Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-31 / 22. szám

Thursday, May, 31. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 BREZSNYEV-BRANDT TALÁLKOZÁSÁRÓL Történelmi jelentőségű a Szovjetunió és a Nemet Szövetségi Köztársaság kozott létrejött kereskedelmi , műszaki és tudományos szerződés létrejötte. Ezért közöljük Leonid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkárának és Willy Brandt, a NSZK kancellárjának fogado beszédét. WILLY BRANDT: Európának szüksége van a megértésen alapuló békére Brandt kancellár a következőket mondotta: — Főtitkár úr ! Nagy megtiszteltetes és öröm felesegem es a ma­gam számára, hogy önt és az ön kíséretét ma este itt üdvözölhetem. Ez alkalmat ad nekem arra is, hogy viszonozzam azt a vendégszeretetet, amely­ben engem Moszkvában és később Oreandában ré­szesítettek,. Orvendek, hogy ismét láthatok néhány, számomra ismerős arcot es különösképpen üdvöz­löm az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizott­ságának új tágját, Gromiko külügyminisztert. Hölgyeim es uraim, ma délelőtti megérkezésekor megmondtam a főtitkár urnák, kívánságom, hogy ezeket a bonni napokat felhasználjuk békepárbeszé­dünk folytatására. Ezzel már egy hagyományt kez­dünk megalapozni. Azoknak a gyors változásoknak a folyamatában, amelyek világunkat és az emberiséget és a mi két államunkat is érik, bátorság kell ahhoz, hogy közö­sen egy uj kezdetnek vágjunk neki. Erről bizonyságot adtunk 1970 augusztusában a moszkvai szerződés megkötésével. Bátorság kell ahhoz is, hogy ne tartsuk magunkat távol alapvető felismerésektől, igy attól, hogy Európának szüksége van a megértésen alapuló békére. A mi feladatunk, főtitkár úr, arról gondoskod­nunk, hogy a nyíltságnak és a bizalomnak az a foka, amely megbeszéléseinket meghatározza, ne egyesek ügye legyen csupán, hanem tegyék azt magukévá és vállalják államaink politikai erői és polgárai is. Úgy vélem, hogy a növekvő bizalomnak kell megadnia kapcsolataink különleges jellemet. A nemzetközi helyzet megváltozóban van. Úgy hiszem, jo lelküsmerettel állapíthatjuk meg, hogy részünk volt ebben a jo irányú változásban. Az 1970 augusztusában kötött szerződés kons­truktiv erőket szabadított fel a kelet-nyugati viszony­ban, meg mielőtt maga a szerződés érvénybe lepett: tárgyalásaink eredményes lezárása utat nyitott a Varsóban megkötött szerződésnek* A Berlinről tar­tott négyhatalmi tárgyalások sikeréhez is jó előfel­tételnek bizonyult. Lehetőséget teremtett az NDK- val kötendő alapszerződésre es ezzel a két német államnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való küszöbönálló belépésére. 1970 nyarán kötött szer­ződésünk tehát az európai enyhülés kulcsának bi­zonyult. Az utóbbi hónapokban Helsinkiben e földrész államai, Észak-Amerikai, képviselőivel együtt elő­készítő munkát végeztek, hogy hamarosan megnyíl­jék a külügyminiszterek értekezlete. Becsben fontos tanácskozások indultak, amelyeknek célja a csapat- letszam-csókkentes. A nagyhatalmak ugyanakkor felelősségteljesen folytatják megbeszéléseiket, hogy a világban szilárdabb egyensúlyt alakítsanak ki; min­dennek nagyobb biztonságot kell teremtenie és te­remthet is. Senki sem felejti el közülünk, hol is all a másik. Senki sem feledkezik meg a társadalmi rendszerek különbözőségéről, az ideológiai különbségekről és a fennálló kötelékekről — legyenek azok gazdasági vagy politikai jellegűek. Mindkét fel figyelembe veszi a maga jogait és kötelezettsegeit és tiszteletben tart­ja a masiket. Ez fontos feltetele a joszomszédsagnak amelyre törekedni kívánunk. A Nemet Szövetségi Köztársaság az Atlanti Szö­vetség tagja. Beágyazódik a nyugat-európai államok közössegébe, amely mar túlnőtt a Közös Piacon. Bizonyos lehet ön benne: ez a közösség nem tekin­ti magat masok ellen irányuló tömbnek, hanem olyan tömörülésnek , amely a beke megszervezeset és a nepek közös javát szolgaija. Ami a mi két államunkat illeti, főtitkár ur, a gyakorlati együttműködés az utóbbi két-három esz­tendőben figyelemre méltó eredményeket hozott. Beszelnünk kell viszont az intenzivebb gazdasági, műszaki, kulturális cseréről. Polgáraink azt remélik hogy készségét mutatunk a reális, de nem félénk tervezésre,szorgos munkát és igényes célkitűzéseket varnak tőlünk. » Ha valami nincs egeszen a szivem szerint, akkor az az, hogy a rengeteg tárgyalási időpont, főtitkár ur, kévés pihenőidőt enged önnek. De a munka, amely ránk vár, mégsem lesz teher, hiszen a józan­ságot es remélhetően azt a boldogságot szolgálja, amelyet a biztosított békében keresünk — mondotta végül Brandt es a békére, a Szovjetunió népeinek javára és Leonyid Brezsnyev egészségére ürítette po­harát. LEONYID BREZSNYEV: A