Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-04 / 1. szám

Thursday, Jan. 4. 1973. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD "MEG KELL MONDANUNK AZ ELNÖKNEK” AMERIKAI TUDÓSOK KÖVETELIK A BOMBÁZÁS AZONNALI BEFEJEZESET! Fogadott hazánk legnevesebb tudósai átiratot intéztek Nixon elnökhöz, melyben követelik a Vietnámi Demokratikus Köztársaság térsége bombázásának azonnali beszüntetését. ■ ‘We Must Tell the President’ WASHINGTON—Can we scientists meet in Washington and ignore the fact that our national Administration is launching from this city the most massive air attacks in history? It is launching those attacks against con* centrated centers of civilian popula­tion, while blandly announcing lists of military targets that under these cir­cumstances insult the intelligence of every thinking person. North Vietnam hardly contains military targets; and a B-52 bombing pattern one and one- half miles long by one-half mile broad, dropped from an altitude of 30,000 feet, cannot pick out targets. Yet such bombings are now crisscrossing some of the most densely populated cities in the world, in an unprecedented orgy of killing and destruction that hor­rifies people everywhere — as Guer­nica, Coventry and Dresden once hor­rified them. And all in our name. As scientists we bear a special re­sponsibility. Explain as we will—that science is not technology; that most of us do not make proximity fuses, B-52 bomb sights and all the sophisticated super-weaponry of electronic battle­fields—we have also too often claimed that our science is the ultimate source of all such advance technology. Indeed in World War II, which we could re­gard with some justice as a war of defense, we were ready tol help design the prototypes of much of the tech­nological arsenal being used now against one of the smallest and poor­est of nations—a nation that offers so little in the way of military targets. This arsenal is now destroying nature itself in Indochina, the land, the trees, the stock animals, depriving a poor I people of their homes, fields, means of ' livelihood and very lives. Can we meet to talk of nature as our Government is destroying nature? As though that were not going on, directed from this very place? Just a year ago, as we met in Philadelphia—the city of brotherly love—our President ordered the re­sumption of mass bombing of North Vietnam, which had been halted in 1968. Beginning the Sunday morning after Christmas, Dec. 26, and continu­ing until Dec. 31—as we met—1,000 bombing sorties were flown over North Vietnam. We know now that bombing has continued ever since; and now as we meet again in another Christmas season, it is being enormously in­tensified. Is our science to serve life, or death? This planet that is in our care —this environment that concerns us so seriously—can we talk of ways to foster and preserve it here while wan­tonly destroying it there? We must speak out, as Americans, as scientists, against this outrageous misuse of the fruits of science for death and destruction. We must tell the President where we stand. Let us insist on an imme­diate end to the bombing. Let us insist that the cease-fire we were told he was virtually ready to sign last Oct. 26 be signed now.,. This statement was prepared for the American Association for the Advance­ment of Science, and signed by these members: Dr. George Wald, Nobel Laureate, Harvard University; Dr. Salvador Luria, Nobel Laureate, M.I.T.; Dr. Albert Szent-Gyorgyi, Nobel Lau­reate, Marine Biology Laboratory, Wood’s Holer Dr. Everett Mendelsohn, vice president A.A.A.S.; Dr. John Eds alle, Professor of Biochemistry, Harvard; Dr. E. W. Pfeiffer, Professor of Zoology, University of Montana; Dr. Arthur Galston, Professor of Biol­ogy, Yale University; Dr. Arthur Westing, Director of the Herbicide Assessment Commission, A.A.A.S.; Dr. Richard Lewantin, Professor of Biol­ogy, University of Chicago. WASHINGTON. Gyulesezhetünk-e mi tudósok itt és figyelmen kívül hagyhatjuk-e azt a tényt, hogy ebből a városból irányítják a történelem leghatal­masabb légi támadását? A támadás sűrűn lakott te­rületek ellen irányul, de ugyanakkor az adott körül­mények között sérti minden gondolkodó ember intelligenciáját. Alig van katonai célpont Észak-Vi­etnámban; a B-52 jelzésű bombázók 30.000 láb ma­gasságból dobják le bombáikat., egy és fél mérföld hosszú és fel mérföld széles területre, határozott célpont nélkül. Es mégis a jelen pillanatban ilyen szőnyegbombázás folyik a világ egyik legsűrűbben lakott területe ellen, példátlan tobzódó gyilkolás és rombolás, mely megrémíti az embereket minden­hol — mint ahogy Guernica, Coventry és Drezda egykor megrémítette. Es mindez a mi nevünkben. Reánk, tudósokra külön felelősség hárul. Bárho­gyan is akarjuk magyarázni —és bizonyítani, hogy a tudomány nem technológia; hogy legtöbben nem gyártunk célközben robbanó időzítő berendezést, légibombavetö készülékét, vagy a hadművelet leg­újabb es legmodernebb fegyvernemét— ugyanakkor sokszor azt hangoztattuk, hogy a tudomány az alap- forrasa mindezen előrehaladott technológiának. Va­lóban a második világháború idején, amikor védel­mi háborút folytattunk, segítettük kitervezni a ha­di technika prototípusait, melyeket most a Földke­rekség egyik legkisebb és legszegényebb országa el­len használunk — olyan nemzet ellen, mely nagyon kevés katonai célponttal rendelkezik. Ez az arzenál most tönkreteszi lndo-Kina természetet, a földet, a fakat, az állatokat, megfosztja a szegény embereket lakóhelyüktől, földjüktől és életlehetőségüktől. Beszélhetunk-e mi, magunk között a természet­ről, amikor kormányunk elpusztítja a természetet? Mintha mindez nem történne, erről a helyről irá­nyítva? Egy evvel ezelőtt Philadelphiában, az emberi ba­rátság városában gyüléseztünk, amikor elnökünk el­rendelte Észak-Vietnám újra bombázását, melyet 1968-ban felfüggesztettek. Kezdve a karácsonyt kö­vető vasárnap reggel, december 26.-án és folytatva december 31.-ig, miközben mi gyüléseztünk- 1000 bevetéssel támadtunk Eszak-Vietnámra. Tudjuk, hogy azóta a bombázás állandóan folyik és most, amikor egy újabb karácsonyt ünnepelünk, a bombá­zást felfokozták. Felmerül a kérdés: a mi tudományunk az életet, vagy a halált szolgálja? Ez a bolygó a mi gondozá­sunkban van, a környezet, amely oly közel áll a szivünkhöz; -beszélhetünk mi a környezet védel­méről, amikor azt leromboljuk Vietnámban? Fel kell emelni szavunkat, mint amerikaiak,mint tudósok, a tudomány gyümölcseinek e szörnyű rossz célra: halaira és rombolásra való felhasználása ellen. Meg kell mondanunk az elnöknek,hol állunk. Követeljük a bombázás azonnali beszüntetését. Kö­veteljük az október 26.-án bejelentett tűzszünet­egyezmény aláírását. Az angol szöveg alatt olvashatjuk azon tudó­sok nevét, akik alairtak az átiratot. NEW YORK, NY. Telford Taylor, nyug. dandár- tábornok, aki két hetet töltött Hanoiban, amikor a VDK fővárosát amerikai B-52-esekröl szönyegbom- bazás érte, visszatérve a U.S.-be sajtónyilatkozat­ban beszámolt arról a borzalmas pusztításról me­lyet az amerikai bombák okoztak. Templomok, kór­házak, iskolák, lakóházak hevernek romokban és a romok között több ezer vietnámi holtteste látható. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom