Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-15 / 11. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March, 15. 1973 ÜNNEPELJÜK PETŐFIT Petőfi Sándor emleke előtt tiszteleg a magyar nép. Szerte a világon azok a magyarok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar nephez tartozás érzéséit, es őrzik nemzeti értéküket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népéi, a már felszabadultak es szabad hazat épitők s azok közül is egyre többen, amelyek szabadsagukért küzdve erőt meríthetnek a szabadsagharcos müveiből. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a magyar nép történelmi mélységekből fakadó törekvéseit és legmagasabb érdekeit kifejezve emelt halhatatlan költői szót az elnyomás, a feudalizmus ellen. Azt a költőt ünnepeljük, aki költői értelemben mar akkor felszabadította a magyar népet, az elnyomott jobbágyot, a megalázott értelmiségieket, a kisemberek tome - geit, amikor Magyarországon még hűbériség uralkodott, amikor botoztak a parasztot, és a nemesi ku- tyabőrnek nagyobb volt a becsülete, mint a szellem emberenek. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki nepe társadalmi szabadságáért küzdve, az elsők köze emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában. A plebejus demokratát ünnepeljük, a népi forradalmárt, aki nem kérte, de messzehangzó költői szóval követelte a kizsákmányolás megszüntetését; aki már akkor hitet tett Magyarország önállósága és függetlensége mellett, amikor meg a haladó szellemű középnemesi politika képviselői sem tették meg az elhatározó lépést ebben az irányban. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész emberiség szabadsagában jelölte meg az emberhez es a költészethez méltó küzdelem végső célját. A magyar plebejus a világ népéit ölelte át forradalmas szabad- ságszeretetevel. Heine, Victor Hugo, Dickens, az orosz forradalmi demokraták kortársaként a korai szocialista eszmék európai e's amerikai széthullámza- sának időszakában, a nemzeti let öntudatára ébredő kelet-európai nepek feleszmélésének, Marx és Engels első küzdelmeinek éveiben. Következetesség a társadalom dolgainak elrendezeseben, következetesseg az igazi nemzeti érdekek kimondásában és következetesség a forradalmi demokratizmus programjának nemzetközivé, világméretűvé tételében; e közös gyökerű törekvések egyseget példázza elmulhatat- lanul Petőfi élete és müve. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a népet, a nemzetet, az egész emberiseget ölelte at verseivel, bizonyságot téve a költészet hatalmáról- A költők — hirdette Petőfi — “világot — alkotnak az ember ele”, a költészet ezért “olyan épület — mely nyitva van boldog-boldogtalanoknak, — mindkinek, ki imádkozni vagy, — szóval: szentegyhaz, ahova belepni — bocskorban sőt mezítláb is szabad”. Ezért a költői parancs: “előre, hát mind, aki költő — a néppel tu- zön-vizen át!” az ékként értelmezett költészet magaslatáról látta és ítélte el Petőfi az ország nemes urait, Pató Páljait, akik saját kiváltságaikat féltettek a szellem napvilágától, az irodalomtól is. A népért, nemzetért, emberisegert felelős költészet eszmenye es gyakorlata Petőfi szamara az elet gazdaságának irodalomba emeleset jelentette. Annak a világnak a költészetbe fogadását, amelynek középpontjában a szabadsághoz, az igazi elethez méltó, a teljes életre varo ember all: a népét megtestesítő ember, a nép fia. Petőfi a plebejus fellépés költői feszültségevei telíti a táját,a magyar Alföld képét. Népdalaiban, szülőket ölelő költeményeiben és szemm GMUNDS m Pátzay Pál Petőfi-plakettje, relmes verseiben a nép érzelmi világának gazdagsaga( lelki kincseinek szépségé; emberségének meleg fénye tükröződik, emelkedik egyetemes érvényre. Petőfit ünnepeljük, aki a nép világát emelte a köl teszetbe, s a népi jellem mérteke szerint kívánt új termeszetet adni a nemzet jobbik felének, mindenkinek, aki reszt vállalt a haza felemelesenek nagy munkájában. Petőfi mandátum nélkül is a magyar falu népének küldötte volt a közéletben, s a városi forradalmas retegek szószólója a parasztság előtt. Petőfi jól tudta, hogy a János vitézek és Szilveszterek csak a Pató Pálokkal szembefordulva teljesíthetik történelmi küldetésüket. De tudta azt is, hogy az elkerülhetetlen harc nem cél, hanem elháríthatatlan eszköz, feladat a nép boldogulása, a nemzet függetlensege, a vilagszabadság felé vezető utón. Petőfit ünnepeljük, akinek tett volt a szava is, de aki — ha ezt követelte a népszabadság ügye — vállalta a szavak folytatását: a közéleti, a politikai, a katonai cselekvést. Hősi halálát a következetesség erkölcsi fényé ragyogja be. Ünnepeljük Petőfit Petőfihez méltón! Ne csak a nevet, hanem a szellemét idézzük meg ezeken az évfordulókon. Azzal a nem hivalkodó, ám jogos öntudattal, hogy nemcsak emléknapokon idézzük. Ünnepeljük Petőfit a magyar irodalom nagy hagyományaihoz melton. Tudatosítsuk a felnövő új nemzedékben, hogy Petőfi müve nem véletlen csoda, hanem sok évszázados népi küzdelem s egy nagy. szerű irodalmi fejlődés megkoronázása. Petőfi nem állott egyedül az irodalomban — Vörösmarty, Eöt - vös, Arany Janos kortársi és elvbarati körében nőtt naggyá liraja. S halálával nem szakadt meg müvének hatása a magyar irodalomra. Szellemének folytatói a legnagyobbak: Vajda János, Ady Endre, József Attila. Petőfit ünnepelve állítsuk műveit az emlékezés fénysugarába, jusson el minél többekhez, százezrekhez, milliókhoz Petőfi szava, a haza határain belül és a nagyvilágban. NEMZETI DAL Talpra magyar, hi a haza ! Itt az idő, most vagy soha ! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok ! — A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Rabok voltunk mostanáig, .Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenere Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, Es mi mégis láncot hordtunk ! Ide veled, régi kardunk ! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez, Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Hol siijainí. domborulnak, Unokáink leborulnak, Es áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! (Pest, 1848. március 13.)
