Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-18 / 3. szám

Thursday, Jan. 18. 1973

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

5

SZÉP AJÁNDÉK

Saigontól 60 merföldnyire északra lévő An Loc városa ezt a látványt nyújtja, de Del-Vietnam majnem minden városa hasonlóan romokban hever. így “védi” a USA Del-Vietnámot.

=»<=

=H=

KÜLSŐ FASIZMUS

Nixon elnök sok mindenről nevezetes.

A sok közül egyik az, hogy nem feledkezik meg barátairól és az őt támogatókat megjutalmazza.

Ások megjutalmazott között találjuk Peter J. Bren- nant, a new yorki épitőmunkások szervezetének reakciós elnökét, aki arról nevezetes, hogy Nixon vietnámi politikáját támogató tüntetést szervezett mely alkalommal a “keménykalapos” épitőmunkások véresre vertek jónéhány fiatal béketüntetőt.

A történelem lapjai már megörökítették az ezt követő eseményeket: fogadtatás a Fehér Házban, keménykalap átadása Nixonnak, és Nixon nagy választási győzelmét követően, Brennan kineveze’se a munkaügyi miniszteri tisztségre.

A “kéz, kezet mos” - elvét hűen betartja a Fehér Ház lakója. Nixon elnök azonban nemcsak Bren- nanról nem feledkezett meg, hanem szakszervezeti tagjairól sem.

Az elnök tudja, hogy az épitőmunkások között sokan faji ellenszenvvel viseltetnek az ország fekete szinu lakosai iránt. Kifejezték ezen magatartásukat főleg azzal, hogy lehetetlenné tették a feketék részére a szakma elsajátítását és kizárták őket a szak- szervezet tagságából. Az építőipari szakszervezetek lágy többsedében a feketék létszama nem éri el a :iz százalékot és azokat, akiket befogadtak csak a íaladó erők nyomására vettek fel.

Megnyilvánul az épitőmunkások faji ellenszenve ibban is, hogy nem óhajtják, hogy feketek közelük )e költözködjenek.

A Forest Hills környékén lakó épitőmunkások, eltételezzük, azok sorában találhatók, akik, tikásznak a közép és kis keresetűek részére tervezett ikóházak felépítése ellen.

Nos Nixon elnök, ismerve az épitőmunkások e nagatartását, ukázt adott ki a szövetségi kormány Ital épitendö lakóházak szubvenciójának betiltására.

Nem kell már félni az épitömunkásoknak, hogy z ő kornyékükön szövetségi támogatással felépi- ;nek közép és kiskeresetű (fekete) családok részé- ; lakásokat.

Csupán egy baj van ezzel az “ajándékkal”, amit ixon elnök adott olyan nagylelkűen az öt támo- itó épitömunkásoknak, ez az elnöki ukáz magvon- több tizezer épitömunkástől a munka lehetőséget tisztességes megélhetést.

Talán ez az ukaz mélyebb gondolkodásra kész- ti majd az épitőmunkásokat és felteszik a kérdést: Kinek a barátja Nixon?

Lehet-e biztonságos megélhetést teremteni a fe- ;r munkások részére, a fekete munkások kizárásá- 1?

Lehet-e biztonságban élni a fehérek által lakott irnyéken, ha a fekete népét gettókban tartják a romort anyákon?

Ez az ukaz alkalmat ad a haladó szellemű lakos- y részére, hogy megközelítsék a munkanélkülivé It épitőmunkásokat és eszmecserét folytassanak lük a faji ellentétek, a fajgyűlölet valódi mivolta- 1, talán igy egy lépéssel közelebb hozzuk őket, gy meglássák nem más ez, mint fegyver a KÖZÖS

LENSEG kezében, mely hivatva van a fehér és, :ete munkásokat egymástól elválasztani és meg- idályozni, hogy egyöntetűen lépjenek fel -a saját ekükben.

