Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-04 / 1. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Jan. 4. 1973 SPOUT iTeremfutball Miskolcon Bevonult a terem futball a miskolci fedett sportcsarnokba. A látottak igazolták a várakozást: gyors játék — különösen az első mérkőzésen — pillanatnyi megállás nélküli küzdelem, szép gólok. Mindent egybevetve a KEPES SPORT KUPA három napja jó szórakozást nyújtott.-Európa-szerte népszerű teremfutball — mondta Vujadin Boskov jugoszláv szövetségi kapitány, ki tapasztalatcserére rándult át Miskolcra — “A legfontosabb célja ezeknek a tornáknak, hogy a labdarúgás a téli szünetben is megtartsa kapcsolatát a közönséggel” — A KÉPES SPORT KUPA végeredménye: 1. FERENCVÁROS 3 2 - 1 8:3 6 2. DIÓSGYŐR 3 2-1 10:6 6 3. VASAS 3 1-2 5:6 3 4. TATABÁNYA 3 1 - 2 6:14 3 A torna legjobb kapusa címet: Géczi István (Ferencváros) A legjobb góllővők: Szóke, Juhász (Ferencváros) A legjobb mezőnyjátékos1. Vass (Diósgyőr) Hazaiak az élen Befejeződtek a nemzetközi férfi kézilabda-torna küzdelmei. Eredmény: 1. NDK A 8, 2. NDKB 5, 3. Magyarország 4, 4. Szovjetunió 2, 5. Bulgária 1 pont. KÜLFÖLDRŐL JELENTIK POZSONY: Barátságos mérkőzésén a Szovjetunió férfi asztalitenisz-válogatottja 5:3-ra legyőzte Csehszlovákia csapatát. HOBART: Nemzetközi teniszversenyen Taróczy— Machan, a férfi párosok negyeddöntőjén 6:2, 6:4 arányban győzött Kary (osztrák) Gebert (NSZK) ellen, s bejutott az elődöntőbe. BECS: Ausztriában is megválasztották a sportújságírók az 1972-es év legjobb sportolóját. Az első helyet nagy fölénnyel az olimpiai világ- és Európa-baj- nok mükorcsolyazónö, Beatrix Schuba nyerte el, MADRID: Az európai atlétaedzök a világ atlétikai szakembereinek kongresszusára 1973 január 8 es 10 között kerül sor a spanyol fővárosban. Az értekezletre a szervezők több mint 200 szakembert varnak. Szovjetunió— Csehszlovákia 8:4 • Moszkvában befejeződött az Izvesztyija Kupáért rendezett nemzetközi jegkorongtoma. Az utolso nap 15.000 néző előtt került sor a Szovjetunió és a világbajnok Csehszlovákia csapatának találkozójára. A szovjet válogatott jó teljesitmennyel 8:4 aranyban legyőzte a világbajnokot és ezzel veretlenül nyerte a tornát. Hérvéai fevéc írja: Rev. Gross A. László I B. p., Tb. M. POKOLI SZÍNJÁTÉK Nincs egyetlen olyan szó a szótáramban, amely méltóképpen jellemezhetné cézáromániákus elnökünk legújabb vérengző légihadjáratat az északvietnámi nép ellen. Ha azt mondom: ördögien kegyetlen, akkor keveset mondok. Ha azt állítom: ezt a korlátlan bombázást, ezt a bosszúvágy fűtötte öldöklést csak dzsingiszkani és hitleri mértékkel lehet felmérni, akkor sem mondok eleget. ILYESMIRE MEG NEM VOLT PÉLDA A TÖRTÉNELEMBEN, tehát nem hasonlítható össze semmivel, amit Klio, a törtenetiras múzsája valaha is feljegyzett... Talán a bibliai Szodoma és Gomora sorsához jár legközelebb az, ami Hanoi es Haiphong népével történik napjainkban- azzal az óriási különbséggel, hogy mig a két bibliai városban “tíz igaz ember nem találta— tatott”, addig a két délkelet-ázsiai városnak sokezer ártatlan lakójára naponta hullik “kénköves és tüzes eső”, kioltva öregek, fiatalok es kisdedek életét. így áll bosszút Nixon — legjobb tudomásunk szerint: katonai és civil tanácsadóinak az intelmei ellenere! — egy kis ázsiai népén, amelynek egyetlen bűne az, hogy fanatikusan harcol nemzeti létéért, hazája függetlenségéért és e hősies küzdelmében szemben találta magat a világ legnagyobb fegyveres hatalmával, amely önkényesen, minden erkölcsi és jogi alap nélkül beavatkozott ennek a kis népnek a polgárháborújába... Vajon mi az, ami erre az embertelen bosszúállásra dühítette a világ legnagyobb haderejének a Legfelsőbb Hadurat? Az, hogy ez a kis nép ragaszkodik az október havaban létrejött megegyezésnek ahhoz a sarkalatos pontjához, amely kimondja, hogy NINCS KÉT VIETNÁM, csak egy -következésképpen egy különálló, szuverén Délvietnám elismeréséről szó sem lehet! Ez az egyezmény csak a két fél aláírására várt, aminek október 31.-én kellett volna megtörtennie. Az egyezmény létrejötte után Nixon — az északvietnámi kormányfőhöz intézett több- rendbeli levelében — nagy megelégedésének adott kifejezést a tárgyalások sikere felett, megállapítván, hogy most már a fegyverszünetnek, a további békés kibontakozásnak és a hadifoglyok szabadonbocsátá- sának semmi sem áll az útjában. Eszakvietnámnak tehát alapos oka és joga volt hinni, hogy a Kissinger és Le Dúc Tho között létrejött egyezmény formális aláírására október 31.-én valóban sor kerül. Kissinger maga is elismerte az október 26.-án tartott sajtókonferencián, hogy a Hanoi által közzétett szöveg valóban hiteles, csak “néhány kisebbjelentöségu nyelvi és technikai részlet tisztázására van szükség, ” amit egyetlen újabb tanácskozás során könnyen nyélbe lehet ütni. De ettől a csekélységtől eltekintve:“ a beke a kezünkben van!”Kisebb huzavona után ez a tanácskozás Párizsban meg is történt és onnan visszatérve Kissinger úgy nyilatkozott, hogy az egyezmény 99 százalék erejéig véglegesnek tekinthető. Nyilvánvaló, hogy itt nem Hanoi, hanem Washington követett el szószegest! Ha én egy tárgyalóféllel 99 százalékosan megegyezem, akkor nem vádolhatom öt szószegéssel, hiszen az egy százalékos nezeteltérésbe nem fér bele a szószegés fogalma. Nagyon jelentektelen részletkérdés lehet az, amit csak egy percentre taksálunk —annyira jelentéktelen, hogy a megegyezésnek nem állhat az útjában! Meg Nixonrol sem tudom elhinni, hogy az egyper- centes differencia miatt adta ki a parancsot Hanoi es Haiphong korlátlan bombázására, hiszen egyper- centes különbség miatt felrúgni egy 99 százalékos megegyezést: tiszta őrültség volna! Másutt kell keresni tehat Nixon lelketlen elhatározásának a nyitjátAz októberi tárgyalások — most mar világos! — csak arra voltak jók, hogy az amerikai szavazopol- gárok ingadozó részét maga fele hajlitsa. Ezt a megtévesztő praktikát egész bátran nevezhetjük pokoli színjátéknak. Mikor Nixon a még őt is elképesztő nagy többséget megkapta, mar nem volt fontos neki a megegyezés— most már győzelmet akart, nem békés kibontakozást! Az október 26.-án közzétett feltételek mar nem elégítették ki az elnök űr farkas- etvagyat; most már olyan megállapodást követelt, amely biztosította volna Délvietnám szuverénitását es Thieu nyeregben maradását — vagyis: a felszabadító erők teljes kapitulációját! Eszakvietnámtöl és a déli szabadságharcosoktól elvárni, hogy feladják vagy elejtsék küzdelmük legfontosabb célját és értelmet: Vietnám nemzeti egységének és oszthatatlanságának az elvét, éppen olyan esztelen kívánság, mint az Egyesült Államok népétől azt követelni, hogy egyezzék bele országa kettéosztásába és az é- szaki rész ismerje el a déli rész függetlenséget, önállóságát, vagyis százszázalékos felségjogát! Amint az Egyesült Államok népe szazegynéhány évvel ezelőtt hajlandó volt mindenét kockára tenni, hogy ezt a különválást megakadályozza, azonképpen Vietnám nepe soha — értsük meg jól: SOHA! - nem fog beleegyezni abba, hogy országa — külső erőszak beavatkozása következteben — két részre szakadjon. Nixon tehát vagy kénytelen lesz visszakozni, vagy pedig — dacolva az egész világ szómyüködó' megvetésevei! — “visszabombázni Eszakvietnámot a kő- korszakba” (a hírhedt Curtis Le May légitábomok ismert receptje szerint ). De a célját még akkor sem éri el, mert a déli területen még mindig lesznek ezrével szabadsagharcos gerillák, akik folytatni fogják a küzdelmet! Hanoi Washingtont, Washington Hanoit vádolja szószegéssel. A kettő közül vajon melyik hazudik? Ezt a kérdést nem nehéz eldönteni. A felszabadító erőket nagyon ritkán csiptük rajta hazugságon, viszont a Nixon adminisztrációt nagyon ritkán csiptük rajta igazmondáson. A valoszinüség-számitás törvényé alapján nem habozom kijelenteni, hogy Washington vádja hamis. Már csak azért is, mert a felszabadító erők ma is hajlandók aláírni az október 26.-an közzétett szövegben foglalt megegyezést, melyet úgy Kissinger — a koronatanú! — mint gazdája korrektnek és elfogadhatónak tartott — a választás előtt... Ha történt szószegés, azt Washington követte el! ( 1972. december 29.) Robert Clemente, a “Pittsburgh Pirates” baseball csapat közkedvelt játékosa halálát lelte, amikor egy DC—7 repülőgép San Jüanból felszállva motorhiba következtében az Atlanti Óceánba zuhant.
