Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-19 / 16. szám
Thursday, April, 19. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 MIÉRT HARCOLNAK AZ INDIÁNOK Az Egyesült Államok öslakói, az indiánok hirtelen előretörő harciassága nagy meglepetést kelt az országban, de különösen Washingtonban, Nixon elnök kormányában. Több, mint 100 évig eltűrt leigázottsaguk,elnyomatásuk után, nemrégen az Alcatraz volt börtön megszállásával vonták magukra a figyelmet. Múlt ev novemberben a washingtoni Indiánügyi Hivatal, (Bureau of Indian Affairs) elfoglalásával es az utóbbi hetekben a South Dakota- i Wounded Knee, történelmi jelentőségű község megszállásával, túszok fogvatartásaval, a Custer-i bírósági epület felgyújtásával fejezik ki harciassagu- kat és elhatározásukat, hogy megvédik megmaradt nemzeti létükét az elnyomó feher uralkodókkal szemben és jobb életet biztosítanak testvéreiknek. Az ország fővárosában a megszállt Indiánügyi Hivatalt hadi erődítménnyé tették. Készen voltak felgyújtani es a kirendelt katonasággal szemben saját életüket is feláldozni szuverén jogaik védelmében. E célból az Egyesült Nemzetek beavatkozásai is kértek. Épp olyan elszántsággal léptek fel, mint korábbi elődeik, akik Kolumbustól kezdve bátran harcoltak ősi földjükért a behatoló fehér hóditokkal szemben. A szétszórt rezervátumokon és más kis csoportokban, törzseidben élő indiánok már évek óta mondják, hogy elérkezett az ideje, hogy kezükbe vegyék saját ügyeik intézését a rezervátumokon, hogy megszűnjön gyarmati leigázottságuk es ne a belügyminisztérium rendelkezzék az őket érintő legfontosabb kérdésekben. A kormány csak mint gondnok ügyeljen fel szerződésekben garantalt ősi földjeik védelmére. De szörnyű szegénységük, ki- semmizettségük, alacsony életszínvonaluk megszüntetésére saját programjukat akarják kidolgozni, nem a hozza nem értő washingtoni bürokraták intézkedéseit követni. Nem akarnak többe a fehér pénzes érdekeltségek kizsákmányoltjai lenni, Nixon elnök az egyre nyíltabban forrongo indiánok követeléseit sajat politikai céljaira akarta felhasználni es ígéretet tett az indiánoknak, hogy megjavítja sorsukat. Egy kongresszushoz küldött üzenetben, 1970-ben, a kormány részéről új irányzatot jelentett be az indiánokkal szemben. Javasolta a rezervátumokon az indiánok önrendelkezési jogának elismerését, ugyanolyan módon, mint ahogy más városok, községek vagy megy ék önrendelkezési joggal kormányoznak; a kormány csupán gondnoki védelmet gyakorolna az indiánok tulajdonában lévő földek és természeti kincsek felett. Nixon elnök később egy erre vonatkozó törvényjavaslatot is benyújtott a kongresszushoz, — amit még a mai napig sem szavaztak meg. Azt is megtette az elnök, hogy a Fehér Ház két magasrangu hivatalnokát megbízta indián panaszok soron kívüli meghallgatásával, a bürokrácia elkerülésével. Több más intézkedést is tett, többek között Spiro Agnew alelnók vezetésevei egy hivatalt létesített, National Council of Indian Opportunity néven. Az indiánok, sok be nem váltott igeret és keserű tapasztalat után, hitetlenkedve fogadtak ezeket az új fejleményeket, de remélték, hogy talán mégis megfordul a kocka és jobb napoknak nézhetnek elébe. Jo biztosítéknak látszott erre az indiánok között népszerű Louis R. Bruce, Mohawk és Sioux indiánok leszármazottja, az uj indiánügyi tanácsos. Egy ideig remélték, hogy ezúttal talán mégsem lesznek be nem váltott ígéretek, Igaz, hogy a törvényt nem szavazták meg, de a kormány módot talált arra, hogy két törzs, a New Mexico-i Zuni és a Florida-i Miccosukee törzs teljes önrendelkezést kaphasson es más törzsek is kiteijeszthették jogaikat az iskoláztatás vagy más tevékenység terén; az intézmények finanszírozására a kormánytól kapták a pénzt. Az indiánok