Maurice Duverger, a párizsi Monde hires munkatársa írja (jan.7.): Mikor a svéd miniszterelnök Hanoi bombázását a guemicai, oradouri, treblinkai, lidicei borzalmakhoz hasonlítja, nem túloz. Itt is ugyanolyan erőszak a gyengébb ellen, a végtelen kegyetlenseg, tortúra alkalmazása, hogy az ellenség megadja magat, törekvés az ország teljes elpusztítására, az emberi élet semmibe vevése.

De a vietnámi s a náci terror között különbség van, amit súlyosbítja az USA bűnét. Fasiszta rendszerben eletveszélyes a kormány bűnei ellen tiltakozni, mig demokrata rendszerben a polgároknak joguk van tiltakozásra. Ha tehát hallgatnak, ez beleegyezést jelent, igy ók is felelősek a történtekért. Az USA közvéleményének erős megnyilatkozásával az Elnök sem szállhatna szembe. Népe tehát fele- lősebb a háborúért, mint a német nép volt Guernicáért, Oradourért, Treblinkáért és Lidicéért.

A francia, angol, német és más nyugati demokJacques Amalric, a párizsi Monde hires munkatársa írja ( dec. 30.):

Hanoi hírei sosem voltak ilyen “tudományosan” borzalmasak, barbárok. De Washington, az USA számára mindez elvont, távoli probléma. A Fehér Ház, a Pentagon játszik a szavakkal — csak katonai célpontokról beszél. Miféle célok? Ki törődik vele? A Szeretet ünnepe dominál, az eladási rekordokkal, hamis mikulásokkal, színes lámpákkal. Az érzékeny lelkeket pedig Managua és Truman iránti részvéttel töltik meg.

Mit számítanak a Hanoi-i ezrek? Isten haragja elpusztította Managuaft, Nixon dühe Hanoit és Hai- phongot. így értik ezt a USA-ban, máskép nem lehetne magyarázni a.példátlan közönyt, amely a

rata országok is felelősek, mert hallgatnak. Kormányaik ma kifele nem követnek oly fasiszta politikát, mint az USA — mert ma nem oly erősek. Amig azok voltak, ők is épp igy kegyetlenkedtek a gyarmati háborúkban, népük hallgatólagos beleegyezésével. Ez az egyetlen különbség. Ma a gyengék nem szállhatnak szembe a föhatalmakkal; csak a vietnámi nép példátlan hősiessége (hozzáteszem í szovjet fegyverek segitségével, Szerk.) képesíti őt ellenállásra. A nyugati népek a demokráciát es liberalizmust, melyre oly büszkék, csak belül követik.

Mikor a USA remek alkotmányának 200 éves jubileumára készül, ennek tanait nem hajlandó más nepekre alkalmazni; rosszabbul bánnak velük, mint Anglia ővelük, amikor felkeltek ellene. Vietnám csak a paroxizmusa ( végsó kirobbanása) e politikának, amit mar Guatemala, Dominica, Cuba és a Fü- löp szigetek ellen alkalmaztak. Európa népei is gondolkozhatnak minderről, vajon nem azért békésebbek-e ma, mert kevésbé hatalmasok.

példátlan bombázást kiséri — ugyanakkor, amikor erős a részvét (?) Managuával szemben. És a szomorúság Truman haláláért. Ez, hogy gyorsítsa Japán megadását és csökkentse az USA veszteségeit (csak ez számított akkor és számit ma), az “egyszerű embereknek ez a hérosza” elpusztította Hiroshi— mát és Nagasakit. Párhuzamos ezzel ma Hanoi és Haiphong elpusztítása. Ezt nemcsak én mondom, ez a hivatalos álláspont.

Tehát Nixon Truman szellemi örököse? Miért ne? Bár Truman demokrata volt és szivéből gyűlölte Nixont, aki öt 1952-ben árulással vádolta. Ez pedig párhuzamos azzal, hogy 1972-ben McGovemt ugyanezzel a váddal illette.

CINIKUS A PATIKUS USA