Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-11-16 / 44. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Nov. 16. 1972 A Szovjetunióban rendeletet hoztak, amelynek értelmében magasabb kiképzést kapott egyének csak ügy hagyhatják el az országot végérvényesen, ha a kiképzésükre fordított összeget az .államnak visszafizetik. Ez bizony lényeges összeg, nem könnyű megfizetni. Természetesen szovjet- ellenes egyenek között nagy a felháborodás, de különösen a cionisták kö­zött, akik ezt az eljárást legelsösorban antiszemi­tizmusnak bélyegzik. Érdemes megvizsgálni, mérlegre tenni a Szovjet­unió által hozott rendelet jogosságát, vagy ha vala­kinek ügy tetszik, jogtalanságát. Ehhez szükséges, hogy a szovjet és más országokban létező tanulási lehetőséget szemügyre vegyük. A Szovjetunióban mintegy ötmillió felsőbb okta­tási intézetekbe járó tanuló van, akiknek mintegy háromnegyed része állami ösztöndíjas. Ez az ösz­töndíj az oktatás utolsó éveljen már a minimális munkabérrel egyenlő. A tanítás, lakószoba és ellá­tás ingyenes. A Szovjetunió törvényei a közép- és egyetemi kiképzést biztosítják a tanulók számára. E törvények nem. kémek tandijat sem az iskola kezdetén, sem utána. Ebben részesülhet zsidó és nemzsidö egyaránt. Ebből látható, hogy minden egyes szovjet polgár, aki magasabb kiképzést kapott, az államnak lénye­ges költségébe került és nem lehet indokolatlan­nak tekinteni ha mindezt az ország saját hasznára akaija fordítani és elvárja, hogy azt az ország építé­sét szolgáló munkával fizesse vissza a tanuló. A nyugati országokban a tanulást üzletszerűen szolgáltalják. Van néhány ösztöndíjas, valamilyen intézményen keresztül, de egyébként a tanulónak* vagy szüleinek kell megfizetni a tanköltségeket. Tud­juk, hogy mily sokan vannak, akik nem tanulhat­tak tovább, mert a tandijat, a tankönyvek árát nem voltak képesek megfizetni. Ha az állam járul hozzá a költségekhez, megkívánja annak valamilyen mó­don való visszafizetését. Svédországban az állam kb. 10,000 korona évi segélyt ad egy tanulónak, de ezt az összeget végül vissza kell fizetni. Franciaországban .az egyetemet végzett egyén, ha állami financiális segítségben ré­szesült, köteles az állam által meghatározott he­lyen 10 évig dolgozni. Ha a munkáját elhagyja, kö­teles az államnak a kiképzésre költött összeget visz- szafizetni. Az Egyesült Államokban a bankok adnak a diá­koknak hosszú lejáratú kölcsönt egész 25,000 dol­lárig. Ezt az adósságot azonban vissza kell fizetni, amikor az illető állásba jutott. így aztán életútját mindjárt adóssággal kezdi. Tehát, amikor valaki azt mondja, hogy egyetlen állam sem teszi meg a kivándorlóval, hogy pénzt kö­veteljen tőle, azt jogosan nem is követelhetik. Vi­szont a Szovjetunió kiképzettjei közköltségből nyertek tudásukat és ha azt nem akarják hazájuk javára fordítani, egyáltalán nem megokolatlan a kóltségvisszatérités követelése. Ez a rendelet történetesen szovjet zsidók kiván­dorlásával kapcsolatban született meg, de érvényes bárkire, aki tudását, melyért a Szovjetunió népe fizette a költségeket, más ország javára akarja for­dítani. BOSTON ÖREG LAKÓI FÉLELEMBEN ÉLNEK Idős polgárok megrázó tanúvallomásokban mu­tattak rá Bostonban egy szenátusi albizottság előtt mindennapi életüket veszélyeztető körülményekre. Egymásután tettek jelentést az öregek a lakótelepi közbiztonság teljes leromlásáról. Egy 70 éves asz- szony elmondotta, hogy egy este hazajövet, nem lepte meg, hogy a lépcsőházi lámpák nem égtek és a lift sem működött, mert ez igen gyakori. A sötét lépcsöházban valaki leütötte és kézitáskáját elra­bolta. Mint később kiderült, támadója heroinhoz szokott, 12 éves fiú volt. Edward M. Kennedy és Harrison A. Williams de­mokrata szenátorok körüljárták a bostoni Jamaica Plain vidékén épült Mission Hill lakótelepet. A la­kók megmutatták a szenátoroknak a felfeszitett le­vélszekrényeket, amelyekből rendszeresen kilopják a segély csekkeket, a betört ablakokat és megron­gált rácsokat, melyeken keresztül a betörök a laká­sokba bemásznak és amit tudnak, ellopnak. A ki­hallgatás célja volt meggyőzni a kormányt, hogy az állami lakótelepek fenntartási szubvencióját — ide tartozik a közbiztonság védelme is — ne redukálja, hanem emelje. A szakértők szerint erre a célra, jövő­re 300 millió dollárra lesz szükség, de a kormány csak 170 millió dollárt irt elő. Az öreg lakók elmondották, hogy a boltba soha nem mennek egyedül, csak többed in agukkal, a le­vélszekrényhez csak hetenként egyszer mennek le. A katolikus lakók misére is csak 25-ös, vagy nagyobb csoportokban mennek, annyira félnek a rablótáma­dásoktól. Sokan ki sem lépnek az ajtón este 7 óra után, amikor a lakótelepi rendőrök túrája véget ér. Mrs. Thelma Peters, aki 16 éve lakik a Columbia Point szövetségi lakótelepen és az ottani lakószövet­ség elnöke, elmondotta, hogy a fennálló veszedel­mes állapotok miatt senki sem akar a lakótelepre elmenni. “Orvosok nem jönnek házhoz, boltok nem szállítanak házhoz semmit, a költözést végző mun­kások is félnek, sőt néha még a mentők sem jön­nek, a temetkezési vállalkozók is félnek a halottért eljönni.” ' TöTjben elmondották, hogy sokszor magukat rendőrnek vagy karbantartási munkásnak feltüntető, tettlegességre kész betörőknek nyitnak ajtót a mit sem sejtő öregek. Előrehaladott koruk és fizikai tehetetlenségük miatt, sokkal jobban vannak kitéve ilyen támadásoknak, mint masok. A bosszűállás lehetősége miatt sokszor panaszt sem mernek tenni támadóik ellen. Az elfogott tetteseket a bíróság igen gyakran 24 órán belül óvadék ellenében szabad­lábra helyezi. Az 1971 évi statisztika szerint a bostoni Bromley Heath szövetségi lakótelepen a személyek elleni tá­madások 783 százalékkal, a betörések 590 száza­lékkal voltak nagyobbak az országos átlagosnál. A bostoni lakótelepeken fennálló viszonyok az or­szág más városaira is jellemzők. JACKIE ROBINSON A nagy baseball sportegyletek első fekete baj­noka, Jackie Robinson, 53 éves korában, szívro­ham következtében meghalt. Mint a Brooklyn Dodgers ünnepelt játékosa a fekete atléták érvénye­sülési lehetőségében pioner szerepet töltött be. Rendkívüli sportteljesítményeivel, kiváló játékával egyéb hivatásos sport területeken is utat nyitott fekete atléták számara. Önéletrajzában, mely a napokban jelent meg a G.P. Putman’s kiadásában, leírta a faji előítélettel szembeni küzdelmeit: “Erősen kellett küzdenem az egyedüllét, a sérelmek ellen és abban a tudatban, hogy ha bármilyen tévedést csinálok, azt minden bizonnyal megnagyitják; mivel én vagyok köztük az egyetlen fekete. Sokan haragszanak ram hevessé­gem és becsületességem miatt, de soha sem jelen­tett számomra annyit az, hogy befogadjanak, mint­hogy tiszteljenek.”Egy másik helyen igy ir hirtelen haragú természetéről: “Azt mondják, a fellobbaná- saim mellőzött kitüntetésekbe kerülhetnek. De ha be kell fognom a számat, hogy kitüntetést kapjak, nem éri meg. Szép a kitüntetés, de ha azért adjak, mert valaki jól viseli magát, akkor mi az értelme?” A Brooklyn Dodgers csapatában 10 szezonon at folytatott rendkívüli kiváló játékáért a “Baseball Híresek Csarnokába” választottak be és nevet ott megörökítették. Később, amikor a Brooklyn Dodgers más vezetés alá került, megvált a sporttól, üzleti vállalkozásokba kezdett és jómódú üzletem­ber lett. De nagy bánat is érte a hírneves, volt atlé­tát: Idősebb fia, Jackie Robinson, Jr. egy évvel ezelőtt, 24 éves korában, autószerencsétlenségben meghalt. ' Habár korábban Jackie Robinson Richard M. Nixon támogatója volt, es Rockefeller egy pártbeli tisztséggel tüntette ki, erről 1968-ban lemondott, mint mondotta, a Nixon—Agnew program fajgyűlö­lő álláspontja miatt. Feleségén és két gyermekén kívül az egesz sportvilag gyászolja, a fekete atléták pedig a sport­ban útmutatójuknak, akadályokat leküzdő pionér- juknak tekintik. TOKIO, Tanaka miniszterelnök feloszlatja a parla­mentet és új választásokat rendel el december 1-re. Miért kéri a Szovjetunió a tanköltség visszatérítését

Next

/
Oldalképek
Tartalom