legbonyolultabb nemzetközi problémákat is rendezni lehet A kancellár pohárköszöntőjére válaszolva Leonyid Brezsnyev a következőket mondotta; — Igen tisztelt szövetségi kancellár ur ! Hölgyeim es uraim ! Engedjek meg, hogy meg egyszer köszönetét mondjak önöknek az országukba szóló meghívásért, azért a szívélyes fogadtatásért, amelyben bennünket, a Szovjetunió képviselőit részesítették. Itteni látogatásunkat újabb logikus lépesnek te­kintjük a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság közötti viszonynak abban a fejlődésében, amelyet a moszkvai szerződés 1970. augusztus 12-i aláírása vezetett be. Mindazt,ami államaink viszonyá­ban uj mozzanatként sorra meghonosodik, támogat­ják es üdvÖzlik a Szovjetunió népei, támogatja és üdvözli véleményem szerint a szövetségi köztársa­ság népe es a többi európai nép is. Ez további erő­feszítésekre ösztönöz. Meg néhány evvel ezelőtt is barátsagtalanság jel­lemezte, “hidegháborús szellem” hatotta át kap­csolatainkat. Majdnem minden fontos nemzetközi kérdésben ellentétes állásponton voltunk. Nem kévés erőfeszítésre volt szükség, hogy a dol­gok menetét kedvező mederbe tereljük. Amikor e feladat elvégzéséhez hozzáláttunk, abból indultunk ki, hogy a múltnak nem kell számunkra állandó tehertételt jelentenie es nem kell a jövő kilátásait elzárni. A Szovjetunió politikájának célja az, hogy megakadályozza a múlt tragédiájának megismétlődé­sét. Meggyőződésünk, hogy ennek a feladatnak a megoldása — ha ebben együttműködünk — történel­mi jelentőségű lenne. Nyilván sajátos logika van benne, hogy az orszá­gaink közötti viszony megújításának munkáját an­nak a nemzedéknek a képviselői vállaltak magukra, amely együtt elte át az elmúlt háború borzalmait. Számomra, aki az összes háborús éveket a fronton töltöttem, nagyon jól érthető ennek a munkának az ertelme és jelentősege. Úgy hiszem, Brandt ur is jól megérti ezt. Nem kétséges, hogy az uj nemze­dék is meg tudja érteni és meg tudja becsülni, amit ma végzünk, és kiveszi részét ebből a megkezdett nagy munkából. A szövetségi köztársasággal való atfogo együtt­működés fejlesztése jelentős helyet foglal el a Szov- • jetunió európai politikájában, amely arra irányul, hogy földrészünkön döntő fordulatot valósítson meg az enyhülés és a béke irányában. Magától értetődik, hogy egy ilyen nagy feladat csak sok allam együtt­működésevei, mind a Szovjetunió, mind a szövetségi köztársaság szomszédaival és barátaival egyetértés­ben oldható meg. Reméljük, hogy a szövetségi köz­társaság e kollektiv erőfeszítésekben olyan szerepet fog játszani, amely megfelel súlyának és helyzetének a mai világban. Közös óhajunk, hogy véleményt cseréljünk a szov­jet-nyugatnémet viszony egész komplexumáról. Brandt szövetségi kancellárral, Scheel külügymi­niszterrel es kollégáikkal folytatandó megbeszélé­seinken egyrészt megvonjuk annak a mérleget, amit a két fél kapcsolataink kibővítése és elmélyítése érdekében már eddig tett, másrészt kitűzzük azokat a célokat, amelyekre a jövőben törekedni fogunk. Látogatásunk egyik feladata az, hogy véleményt cseréljünk a szövetségi kancellárral olyan fontos es időszerű európai ügyekről, mint az európai értekez­let, a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentése Közep-Európában, es igy tovább. Egyetértésünk a szövetségi kancellárral minden kétséget kizáróan elő­mozdítaná ennek a nagy politikai vállalkozásnak a sikerét. Úgy látszik tehat, hogy megtárgyalnivalóban nem lesz hiány. Annál inkább — időben. Mivel azonban programunk súlypontját a munkamegbeszélések je­lentik, úgy hiszem, hogy a szövetségi kancellárral egyetértünk majd: az ügy érdekében kell dolgoz­nunk. Ugyancsak nagy jelentőseget tulajdonítok soron következő megbeszélésünknek Dr. Heinemann úrral, a szövetségi köztársaság elnökével. A Szovjetuniónak es a Lengyel Népköztársaság­nak a Nemet Szövetségi Köztársasággal kötött szer­ződései, a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás, valamint az NDK és az NSZK viszo­nyának alapjat szabályozó szerződés ismételten meg­erősítik azt a nyilvánvaló és ugyanakkor igen fontos igazságot, hogy a legbonyolultabb és hosszú ideje megoldhatatlannak látszó nemzetközi problémákat is rendezni lehet. Egyszersmind bebizonyosodik egy másik tény is: pozitív eredmények eléréséhez elen­gedhetetlenül szükséges azoknak a személyeknek ó- haja es szilárd politikai akarata, akijs az államok politikáját alakítják. Az altalam említett szerződések és megállapodá­sok meggyőzően példázzák az értelem és a realiz­mus győzelmet, a békés egymás mellett élés poli­tikájának sikerét. Ezekre támaszkodva, most tovább kell haladnunk előre. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom