan rossz időben a Tisza á- isa miatt Tokajba került, onnan Egerbe és Pest- ahol Vörösmarty ajánlására kiadták verseit. Er- igy emlékezik meg: “E férfi, kinek életemet zönhetem s kinek köszönheti a haza, ha neki va- it használtam vagy használni fogok, e férfi: VÖ- narty. így lett penzem és nevem.” luveit egymás után adta ki. Az összesen 459 köl- enyt magaban foglaló kötet gyönyörű kiállitas- diszkótésben jelent meg 1847-ben. aropaban az 1847-esev végén nagy éhínség volt. len országban a hatalom birtokosai nyugodtan : magas polcaikon, a népek szenvedéséről nem k tudomást. De a hamu alatt már izzott a sza- ígvágy és a nagyfokú elégedetlenség. A magyar odó osztály, amely 1848 márc. 15.-e előtt is talom birtokában volt, mereven elzárkózott a .erű reformok megvalósítása elöl. nagy magyar neptömegek jobbagy sorban, jog­ai tengődtek. A forradalom tüze előbb Olasz­országban lángolt fel, majd átcsapott Franciaország­ba, mSgmozdult a párizsi nép, elsősorban a munkás- osztály. A kormány katonaságot rendelt ki, de a ka­tonák nem voltak hajlandók a testverharcra. A nép behatolt a királyi palotába, a trónt elégettek, s né­hány óra alatt lezajlott a forradalom, megszületett a francia köztársaság. Petőfi jól latta az események menetet. A szabad­ság szele feltartozhatatlan volt. Párizs után másutt is megmozdult a föld. Becsben, majd Magyarorszá­gon. Olyan hősök születtek ezekben a történelmet formáló időkben a szabadságért küzdő vezérek kö­zött, mint Kossuth, Táncsics, Bem, Jókai, Petőfi,stb. Petőfi és Jókai megfogalmaztak a 12 pontot, amely az elnyomott nép követelését tartalmazta, s azt, mint a szabad sajtó első terméket kinyomattak. Megmozdult a diákság, melyhez a polgárság is csat­lakozott. A múzeum terén 10.000 ember gyűlt ösz- sze szakadó esőben, onnan a varosházára mentek, ahol rövid tanácskozás után a polgármester alairta a tizenkét pontot. Másnap kiszabadítottak a börtön­ből Táncsics Mihályt. Felszólítottak a helytartó tanácsot, hogy a cenzú­rát törölje el, s a katonaságnak adjon rendeletet, hogy a szabadsagharcosok ügyeibe ne avatkozzék bele. Petőfi irasa a szabad sajtóban marc. 15.-rol igy szol: “Szabad sajtó... Ha tudnám, hogy a hazanak nem lesz ram szük­ségé, szivembe mártanám kardomat s ügy irnam le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt áll­janak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai, Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs, vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsaga? Udvözlégy születésed napján magyar szabadság! Először is én üdvözöllek, ki küzdöttem érted, üdvö­zöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt a fáj­dalmam, midőn nélkülöztünk tegedet! Oh szabadságunk, édes, kedves újszülött, légy hosszú eletu a földön, és élj addig, mig csak el egy magyar: ha nemzetünk utolso fia meghal, borulj rá szemfedö gyanánt....s ha előbb jön rád a halai, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élni nélküled gyalazat lesz, veled halni pedig dicsőség.” Kossuth, Petőfi, Táncsics jól ismertek a magyar nép évszázados szenvedései. A nép szabadságának hűséges képviselői voltak. A 48-as forradalom maximalis programját nem tudta megvalósítani, mert ebben az ellentétes társa­dalmi erők, elükön a Habsburg hazzal, idegen szu­ronyok igénybevételevei megakadalyoztak. Törté­nelmet formáló jelentősege megsem vitatható. Ele­gendő, ha csak arra hivatkozunk, hogy a debreceni országgyűlés 1849. április 14.-en Függetlensegi Nyi­latkozatot fogadott el es ebben a Habsburg hazat trónvesztettnek nyilvánítottá, Kossuth-t a függet­len ország kormányzójának valasztotta.. A szabadsagharc azonban belső árulás és a nem­zetközi reakció összefogása miatt elbukott. Március 20.-án Petőfi irasa igy szol: “Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralko­dott a fővárosban, bomlani kezd. Nemet polgárok, bevadollak benneteket a nemzet es az utokor előtt, hogy azt ti bontottatok fel; e kettő iteljen fölötte­tek. , Ok nyilatkoztak először, hogy a nemzetőrségbe maguk köze zsidót nem vesznek és igy ok dobtak e- lőszór sarat március 15.-enek szűz tiszta zászlójára... avagy nem all-e azon a jelszó, esnem kiáltotattok-e velünk: szabadság, egyenlőség, testvériség? Igen, ti velünk kiáltottátok ezt, de most mar latjuk, nem igazsagszeretetböl, hanem félelemből! Varhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak masok iránt? S miért üldözitek ti a zsidókat, hogy meritek okét üldözni itt minalunk? Hullott egy csepp vere­tek e földre, midón a hazát szerezték, vagy midőn oltalmazták? Nem; ti jött-ment emberek vagytok, alig van köztetek olyan, aki be tudna bizonyítani csak azt is, hogy első nagyapja itt halt meg, annal kevesbe, hogy itt született. Legyen bennetek annyi becsületérzés, hogy ha mar nem szeretitek is e nem­zetet, amelynek földjen meghíztatok, legalább ne piszkoljatok azt be. De a legszomorubb az, hogy nincs olyan úgy, melynek pártfogói, apostolai támadnának. Ezen ég- bekiáltólag igazsagtalan zsidoüldözésnek apostola lett néhány zűgprokátor, kik most szeltire prédikál­nák a zsidók ellen, s aki az igazság mellett szót emel, arra e megvetendő hamis próféták eleg szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók áltál meg van veszteget­ve. A nyomorultak! nem tudjak, vagy nem akarjak hinni, hogy o nalok becsületesebb emberek is van­nak, kik nem a szennyes önérdek rabszolgai, hanem a tiszta igazság es humanizmus baratai.” Petőfi tovább küzdve a szabadságért, beállt Bem tábornok hadseregebe, folytatni a harcot. Ott esett el 26 eves korában. Görgei 1849. augusztus 13.-án Világosnál lerakta a fegyvert. A hadsereg 13 tábor­nokát kivégezték. Kossth elbujdosott, majd .Ameri­kába menekült. Következett az évtizedes keserű el­nyomás a Habsburg es az ezt követő Horthy ura­lom. A százezer holdak árnyékában három millió koldus fold-es szabadságjogok nélkül tengődött. Petőfit a sors sok csalódással sújtotta. Hazassaga nem volt boldog, feleségeben akihez nagy vonzalom • fűzte, kihez gyönyörű verseit irta, csalódott. Egyet­len fiuk volt, Zoltán. Szüleit korán elvesztette, s te­teme egy tömegsírban lett elhantolva. Petőfi neve,eszmeje és hatalmas munkája, melyet örökségül hagyott rank, örökké élni fog a magyar nép szivében. Munkásságával elvetette a magvát, an­nak, ami száz evvel később Magyarországon megva­lósult. Itt született Petőfi Sándor 1823 januar elsején.

Next

/
Oldalképek
Tartalom