részére szóló szövetségi költségvetést felemeltek és uj összegeket utaltak ki a városokban élő indiánok egészségi, iskoláztatási és segélyezési ügyeire. Rendezték az alaszkai indiánok követelését is, habar elismerten nem az alaszkai indián lakosok legjobb érdekei szerint. Több helyen visszaadtak jogtalanul elvett földeket, melyeknek visszaszerzését évek óta követelték. Hogy a hirtelen kirobbanás miért történt mégis múlt novemberben a Bureau of Indian Affairs épületében, annak oka abban rejlik, hogy az indiánoknak nyomos kételyei voltak, hogy Nixon elnök ószintén kívánja megjavítani helyzetüket. A belügyminisztérium és a költségvetési hivatal, amely az indián programok fölött rendelkezik, valamint a szenátus és a képviselőhaz illetékes bizottságai, kezdettől fogva rossz szemmel nézték az indiánoknak adott kedvezményeket. Az indiánok területei ugyanis sok pénzt jelentenek kizsákmányolásra váró érdekeltségeknek. Az indián törzsek tulajdonában levő 55 millió akemyi terület vízben, ásványban, erdőségben, legelőben és más természeti kincsekben rendkívül gazdag; ezek a területek még teljesen érintetlenek és szennyeződéstől is mentesek. Feher vállalkozók évek óta próbálták megkaparintani, sokszor közönséges csalással, ezeket a földeket es emiatt sokszor kerültek szembe az indiánokkal. Ezek az érdekeltségek a belügyminisztérium bizottságaiban ülő szenátorokhoz és képviselőkhöz fordulnak segítségért. Ezek a bizottságok soha nem az indiánoknak kedveznek. Ezek a bizottságok e’s belügyminisztériumi hivatalok rendelkeznek a föld, a viz, az ásványok, a legelo-jogok, az utvágási jogok felett. A valóság az, hogy a belügyminisztérium egyik legnagyobb, jogtalan felhasználója az indián területeknek, Bureau of Reclamation alosztálya az indiánok vizet elvezette nem indián természetvédelmi célokra es gatakat epitett, melyek az indián földeket elárasztották. Mindezek a hivatalok kétkula - esős politikát folytatnak. A törvény ertelmeben védeniük kellene az indiánok területeit, de azokra hallgatnak, akiktől politikai kampányuk támogatására több pénzt kapnak és több szavazatot tudnak felsorakoztatni. Az indiánok egyre jobban érzik és tapasztalják, hogy semmi sem lesz önrendelkezésükből és csak egyesült erővel, harcias fellépessel érvényesíthetik jogaikat. Tanultak más kisebbségek harcából és őseik harcias magatartását életrekeltve, halállal szembenéző bátorsággal küzdenek népük fölemeléséért. Nagyban hozzájárult az indián érzelmek kirobbanásához az a körülmény, hogy szeretett vezérüket,az Assininoin—Sioux indián intelektuellt, Hank Adams-t aki az indiánok halászati jogáért vezetett kitartó küzdelmet es a Washingtonba menetelő Trail of Broken Treaties tüntető karavánt megszervezte, egy ejjel lelőttek és súlyosan megsebesítették, de emiatt senkit sem tartóztattak le. Egy idősebb másik indián vezért Nebraskkban, Raymond Yellow Thunder, sioux indiánt egy fehér társaság levetkőztette, nyilvánosán megszégyenítette, azután meggyilkolta. Több más indián mozgalmi vezert is megöltek és mindezek az esetek büntetlenül maradtak. Tudják, érzik az indiánok, hogy Nixon elnök es a kormány ígéretei üres szavak maradnak mindaddig, amig saját elszánt küzdelmükkel ki nem viv- jak ősi jogaikat és népük életet a kizsákmánvolt- ságbol emberi színvonalra nem emelhetik. Vágó Klara. r Újítsa meg előfizetését! I SOBEL OVERSEAS CORP. 1 ® © r|) lg/8/ A FAÍíAVklKIfCrJl 210 EAST 86th street, new york, n. y. 10028 © I MAH 1 OUuTnuItacu - telefon. (212) 535-0490 - © I UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE I (S) ío) «5 SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS ^ ^ LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK ^ || IKK A Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába ||
